A Sunset Boulevard Band Makó térségéből épít világzenét

Európai és Django jazz, funky, pop, romás dallamok, és számos zenei műfaj egyedi, mégis kellemesen összecsengő formációja a Sunset Boulevard Band zenéje. Az alapítókkal Raffai Jánossal és Ajzelt Józseffel beszélgettünk.

Cimbalom, hegedű, basszus gitár, dob, zongora, szintetizátor, olykor romás dallamhajlítások, máskor akár magyar népdalszöveg foszlányok összessége valami hihetetlen energiával és egyedi, sokszor improvizatív jazzes elemekkel találkozik az apátfalvi Raffai János és a maroslelei Ajzelt József alapította új zenekar a Sunset Boulevard Band zenéjében. A komoly zenei múlttal és tudással rendelkező zenész-zeneszerzők nagy álma vált valóra azzal, hogy megtalálták azt az utat, amiben igazán szabadon mozoghatnak, ha zenéről van szó. Náluk tényleg nincs két egyforma koncert, katarzis viszont van.

Mikor került először hangszer a kezetekbe?

Raffai János: – Gyermekkorom óta zenélek. Az idősebb zenészektől kaptam kedvet, korán a zene szerelmese lettem. Olyan 7 éves koromban már kirajzolódott, hogy tényleg a zenével fogok foglalkozni. Az egyik unokanagybátyám hegedűs volt, adott egy tanulóhegedűt.

Apátfalván akkoriban szokás volt, hogy az utcán is zenélgettek, és a falubeliek kíváncsian hallgatták. Nekem ez nagyon tetszett. Szóval megkaptam a tanulóhegedűt, és azon kezdtem el magamtól cincogni. Anyukám a magyar nótákat szerette, sokat énekelgette, arra próbáltam muzsikálgatni.

Így indult el a zenei pályám, később magántanárokhoz jártam, folyamatosan fejlesztettem a zenei tudásom.  Most gitáron játszom, párhuzamban a zongora, szintetizátorozás megy mellette, a basszus gitár, és énekelek.

Ajzelt József: – Zenész családból származom én is, édesapám hegedűs volt. Mégis ő volt az egyetlen, aki tiltotta, hogy én is az legyek. Általános iskolában volt egyszer egy hangszerbemutató, ott szerettem bele, 1-2 év alatt jó eredményeket értem el. 8-9 évesen országos versenyeket nyertem. Utána a klasszikus zenével foglalkoztam, felvettek a Zeneakadémiába, azután a szegedi főiskolán tanultam tovább. Minden idők legfiatalabb koncertmestere lettem a Szegedi Nemzeti Színházban.

1993-ban a szimfonikus zenekarral kimentünk egy turnéra Németországba, ott éltem 8 évig. Ott ismerkedtem meg az európai jazzel, más műfajokkal. Hála Istennek lehetőségem volt játszani, Münchenben, Frankfurtban, Stuttgartban például. 2001-ben jöttem vissza Magyarországra. Nem sokkal később találkoztunk. Akkor már tudtam, nem fogok újra klasszikus zenéből élni, hanem egy szabadabb irányt veszek. Érdekes lehet, de sokkal nagyobb felkészülést igényel ez, mert hegedűn még a jazz könnyedebben megy, de más stílusokat már nehezebb átvenni.

Milyen zenei stílusban mozogtok?

Ajzelt József: – Az alapvetés az volt, hogy jó volna valami olyasmit csinálni, amit nem csinál más. Rengeteg nagyon jó magyar zenekar van, sok tehetséget termel ki ez az ország. Ismert régebbi, vagy újabb slágereket formálunk át az európai jazz, funky, pop és más műfajokra, ami szabadon éppen kijön. A végén fontos nekünk, hogy ne veszítsenek ezek az értékükből, de mégis egy izgalmas, fogyasztható zene alakuljon ki. Nem másolunk, hanem a saját stílusunkban gondolunk újra zenéket.

Raffai János: – Sokkal nagyobb zenei szabadságunk is van éppen ezért. Improvizatív játékokkal, a saját stílusunkkal. Nem jobbat csinálunk, hanem mást. Ez a szabadság meg tudja adni azt a löketet, ami nagyon extra. Többet kihoz belőlünk.

Ajzelt József:– A programpolitikánk is sokkal szabadabb, ha valaki elmegy egy adott együttes koncertjére, tudja, mire készül. Mi mindenfajta zenét ötvözünk. Olyan ez, mint amikor ugyanazokból az alapanyagokból készítik el ugyanazt az ételt, de az eredmény, az íz mégis más lesz. Mi ízesen zenélünk.

Mi ez az íz, mi teszi különlegessé? A roma származás is egy zenei fűszer?

Raffai János: – Akikkel most együtt zenélünk ebben a formációban, azok közül az összes tag roma származású, mindenki olyan vérvonalat hozott magával, hogy az ősei roma zenészek voltak. Rengeteg világhírű roma zenész volt, van. Vannak jellegzetességek, énekben, hangszerben, a hajlításokban, a virtusban. Sokat adunk arra, hogy mindig a maximumot hozzuk ki magunkból.

Ez a zene egy fellélegzés, ami belülről fakad. Önmegvalósítás. Különleges hangszereink is vannak, ami nem megszokott. Például a cimbalom, vagy a hegedű, ezek mégis jól illeszkednek a modern zenei stílusokba.

A zene nekem érzelmi kifejezés, a pillanatnyi érzésvilág közvetítése. Nem úgy kezdünk el muzsikálni, hogy ezt nekünk kötelező, hanem azért mert ez jót tesz a szívünknek. Talán ez a legjobb szó erre. Át tudjuk adni ezt a közönségnek.

Ajzelt József: – Amit mi csinálunk, vagy amit én pont az ellenkezője annak, mint amit egy színész tesz. ő megformál, alakít valakit, és azt értékelik. Attól függetlenül, hogy valójában ő milyen. Őt azért díjazzák, amit kihoz ebből, a zenész ennek a fordítottja. Akkor vagy igazán jó zenész, ha önmagad át tudod úgy adni, hogy a közönség tudja, hogy te vagy az, amikor ugyanazt átérzi, amit te zenélés közben. Ha te euforikus állapotban vagy, akkor ő is abba kerül, és ha ezt sikerül elérni, akkor vagy zenész.

Az a pillanat a számomra a legcsodásabb, ha a zenélés közben a közönség veszi az adást. Ez lehet taps, öröm, sírás, bármilyen emocionális dolog. A zenélés egy belső kényszer is, muszáj kiadni magunkból.

Raffai János: – Talán ezért van annyi jó roma zenész a nagyvilágban, mert ezt át tudják adni, a saját érzelmeiket odaadják a közönségnek. A romák zenei önkifejezése világpiaci érték.

Ajzelt József: -A származás kötelez, mély gondolat, de valahol igaz.

A Sunset Boulevard Band most tavasszal alakult, az említett értékekkel. Az alapítók elmondták, hogy már vannak lefoglalt fellépéseik, és lakodalmakba, születésnapokra is előszeretettel hívják őket. Most mégis úgy érzik ez az év inkább az építkezésről szól. Várják a felkéréseket a közelgő rendezvényekre, falunapokra, városnapokra is, szeretnék,  ha minél több helyen megtudnák mutatni magukat. Legutóbb a Szegedi Borfesztiválon léptek fel, ahol hatalmas sikert arattak.