Búcsúzik Szekeres Anna

Elköszönnek a vasárnapi blogbejegyzések.

Szekeres Annát közel hét esztendeje ismerhették meg a Makó Híradó olvasói. Még pontosabban a
gondolatait, hétről-hétre. Sokáig szösszenetei fogadták vasárnaponként a korán kelőket, utóbb pedig
a délutáni szunyókálásra térőket. A sorozatot az az ötlet hívta életre, hogy legyen egy olyan rovata a
portálnak, amely egy negyvenes csajszi szemszögéből szól a mindennapokról. Elméletileg bármiről
lehetett írni, gyakorlatilag pedig mindarról, ami a szerzőt foglalkoztatja. Aki egy létező személy, bár
nem pontosan ezen a néven éli az életét, csupán a monogramja egyezik meg a blog írójával.

Szekeres Anna így tett szert némi ismertségre, és kisebb, de stabil olvasótáborra is, akik szívesen
követték a történéseit. Amelyek közt volt teljesen átlagos, hétköznapi, olykor érzelmes vagy
elmélkedő, esetleg vicces vagy töprengésre indító is. Néha adódtak utánuk visszajelzések és téma-
javaslatok is, amelyek újabb írások létrejöttét inspirálták. A figyelmes követők mindig tudhatták, épp
mi jár a tollforgató fejében, milyen lelki állapotban van, mire készül, vagy minek örül. Talán a
személyessége és az őszintesége volt az, ami reményt adott arra, hogy többek szívébe is
beköltözzenek az írások és várják a folytatásukat. Így született meg mintegy 320 bejegyzés a világ
dolgairól. Amelyekkel, mint ismerős ismeretlennel könnyű volt azonosulni: az esetek bárkivel
megtörténhettek vagy talán másokat is foglalkoztattak már.

Szekeres Anna pedig igyekezett nyitva tartani a szemét és mindenről írni. Hajtotta a vágy, hogy
mindig érdekeset és újat tudjon olvasásra kínálni. Ez nem volt mindig könnyű feladat: néha
szembejött a feldolgozandó anyag, és repkedtek a gondolatok, de olykor nehezen alakult a munka.
Ami azután végül mindig többet adott, mint amit vágyni lehetett. És talán a kevésbé sikerült sorok
közt is átüthetett, hogy Sz.A. szeret élni és erről írni akar másoknak. Mert mindegy, mi volt a téma, a
tanulság igyekezett pozitív lenni és másokat is biztatni, inspirálni.

Így tesz most is, amikor el kell búcsúznia és emiatt szomorú a szíve.

De azt tartják, hétévente megújulunk, és a változások törvényszerűek az életünkben: új utak jönnek,
más célok és remények.

Szekeres Anna életében most lezáródik egy korszak, de talán, ezzel együtt valami el is elkezdődik.
Bárhogyan is alakul végül: a hit a jóban, az olvasás és írás szeretete maradjon örök.

Köszönök minden időt, találkozást és közösséget.

Barátsággal, öleléssel: Szabó Anita