Filmet készítettek arról, hogyan arattak régen, elődeink Makón

Autentikus viseletben, élesített kaszával álltak neki a hagyományos, régi aratómunka bemutatásának.

Adj’ Isten emberek! Hála az égnek szöröncsésen beérött a gabona, lehet kezdeni az aratást!

ezekkel a mondatokkal kezdődik a kisfilm, amiben nagyon ügyeltek arra, hogy minden korhű legyen. A szerződést azután lúdtollal írja alá a munkások vezetője, azonban ennél sokkal fontosabb egy másik momentum: kezet ráznak.

Régen ez pecsételte meg a munka kezdetét, azt jelentette: kezemet adom, vagyis a szavamat arra, hogy a munka becsületesen el lesz végezve- nyilatkozta portálunknak Szekeres Mihályné, a MENYÜKE, vagyis a Megváltozott Munkaképességűek és Nyugdíjasok Makói Közhasznú Egyesületének elnöke. Tőle eredt az ötlet, hogy megörökítsék a hagyományos aratást, illetve felidézzék, hogyan is történt ez az 50-es, 60- as években. Elmondta:

Az ötlet már többéves. Az évek során sokféle hagyományőrző, népi játékot bemutattunk, eljátszottunk. Volt közöttük batyus bál, disznótoros is, és már magát az aratást is színpadra vittük korábban. Július 9-én tartottuk az Arató Bálunkat, kifejezetten oda készült a film, le is vetítettük. Több mint 100-an jöttek a térségből, azok, akikkel kapcsolatba kerültünk az utóbbi időben a fellépések, találkozók, vagy a közös sportolás kapcsán.

Amikor tizenpár éves voltam, én már mentem édesapámmal aratni. Meg kellett fogni a munka végét. Meg is tanultam mindent, amit kellett, körösztöt kötni, kocsit rakni, szedtem a markot. Apukám kaszált. Ezekre az emlékekre is alapoztam. Nagyon megragadt benne, hogy mennyire megbecsülték akkor az emberek a gabonát. Ügyeltek rá, hogy a lehető legkevesebb maradjon el, a tarlóra még az állatokat is hajtották, hogy semmi se vesszen kárba. A kenyeret is jobban becsülték, az ételt sem pazarolták.

A film forgatókönyvét Szabó Anita írta meg, Borka Péter pedig operatőrként működött közre.
Péter elmondta, hogy egy riportjellegű filmben gondolkodott, amiben beszélnek is arról, mi történik éppen. Azért is jelentett neki sokat ez a film, mert ezek a hagyományok eltűnő félben vannak, és fontos ezt megőrzi, örökül hagyni az utókornak.