Kiszely Jánosné: a magyar nemzethez való tartozás köt össze bennünket, mely felülírja a határokat

A szoborkertben emlékeztek meg a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára, valamint a nemzeti összetartozás napjára Apátfalván pénteken. Az alpolgármester beszédében kiemelte: az a feladatunk, hogy bebizonyítsuk a világnak, nekünk, magyaroknak, határoktól függetlenül közös gyökereink vannak, melyekbe a legnagyobb vihar esetén is magabiztosan kapaszkodhatunk.
Kiszely Jánosné beszédében felhívta a figyelmet, hogy a mai nap részben az emlékezésé, részben pedig az ünnepé. Felidézte, milyen veszteségeket okozott országunk számára a békediktátum, mely „erőszakos diktátum volt, melyet egyoldalúan kényszerítettek Magyarországra”.
Rámutatott: az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, hatásait azonban tompítani lehet.
– A mi feladatunk, hogy bekössük a sebeket, bebizonyítsuk a világnak, nekünk, magyaroknak, határoktól függetlenül közös gyökereink vannak, melyekbe a legnagyobb vihar esetén is magabiztosan kapaszkodhatunk – hívta fel a figyelmet.
[Best_Wordpress_Gallery id=”959″ gal_title=”Apátfalva – Trianon”]
Aláhúzta: nem az egy országon belül tartózkodás, hanem a közös gyökér, a magyar nemzethez való tartozás köt össze bennünket, mely felülírja a határokat, mely kötelék erősebb annál.
– A két háború között és a rendszerváltozás után a trianoni emlékművekre többnyire azt írták, „semmi sem tart örökké”, a nemzeti összetartozás napja viszont azt üzeni, összetartozásunk örökké tart, nem attól van egységes magyar nemzet, hogy határok közé szorítjuk, hanem a szív és lélek adja azt – fogalmazott az alpolgármester, aki a magyarság titkáról is beszélt, ami nem más, mint hogy mindig kitartottunk az értékeink mellett.
Kiemelte továbbá, hogy a mai nap ékes bizonyítéka, hogy a magyarság az egyik legnagyobb újjászülető.
A beszédet követően műsorral készült a Bökény Népe Egyesület, valamint barátaik, akik többek között Wass Albert és Mécs László verseit is előadták, de Babits Mihály gondolatait is felidézték.
A műsort követően a megjelentek elhelyezték koszorúikat.