Csángóföldön jártak a corvinosok

A HSZC Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskola négy tanulója az Identitás Táborban járt Erdélyben és Csángóföldön. Az iskola részéről Szani Mariann küldött beszámolót útjukról.
A Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Corvin Mátyás Technikum és Szakképző Iskola négy tanulója, Barancsi Krisztián, Barnóczki Lili, Nagyváti Mercédesz és Násztor Boglárka jelentkezett az Összetartozunk Szövetség és a Nemzeti Együttműködési Közösség által szervezett Identitás Táborba, melyet az idén Erdélyben és Csángóföldön rendeztek meg.
Az élményekkel teli kirándulás Kézdivásárhelyen kezdődött, ahol megismerkedtünk a tábor többi résztvevőjével, azaz rajtunk kívül 87 emberrel, diákokkal és felnőttekkel. Délután megnéztük a várost, köztük Gábor Áron szobrát, a templomot, a főteret, és volt lehetőség egy kis szabad programra is.
Másnap az esztelneki Hamuvirág Néptánccsoport hívott meg bennünket egy kis traktorozásra: fel Csángótelepre, egy lakatlan faluba, ahol már csak a hajdani iskola áll. A rázós, de jó hangulatú utazás után bográcsban főtt pincepörköltet ebédeltünk.
A harmadik napon kirándultunk a környéken: Zabolán megnéztük a csángó múzeumot, Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor nyomában jártunk, és Bálványosfürdőn meg tudtunk mártózni a gyógyhatású vizekben, dézsafürdőkben. A medvék is elkerültek bennünket, pedig van jó néhány arrafelé.
A következő napon Tusnádfürdőn sétáltunk egyet, majd megálltunk az Ezeréves határnál Gyimesbükkön. Gyönyörködtünk a csodaszép tájban, felmentünk a Rákóczi vár romjaihoz, a Kontumáci kápolnához, majd indultunk tovább, Csángóföldre. Pusztinán Nyisztor Ilona, csángó népdalénesnő fogadott bennünket a falu templomában, és természetesen énekelt is nekünk. A szállásunk Bákóban volt, az egyetem kollégiumában, de mielőtt odaértünk, a Magyar Házban is jártunk, ahol a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének munkatársa, Gelei Botond beszélt nekünk a csángómagyarok életéről, és a szövetség tevékenységéről.
Az utolsó előtti napon is találkoztunk egy lelkes csángó tanítóval, Duma Andrással, ő Klézsén tartott egy előadást a csángókról, történelmükről, nyelvhasználatukról, hagyományaikról.
Ebéd után megtartottuk a tábor hagyományos Ki mit tud-ját, ahol felléptek a velünk együtt táborozó zenészek, kórusok, színjátszók és táncosok. A muzsika egyébként is szólt minden nap, minden helyszínen, minden este. Előkerültek a magyar, erdélyi, délvidéki és moldvai népdalok, de szólt a gitár is, és kibulizhatta magát a fiatalabb generáció is.
Élményekkel teli, új ismeretekkel és barátságokkal gazdagodva tértünk haza végül, röpke 16 órás utazás után. Úgy búcsúztunk el, hogy jövőre veletek, de nem ugyanitt, hiszen a tábornak minden évben más a helyszíne. De megyünk!