Diktátor lett a forradalmárból

A szeretet hatalmától a hatalom szeretetéig. Márki-Zay Péter ma már mindent megtestesít, ami ellen anno küzdeni akart.

„A szeretet hatalma legyőzte a hatalom szeretetét” – mondta Márki-Zay Péter, amikor 2018 februárjában Hódmezővásárhely polgármesterévé választották. Négy és fél év telt el azóta, s nagyon úgy tűnik, mostanra Márki-Zaynál a hatalom szeretete győzött. Az elmúlt időszak eseményei alapján a jelek arra utalnak, a polgármester ma már saját maga testesít meg mindent, ami ellen anno küzdeni akart.

Korrupció

Bármekkora kék szalagot is tűz a mellére Márki-Zay, mára hivatalosan is igazolást nyert, mert a Közbeszerzési Döntőbizottság is megállapította: teljesen törvénytelenül adott százmilliós önkormányzati megbízást saját „kampányfuvarosának”, Jovány Gyulának. Tette mindezt ráadásul olyan áron, hogy azt is kockáztatta: a város vélhetően és várhatóan duplán fizetni fog a szolgáltatásért. (Hiszen ma Vásárhely az egyetlen megyei jogú város, ahol két szolgáltató buszai is köröznek, gyakorlatilag üresen.) A jogtalan eljárás miatt perelő Volánbusz Zrt. ugyanis jó eséllyel érvényesítheti az elmaradt díjak iránti igényét a bírósági úton, sajtóinformációk szerint ez a 2020 óta ki nem egyenlített számla 240 millió forintnál ketyeg éppen. Mindez hozzáadódhat még a közbeszerzési eljárások mellőzése, a többszörös törvénysértés miatt kiszabott 32 millió forintos rekordbírsághoz és a „kampányfuvarosnak” csepegtetett évi mintegy 100 millió forintos önkormányzati cechhez.

Sógor, koma, jó barát

Nemcsak Vásárhely, de az egész ország felkapta a fejét arra, hogy nemcsak a „kampányfuvarosnak”, de még a csókos rokonnak is jutott önkormányzati megbízás a Márki-Zay vezette Hódmezővásárhelyen. Emlékezetes, a polgármester sógora mintegy 3 millió forintból „álmodhatta meg” az egyébként teljesen jó állapotban lévő Szent Antal utca szétverését. A jó barátoknak is jutottak persze zsíros falatok a torony alatt, a haverjából, Szabó Jánosból például rekordfizetéssel csinált alpolgármestert.

A hatalom szeretete

Márki-Zay minden korábbinál alaposabb politikai tisztogatást hajtott végre, amint megszerezte a közgyűlési többséget is. A városházán, a városi céges és intézményrendszerben, de szinte mindenhol, ahol beleszólással bírt, mindenkit elmart, elüldözött, leváltott vagy kirúgott, aki másként gondolkodott. Aztán a következő etapban a sajátjaival is elbánt. Aki ellent mert neki mondani, aki más véleményen volt, azzal keményen leszámolt.

Emlékezhetünk Mucsi Tamás közétkeztetési szakember esetére, aki az elsők között kapott pozíciót Márki-Zaynál: később, miután nem értett egyet a közétkeztetés kiszervezésével, és fel akarta újítatni a Serháztér utcai penészedő konyhát, amire Márki-Zay nem akart költeni, a városvezető kíméletlenül leépítette. A legdurvábban viszont talán azokkal bánt el, akik anno polgármesterré emelték. Kis Andrea alpolgármestert, az MSZP helyi elnökét sikertelenül próbálta meg leváltatni a közgyűléssel, majd előbb megszavazta neki a fizetésemelést, hogy aztán az ülés végén bejelentse: saját hatáskörben elvonja alpolgármesteri feladatköreit, és 1 millióval csökkenti az illetményét, megszégyenítve ezzel korábbi szövetségesét. De „nem keresztény emberhez méltó” módon (idézet a DK-s Mucsi Tamástól – a szerk.) járt el a másik „királycsinálóval”, Dombi-Kiss Lászlóval szemben sem. Sajtóhírek szerint rendkívül éles vitát folytatott vele, tudomásunk szerint akkor közölte a városüzemeltetési koordinátorral, hogy kiteszi a városházáról, és az egyik városi céghez helyezi át. A rendkívül durva veszekedés után nem sokkal Dombi-Kiss súlyos egészségügyi állapotban került kórházba. (Mint azt korábban is megírtuk: csak remélni tudjuk, hogy nincs összefüggés a két eset között. A jobbikos politikus azóta szerencsére jobban van, el is hagyhatta a kórházat.)

Summa summarum: nagyon úgy tűnik, hogy Márki-Zayt mára körüllengi a korrupció, s a jelek szerint a haveri kör pozicionálása, pénzelése no meg gyilkos politikai leszámolások kötődnek a személyéhez, tevékenységéhez. Vagyis minden, ami ellen anno fellépést ígért…

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd