Kemények a vásárhelyi rallysok – sem hó, sem eső, de még a tehenek sem állíthatták meg őket Albániában

Kategóriájukban első helyen végezett Kiss Róbert és Katona Csaba az idei Albán Rally. Nem volt egyszerű a 8 nap, néha igazán meredek szituációkkal kellett megküzdeniük.

A vásárhelyiek híresek kitartásukról, és ezt most már Albániában is tudják. Kiss Róbert és Katona Csaba, valamint Setény Mihály és Ábrahám Csaba Június 4. és 11. között végig autózta a 7 szakaszból álló versenyt. Kiss és Katona az első helyezést szerezték meg kategóriájukban. Setény és Ábrahám tizedikként zárt. Elképesztő eredmény ez tőlük, hiszen nem éppen olyan időjárási és utazási viszonyokhoz szokott az alföldi ember, mint amikkel ők találkoztak.

Ez az Albánia Rally egyik legkeményebb terepe, amin jártunk – kezdett mesélni kalandjaikról Katona Csaba.

Nagyon szép tájakon, de nagyon nehéz terepen autóztunk. Volt, hogy a tengerszint fölött 1500-2000 méterrel. Azután visszatértünk 800- 1000 méterre. Nem csak a terep, hanem az időjárás is kihívásokat tartogatott számunkra. Lenn 30 fok, fenn mindössze 8-10 fok volt. Néha szakadt az eső, hófoltokkal találkoztunk. Három dolog befolyásolja a verseny kimenetelét: az egyik az időjárás, a másik a technika, hogy hogyan bírja az autó a megpróbáltatást, a harmadik a navigáció. Minden másodperc számít, és egy-egy meglepetés komoly hátrányt jelenthet.

Csaba megosztotta velünk azt is, hogy nagyon örülnek az első helynek, de ő igazából már azt is sikerként élte volna meg, ha csak végig teljesíteni tudják a versenyt. A 2000 kilométeres táv, 8 nap alatt nem tűnik nagyon soknak, viszont a távot úgy kell beosztani ilyenkor, hogy az autó bírja a nehezebb szakaszokat. Tavaly ugyan már versenyzett ugyanezen a rallyn a most győztes páros. Csaba a navigátor, Róbert pedig a pilóta. Korábban is barátok voltak már, egyiküknek sem volt ismeretlen a sebesség, az autók, vagy a versenyszellem.

Az autónk alapja az amerikai Can-am X3. Januárban kezdtük el építeni. A biztonsági felszereléseket be kellett építeni, a boruló teret ki kellett alakítani, az üléseket kicseréltük, az öveket is. Haspáncélokat építettünk be, ezek mind megvédenek egy esetleges boruláskor.

Most nem volt szükség erre, ugyanis baleset nélkül megúszták a rallyt. Voltak viszont érdekes helyzetek.

Albániában az állattartás úgy néz ki, mint mondjuk nálunk 50 évvel ezelőtt. A tehenek, birkák, jószágok szabadon legelnek, este meg elindulnak hazafelé. A kanyargós utakon érdekes helyzeteket teremt, amikor hirtelen 1-2 tehénnel, vagy egy birkanyájjal találjuk szembe magunkat. Nem egyszerű a hegyi utakon az sem, amikor erdészeti rönkszállító, vagy teherautó mellett kell elhaladni. Hiszen attól, hogy rally van az élet nem áll meg, a helyiek élik a mindennapjaikat.

Egy másik izzasztó helyzet is előállt. 2 gyors szakasz között volt egy etap rész. Ott is haladni kell, de nincs verseny, ilyenkor lehet tankolni. Elmentünk a megadott benzinkútra az egyik városba, csakhogy nem volt benzin, egyik kúton sem. Annyi szerencsénk volt, hogy vissza tudtunk menni a rajthoz, és ott a többiek segítségével megtöltöttük a járgányt. Aki tudott üzemanyagot adni, adott, így tudtuk utána teljesíteni azt a szakaszt. Az utolsó 15-20 kilométert eco, azaz gazdaságos üzemmódban kellett levezetni. Mondjuk így sem végeztünk rossz helyen, abban a szakaszban másodikok lettünk. Köszönetet szeretnénk mondani mindenkinek, aki segített a felkészülésben, kijutásban és a verseny alatt. Külön köszönet Ferenczi Balázsnak, aki az autóépítésben és a szervizelésben is hatalmas részt vállalt, és ő vezette a kinti szervizcsapatot.

Azt most még nem tudta megmondani Csaba, hogy jövőre újra indulnak-e majd a rallyn, de őket ismerve az biztos, hogy valamilyen formában újra keresni fogják a következő megmérettetést. Az eredményük pedig minden alapot megad ahhoz, hogy még tovább öregbítsék a vásárhelyiek szívósságának, kitartásának hírnevét.