A kút és vályú maradványai őrzik az egykori csordajárás emlékét

Az egykori legelő az állattartás csökkenésével kaszálóként hasznosult, melyet szántók és gyümölcsös ültetvények váltottak fel, a ’80-as évektől pedig a makóiak kiskerteket létesítettek a területen. A csordajárás a makói értéktárba is bekerült, mára viszont csak a kút és a vályú maradványai őrzik emlékét.

Az egykori csordajárás területére – mely tehénjárásként is ismert – Forgó Géza történész-muzeológussal látogattunk ki, aki felidézte: valamikor az 1800-as évek végén, az 1900-as évek első felében volt itt egy tehénjárási gazdasági közösség, a parasztgazdálkodást folytató makóiak pedig ide hajtották ki szarvasmarháikat legelni.

– Amit most látunk belőle, az egy töredéke az egésznek – mutatott rá Forgó Géza, aki arról is beszámolt, hogy a csordajárás zárt téren volt, nem lehetett mindig használni, a víz biztosítása viszont rendkívül fontos volt.

– Épp itt állunk a vályúnál, a kútnál, aminek még a nyoma látszik.  Volt itt egy picike házikó is, ahol az a személy, aki az állatokra felügyelt, az meg tudta húzni magát vihar vagy nagyobb eső esetén, ennek nyomát már nem láthatjuk – mondta a történész-muzeológus, miközben körbejárta a kút maradványait.

Hozzátette: ahogy a házaknál az állattenyésztés egyre kevésbé volt jellemző, főleg a szarvasmarha tartása, úgy múlt el ez a korszak, de még a ’60-as években, sőt, a ’70-es évek elején is hajtottak ki néhány állatot ide.

– Ahogyan ez kezdett elhalni, ezeknek a területeknek a jó részét kiskertnek osztották ki, amit Makón úgy hívunk, hogy Bigecs, itt lehetett hagymát, zöldséget, gyümölcsöt termelni, a ’80-as és ’90-es években még viszonylag komoly gazdálkodás folyt ezekben a kiskertekben – idézte fel.

Mindez pedig nagy segítség volt az állampolgároknak a rendszerváltozás előtt, hiszen így a szükséges termények egy részét meg tudták maguk termelni, nem kellett a boltban megvásárolniuk.

Napjainkra a gyümölcsösök eltűntek az öblözetből, és keskeny erdősávokkal tarkított szántók, rétek valamint kiskertek tagolják a területet. A folyó és a gát mentén fűz-nyár ligeterdők találhatók. Az erdősávok egyik fontos állományalkotó fafaja a kocsányos tölgy. Védett állatai közül említésre méltó a bőrfutrinka, a szarvasbogár, a sápadt éjcincér, a hengeres szalmacincér, a szalmacincér és a macskahere cincér. A makói csordajárás faunisztikai ritkasága a bozontos cserjecincér előfordulása – olvasható az értéktár leírásában.