Csanád vármegye területének és lakosságának 14, Arad és Torontál több mint 95 százalékát veszítette el
A versailles-i békekonferencia idején Arad, Csanád és Torontál vármegyék teljes területe idegen: szerb, román és francia katonai megszállás alatt állt. Közismert, hogy a tárgyalásokra semmilyen befolyással nem lehetett Magyarország, mert meg se hívták Párizsba – írja Halmágyi Pál a Trianoni Szemlében megjelent tanulmányában.
– Amikor 1920. január 15-én a gróf Apponyi Albert vezette küldöttség megkapta a nagyhatalmak által kidolgozott, szinte már végleges szerződésszöveget, nem volt kétséges, hogy az ország kétharmad részét de facto megszállva tartó idegen csapatok a békefeltételek aláírása után – kisebb változtatásokkal talán – most már de jure is ott maradnak, ahol vannak – idézi fel a 102 évvel ezelőtti eseményeket a történész, nyugalmazott múzeumigazgató a Csanád vármegye 100 évvel Trianon után című tanulmányában, mely a Trianoni Szemle 2020-ban megjelent Emlékkönyvében olvasható.
Mint rámutat, a magyar küldöttség által beterjesztett – etnikai, gazdasági, földrajzi adatokon és tényeken alapuló – tiltakozó és módosító jegyzéket a konferencia figyelmen kívül hagyta. „Gróf Apponyi Albert nagyívű beszéde talán felébresztette némelyek lelkiismeretét, ám meghallgatásra nem talált.”
1920. május 6-án érkezett meg a végleges szöveg, mely nem mutatott érdemi eltérést az előzőhöz képest, a Millerand-féle kísérőlevél pedig egyben felhívás is volt a békeszerződés haladéktalan és változatlan módon való aláírására, amely június negyedikén történt meg.
– Ezen időszak alatt jelentős változások történtek Arad és Csanád megyékben. 1920. március 29-én kivonultak a román megszállók azokról a területekről, melyekről ekkor már tudható volt, hogy Magyarországnak maradnak. A Marostól délre, a torontáli területen azonban még semmi nem változott – írja.
Arad megyéből mindössze az eleki járás szabadult fel és került vissza Magyarországhoz: ezen terület 270 négyzetkilométer volt, a rajta lévő öt településen és két külterületi lakott helyen összesen 21 720-an éltek.
A trianoni döntés miatt elveszett Arad megye területének és lakosságának 95 százaléka.
Halmágyi Pál arról is beszámol a tanulmányban, hogy Csanád vármegye kisebb veszteségeket szenvedett. A kivonuló román csapatok az Újszeged-Mezőhegyes vasútvonalat átlépve Nagylak járási székhely határán megállottak. A Mezőhegyesről kivonulók – hihetetlenül fölpakolva – a ménesbirtok kerítésénél tették ugyanezt. Battonya és Tornya, valamint Dombegyház és Kisiratos között a községek határa lett az új országhatár.
Csanád megye vesztesége 245 négyzetkilométer és az ott élő 23 486 nagylaki, sajtényi, tornyai és kisiratosi lakos volt. A veszteség a korábbi megye területének és lakosságának 14 százalékát jelentette.
A tanulmányban a szerző külön rámutat a nagylaki kendergyár esetére is, melyet 1906-ban angol befektetők létesítettek. Itt megtörtént az a ritka eset, hogy a határkijelölő bizottság Magyarország javára döntött: a vasútvonalat követő határt megtörve, a gyár kerítése mentén vitték tovább. Halmágyi Pál megemlíti, bizonyára nem kis szerepe lehetett ebben a külföldi tulajdonosoknak.
Felhívja a figyelmet továbbá arra is, hogy a trianoni okmány aláírása még nem jelentette minden megszállt terület felszabadulását. Észak-Torontál lakói 1918 szeptembere óta várták, hogyan dől el a sorsuk, melyik ország polgárai lesznek. A bizonytalanság 1920. augusztus 20-án ért véget, ekkor vonultak be a Nemzeti Hadsereg katonái, és bizonyossá tették, hogy a Tisza-Maros-szög 271 négyzetkilométeres területe, és a rajta lévő 9 község 15 658 fős lakosságával Magyarországé marad.
A hatalmas Torontál vármegye területének 2,7%-a, lakosságának 2,5%-a maradt csak magyar fennhatóság alatt, elveszett a megye 97-98 százaléka.
– A csonka ország délkeleti szegletében a három szétdarabolt megye rövid ideg külön-külön próbálta meg újjászervezni és fenntartani életét. Hamarosan kiderült, hogy Csonka-Arad és Csonka-Torontál megyék önálló közigazgatási egységként való fenntartása és működtetése nem reális alternatívák – írja Halmágyi Pál.
1924. január elsejétől egyesítve erejüket megalakították a Csanád-Arad-Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. A központ a történelmi folytonosság okán természetesen Makó megyei város lett. Az egyesített vármegye, továbbá a battonyai, az eleki, a központi és mezőkovácsházi járásokból állt. Területe 1998 négyzetkilométer, lakossága 163 868 fő – olvasható a Trianoni Szemlében megjelent tanulmányban.
Forrás: Trianoni Szemle: 2020 Emlékkönyv
Borítókép: archív fotó
