Olvasói levél: öröm, hogy végre az állami iskolába járó gyerekek is méltó körülmények közé kerülnek a makói Almási-iskolában!

Egy nyugdíjas pedagógus olvasónk tanulságos gondolatai a makói Bartók- és Almási-iskolák ügyében.

Tisztelt Promenad24!

Hosszú ideje figyelem a vitát a makói Bartók és Almási iskola ügyében. Vártam, hogy a vihar egy kicsit csendesedjen, ami segíti a tisztánlátást. Nyugdíjas pedagógusként mélyen érint az ügy, ezért engedtessék meg, hogy elmondjam a véleményem.

A Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ Makón egyetlen állami fenntartású általános iskolát működtet két telephelyen, a többi oktatási intézmény egyházi fenntartásban működik.

Az elmúlt években az egyházi intézmények népszerűbbek voltak, tekintettel a jobb infrastruktúrára és arra, hogy lehetőségük adódott a tanulók válogatására. Az Almási kötelezően beiskolázó intézményként működik, mivel a Bartókban évek óta egy emelt szintű ének-zenei osztály indul, szintén válogatott tanulókkal. A két iskola egy intézményként működik 2007, azaz még Buzás Péter polgármester úr időszaka óta, egy tantestülettel, és az áttanítások jelenleg is folyamatosak.

A Szegedi utcai épület komolyabb felújítás nélkül rövidesen használhatatlanná válik. A karbantartást, a javításokat és a szükséges állagmegóvásokat folyamatosan elvégezték, volt részleges tetőfelújítás, illetve sok más beavatkozás, de aki ismeri a Bartókot, tudja, hogy nincs a legjobb állapotban.

Az új épületben 450 tanuló számára ugyanaz a magas szintű zenei és művészeti oktatás biztosított, de a lehető legmodernebb körülmények között. Ez a város legjobb és legmodernebb iskolaépülete, a megyében is kevés hasonlót találunk. A Bartókban 200 fő, az Almásiban kb.150 tanuló kezdi meg a tanévet, tehát az összes gyermeket fogadni tudja az új épület.

Az oktatást mindig a gyermeklétszámhoz kell igazítani, a demográfiai adatok és a fenntartási költségek pedig meghatározzák a tankerület lehetőségeit is. Ráadásul nem is új keletű döntésről beszélünk, már 2017-ben is felmerült, hogy az új intézményben kezdjék meg a tanulók a tanévet.

A tankerület nyilatkozata alapján, a jogszabályi kereteket megtartva – tekintettel arra, hogy rendes átszervezési eljárásra már nem volt mód – a feladatellátási hely szüneteltetéséről döntöttek. A döntés meghozatala előtt tájékoztatták a pedagógusokat, a szülőket és az önkormányzatot is, egyeztettek a Klebelsberg Központtal és a köznevelésért felelős államtitkárral.

Sajnálatosan a helyi politikai szereplők ebbe is beleszóltak, és több szülő azzal hergelte az embereket, hogy itt lesz a világvége, ha az ő gyermekeik a „gyűjtő iskolás” gyermekekkel keverednek. Túl azon, hogy a vita hevében az új intézmény adta fantasztikus lehetőségek a háttérbe kerültek, sajnos a nagy acsarkodásban azt is sokan elfelejtették, mit érezhetnek az almásis szülők, családok, gyermekek. Térjünk már észhez! Nem ezt érdemlik a közösségtől!

Az állam feladata mindenki számára egyenlő oktatási lehetőségeket biztosítani, amelyre most a legmodernebb körülmények adottak Makón az új épület átadásával. Örülnünk kellene, hogy az egyházi iskolák kiváltságos helyzete után végre az állami iskolába járó gyerekek is méltó körülmények közé kerülnek!

Az új tanévtől az Almási megítélése is megváltozhatna, amely az esélyegyenlőségi szempontok alapján is kiemelt jelentőségű. Az új épületben egy új intézmény jöhet létre, amelyet lélekkel, innovációval, tartalommal a szülők, pedagógusok és legfőképp a tanulók tölthetnek meg. A megye egyik legjobb iskolaépülete a miénk. Most már csak az a kérdés, van-e annyi eszünk, hogy használjuk is.

Egy nyugdíjas pedagógus