A hódmezővásárhelyi gazdák is csatlakoztak a Magyarok Kenyere programhoz

A rendkívüli aszály és a gazdasági nehézségek az idei évben külön felértékelik az adományozást, az összefogást – emelte ki Szél István, az agrárkamara megyei elnöke.
Búzagyűjtő Napot tartottak szerdán Csongrád-Csanád megyében. A gazdák a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program keretében a megye hét helyszínén: Hódmezővásárhelyen, Fábiánsebestyénen, Mórahalmon, Szegváron, Csongrádon, Makón és Szeged-Szőregen ajánlhatták fel gabonájukat. A jótékonysági akciót ezúttal is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) és a Magyarok Kenyere Alapítvány szervezte a gazdákkal együttműködésében.
„A Magyarok Kenyere program több mint tíz éve zajlik. Az idei összefogás azért kiemelten fontos és szimbolikus jelentőségű, mert rendkívüli időszakot élünk: az országot, különösképpen Csongrád-Csanád megyét extrém aszály sújtja, a szomszédban háború dúl, a gazdák költségei az egekben. Ebben a vészterhes esztendőben is több mint tíz gazda gabonafelajánlását pakoltuk most ki Vásárhelyen Rau Sándor telephelyén, ami azt mutatja, hogy a szándék, az akarat és a segítségnyújtás valami egészen rendkívüli” – fogalmazott Szél István, az agrárkamara megyei elnöke.
Hozzátette, a legfontosabb, hogy ki mivel tud, segítsen, s minél többen csatlakozzanak az adományozáshoz, melynek végén augusztus 5-én Hajdúnánáson öntik össze jelképesen a felajánlott búzát. Az összegyűjtött gabona jelentős részét a kárpátaljai magyaroknak, illetve a Kárpátalja magyarok lakta területein működő szervezeteknek juttatják majd el, a fennmaradó részt olyan Csongrád-Csanád megyei segély- és civil szervezeteknek ajánlják fel, akik tudják, hol lesz a legjobb helye a megyei gazdák búzájából megőrölt lisztnek. Természetesen a hét gyűjtőponton a következő néhány napban is lehet még gabonát leadni, illetve pénzadománnyal is lehet segíteni a Magyarok Kenyere Alapítványt – hívta fel a figyelmet.
Szél István emlékeztetett: a program sikerét mutatja, hogy tavaly 527 Csongrád-Csanád megyei gazda 27 ezer kilogramm búzát adott össze, amiből több mint 17 ezer kilogramm liszt lett. Ennek egyharmada került határon túli segélyszervezetekhez, a többi a Csongrád-Csanád megyében szolgálatot teljesítő közösségeknek (például: Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, Ágota Alapítvány, egyházi és cigány érdekvédelmi szervezetek stb.) jutott. Hogy idén mennyi gabona jön majd össze, azt most még természetesen nem lehet tudni.
„Ezekben a borzasztóan nehéz időkben felértékelődik az összefogás, az adományozás. A gazdák többsége most tárcsázza be a kukoricát, köszön el a napraforgóterméstől, vagy azon töpreng, hogyan veti majd el ősszel a vetőmagot, mert csapadék hiányában elő sem lehet készíteni a talajt. A súlyos aszály és a rendkívüli gazdasági körülmények nagyon elkeserítőek, de látnunk kell azt is, hogy néhány száz kilométerre innen, a határ túloldalán még ennél is nagyobb a baj, egy véres háború dúl, mely a magyarokat is veszélynek teszi ki. Ha van lehetőségünk segítségre és felajánlásra, az ott, Kárpátalján igazán jó helyre fog kerülni” – mondta el az agrárkamara megyei elnöke.
Rau Sándor hódmezővásárhelyi gazda kiemelte: bár mezőgazdasági szempontból valóban siralmas ez a 2022-es év, őt és családját is sújtják a bajok, nem volt számára kérdés, hogy csatlakozik a Magyarok Kenyere programhoz. Mint mondta, rendszeresen részt vesz a jótékonysági kezdeményezésekben, s tesz felajánlásokat, ezért idén is örömmel kínálta fel gabonáját, illetve biztosított helyet a vásárhelyi gyűjtésnek.
„Tudni kell, hogy jó minőségű, átlagban 40 aranykoronás földeken gazdálkodunk, de annyira kevés csapadék esett idén, hogy szörnyűek lettek a termésátlagok, fele annyi gabona termett, mint tavaly. Ami a búzát illeti, 3,2 tonna, őszi árpából pedig 3,4 tonna termett átlagban, miközben 6-7 tonna lenne az elvárt, a megfelelő. A kukorica teljesen lenullázódott, nem hozott csövet, pedig legalább 6-8 tonna termésátlaggal számoltunk. A napraforgó ugyan virágzott, de mivel nem esett eső, nem tudjuk, lesz-e benne termés. Iszonyatosan nehéz időszak elé nézünk” – vázolta a helyzetet.
Rau Sándor 2000 óta dolgozik édesapja mellett a családi gazdaságban, édesapja 1981 óta tevékenykedik az agráriumban, de egyikük sem emlékszik ilyen extrém aszályos évre, mint az idei. Az öregek szerint 1931-ben fordult elő hasonló brutális szárazság – idézte fel.
S hogy mit lehet most tenni? „Aki a mezőgazdaságban dolgozik, az mindig a jövőben bízik, a jövőre tekint. Nincs más lehetőség, reménykedünk, hogy jövőre jobb lesz” – mondta.