Minden tevékenységünknek egy célja van: értelmes kikapcsolódásra nevelni a fiatalságot – interjú a Hód Baranta Szakosztály vezetőjével, Bereczky Bencével

Az Alföldi Szabadidő Egyesület Hód Baranta szakosztálya 2012-ben, hagyományőrző és közösségépítő céllal kezdte meg működését Vásárhelyen. A IX. század és a XIX. század között élt magyarság népi kultúráját, harcművészeti irányzatait, eszközeit, valamint kiképzési formáit felvonultató közösség sokat fejlődött az évek során és napjainkra mintegy hetven tagot számlál. Az Alföldi Szabadidő Egyesület elnökével, a Hód Baranta szakosztály vezetőjével, Bereczky Bencével beszélgettünk.

Kezdjük az elején. Mit lehet tudni a barantáról?
A baranta egy hagyományos magyar harcművészeti forma, ami a magyarság népi, szellemi és harci kultúráját foglalja magába. Legfontosabb fegyverei a történelmi magyar íj, a szablya, a kard, a fokos, a rövid és a hosszú bot, a bárd, a pajzs, a kés és a puszta kéz. Edzéseinken azonban a birkózás, vívás, íjászat, ostorhasználat és a különböző hajítófegyveres gyakorlatok mellett a népi kultúrával, hagyományokkal, a jeles ünnepek megtartásával, a néptánccal és népdalokkal, valamint a népi hangszerhasználattal is foglalkozunk.

Miért tartja fontosnak, hogy ápoljuk a hagyományainkat?
Azért, mert ezek a hagyományok olyan értékeket képviselnek, amelyek a mai világból már nagyon hiányoznak. Az összes népmesében meg van az, ami az élethez kell, épp úgy, mint a népdalokban. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a tudást átadjuk a gyerekeknek, akik a tévéképernyőről vagy a telefon kijelzőjéről kulturálódnak, manapság ott tanulnak, és ott élik a közösségi életüket is. A hagyományőrzés köré azonban egy közösségi élet is szerveződik, nem csak edzünk, és nem csak dolgozunk a központban, hanem egy nagyon jó és összetartó csapat is kialakult, mintha tényleg egy család lennénk.

Mit gondol, mitől lehet jó egy közösség?
A legmagasabb tudás elvét alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy bár a barantában is vannak különböző fokozatok és beosztások, mindig az tartja a foglakozást, vagy az a felelős valamiért, aki a legjobban ért hozzá. Ha például a kertészkedésről van szó, akkor nem én vagyok a szóvivő, inkább átadom valamelyik anyukának a stafétát, aki majd adja nekünk az instrukciókat, mit és hogyan csináljunk. A közelharcot illetően viszont már én fogok előretörni, míg az íjászatnál az a személy, aki abban a legügyesebb. Fontos megjegyezni, hogy mivel mi egy munka- és tudásalapú csapat vagyunk, nálunk a legkisebb is kaphat szerepet, ugyanis nem az számít, ki honnan jött vagy éppen milyen színű öve van, sokkal inkább az, ki mennyit dolgozott a csapatért.

Heti hány edzést tartanak a központban?
Mi, barantások heti háromszor edzünk. A hétfő mindig az íjászatról és a köredzésről szól, utána pedig táncolunk, hogy jól induljon a hetünk. Szerda és péntek általában egy-egy közelharci elem, ami akár lehet birkózás vagy ökölvívás, ezt követően pedig fegyverhasználat, kés, szablya, fokos, hosszúbot, lándzsa vagy különböző hajítófegyverek.

Gondolom ezeken az edzéseken nagyon fontos a fegyelem.
A baranta mozgalom megalapítója, Vukics Ferenc alezredes nagyon sok mindent épített be a barantába a honvédség rendszeréből. Mivel fegyverekkel dolgozunk, fontos, hogy alakzatokban mozogjunk, hiszen ha az a feladat, hogy 30 ember azonos irányba lőjön, az nem hajtható úgy végre, ha mindenki össze-vissza ácsorog. Nálunk tizedek vannak, mint a régi magyar seregben és minden tizednek meg van a maga vezetője, aki eligazítást ad a többieknek. Mint már említettem, sokszor a legkisebbek a vezetők, ezáltal többször is előfordult már olyan, hogy egy 6 éves kisfiú vezényelt az édesapjának, aki egyébként főtörzsőrmester a valóságban. Fontos számunkra, hogy arra neveljük a gyerekeket, hogy ne bólogató kiskutyák, hanem vezetők legyenek, és ne álljanak be a sorba, sokkal inkább vezessék azt, sőt ha olyan a helyzet, akkor lépjenek ki a sorból és hozzanak létre egy olyat, aminek van köze az élethez. Sajnos több területen is azt veszem észre, hogy a fiatalok gyakran nem találják meg azt a rendet és rendszert a mai világban, ami nálunk nagyon jól működik a Serháztér utcai központban.

Hogyan viselkedik egy baranta harcos?
Nálunk a kortársnevelés nagyon működik. Ugyan én az edzőjük vagyok, a szülők pedig mégis csak szülők, de ezeket a szerepeket az edzések során levetkőzzük és mindig az adott foglalkozásvezetőre hallgatunk. A 10 és 14 éves gyerekeknél a tinédzserkor minden pozitív és negatív élményével, tapasztalatával találkozom a hétköznapok során, ám úgy látom, hogy – még ha időnként kell is egy kis belenyúlás a részünkről – a gyerekek megoldják egymás között a problémáikat. A Hód Baranta egyesületi pólójának használata is komoly feltételekhez van kötve, ugyanis csak az kaphatja meg, aki jelen van, teljesít, nem káromkodik, sőt odafigyel a tanulmányaira is, a test és a lélek egyensúlyára törekszünk. A hétköznapokon általában testi edzés van, ám szombatonként barantás összejövetelt tartunk, ahol kicsit a lelki és a szellemi dolgokra is jut idő.

Hogyan viszonyulnak egymáshoz az Alföldi Szabadidő Egyesület szakosztályai?
Abszolút van köztük átjárhatóság, van olyan fiatal csapattárs, aki heti két alkalommal baranta edzésre, míg heti egyszer falmászásra jár és minden szombaton ott van a központban, amikor táncház van. Ez úgy szokott lenni, hogy a például motorosok eljönnek hozzánk íjászkodni, mi meg elmegyünk a természetjárókkal vízitúrázni és így a közösségek egymást is megismerik, egymás tevékenységében is részt vesznek.

Hány tagot számlál jelenleg a Hód Baranta közösség?
Jelenleg hetvenen vagyunk, ebből ötvenen rendszeresen járnak edzeni, húszan pedig olyan szülők is a tagjaink, akik a hétvégi rendezvényeinkre szoktak ellátogatni, mert a hétköznapi testedzést már nem feltétlenül tudják bevállalni.

Említette, hogy hétvégenként lazább a program. Hogyan kell ezt elképzelni?
Nekem elég sok őrültségem van, barlangászom, sziklát mászom, vízitúra-vezető vagyok és igyekszem ebbe bevonni a fiatalokat is, hogy lássanak minél több szeletet a világból. Emellett minden szombaton társasjátékozunk, beszélgetünk, kertészkedünk, vagy éppen táncházat tartunk. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak testileg képezzük a gyereket, hanem a szemléletüket is erősítsük, így általában rengeteg egyesületi programmal készülünk.

Jól érzékelem, hogy a környezetvédelem kapcsán is komoly szemléletformálás zajlik?
Igen, ennek érdekében a gyerekekkel fűszerkertet is létesítünk, sőt zöldségeket is szoktunk ültetni. Tavaly például rengeteg paradicsom, paprika és padlizsán termett, szinte egész nyáron kitartott a srácoknak. De közösen készítjük el az ételeket is, sőt mosogatni is egy bevált rend szerint szoktunk, amiből mindenki kiveszi a részét, köztük én is. Nincs az nálunk, hogy mivel én vezető szerepben tündöklöm, ezért kimaradok a munkából. Mindenkinek meg van a feladata, és ha körbeér a névsor, akkor bizony én jövök, és ugyanúgy elmosogatok, mint a többiek. A feladatok elől nem hátrál ki senki és minden tevékenységünknek egy célja van: értelmes kikapcsolódásra nevelni a fiatalságot, hiszen a szabadidő a legnagyobb kincs, amit ha értelmesen töltenek el, akkor tudnak előre jutni.

Kapcsolódó

Ez aztán élmény lesz a javából – Mindent bele napközis táborral és Rendvédelmi táborral indítja a nyarat a Berben-túra

Az élménytáborok célja, hogy az igazán fontos, valós értékekkel ismertessék meg a fiatalokat.

Fotók: Hód Baranta Facebook-oldal