Olvasói levél: Ha tehetetlen, akkor lehetetlen

Olvasónk szerint a Direkt36 tényfeltáró cikke és az arra adott Facebook-reakció alapján úgy fest, valamiféle kognitív disszonancia jellemzi Márki-Zay Pétert a választási vereség kapcsán. A miniszterelnök-jelölt súlyos választási vereségének okai azonban szerinte ezzel együtt másutt (is) keresendők.

A D36 cikk és az arra adott facebook reakció alapján úgy fest, valamiféle kognitív disszonancia jellemzi Márki-Zay Pétert a választási vereség kapcsán. Beismeri, hogy hibázott, majd azonnal rátér a hibáztatásra és az önfelmentésre. Bár valóban elismerésre méltó, ha valaki beismeri a hibáját és azt, hol döntött, cselekedett rosszul. A vereség fő oka mégsem csak onnan ered csak, amit a Telex és a D36 leírt, valamint MZP a facebook oldalán posztolt. Bár a cikk valóban részletes, ahogy MZP magyarázata is, a lényeget mégis kihagyja.

Az egyik lényeg: Márki-Zay Péter túl nagyot ugrott. Tipikusan illenek a történetére a következő közmondások: „aki túl magasra hág, nagyot esik”, illetve „aki sokat markol, keveset fog”. MZP nem realizálta: először kisebb léptékben kell bizonyítani, fokozatosan és majd úgy, lépcsőről-lépcsőre feljebb lépni. Ahogy számos karrierútban, a politikában, államigazgatásban is végig kell menni egy úton, ahol gyakorlatot kell szerezni és eredményeket kell elérni. A fokozatosság helyett pedig MZP most kilométeres magasságból esik arcra.

A másik lényeg: a munkát nem lehet sem a politikában, sem a városvezetésben megspórolni. Persze ő nagyon is dolgozott, mint a D36 cikkből megtudtuk. Ám ismerve a történteket máris megérkeztünk ez első paradoxonhoz ezen munka kapcsán, amit Demeter Szilárd egyik kijelentésével lehetne jellemezni: „A politika 70%-a beszéd, 30%-a döntés és cselekvés. Aki jól beszél, a munkája java részét elvégezte.” Ebben a kontextusban ha végigtekintünk MZP kampányán, akkor beláthatjuk: a munka java része még a beszédben sem lett elvégezve.

Akkor térjünk át a döntésre és a cselekvésre. Első feladatként egy város irányításában kell eredményeket elérni egy politikusi, államigazgatási karrierben. Ha megnézzük, hogy milyen triviális működési problémák vannak akár a hivatal és akár a városüzemeltetés, városfejlesztés működésében, akkor megállapíthatjuk: MZP továbbra sem látta át, milyen képességeket igényel város vezetése, hogyan működik az önkormányzatiság rendszere, miképpen kell a polgármesteri hivatalokat menedzselni, a várost üzemeltetni és a sikerhez leginkább szükséges településfejlesztési feladatokat megvalósítani. Tehát alapvetően nem érti és látja át, hogyan lehet egy várost, mint komplex szervezetet következetesen és eredményesen működtetni. Talán ez a baj, ez a szervezet neki túl komplex. Túlvállalta magát, nem mérte fel megfelelően a képességeit. Már a városvezetéssel is túlvállalta magát, nemhogy egy miniszterelnök-jelöltséggel. Mert ugye a város fontos szervezetei (pl. hivatal, városüzemeltetés) sem tudnak gyakran alapvető feladatokat megugrani.

Úgy került gyakorlatilag kevesebb mint 4 éven belül miniszterelnök-jelöltségbe MZP, hogy Hódmezővásárhelyen sem sikerült megfelelő szervezeti és szakmai hátteret felépíteni maga köré. MZP körül nincs megfelelő csapat, nem épített fel 2018 óta egy szilárd, határozott és tudásban, képességekben is erős szervezetet Hódmezővásárhelyen. Érdemi szervezeti és működési fejlesztést nem valósított meg, a maga köré épült csapat képességeit és tudását nem mérte fel megfelelően. Az eredményekben és vágyakban magasra tette a lécet, de képességekben és szervezeti háttérben nem tudja ezt a magas szintet megugrani. Pedig ha valamiben komoly esélye nyílt volna: bebizonyítani, hogyan kell jól irányítani és működtetni egy várost, azzal alapot teremthetett volna ahhoz, hogy kevésbé essen orra ennyire, amennyire ez mostanság megtörténik.

„Nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – szokták mondani amikor egy nehéz helyzetet kell megoldani. Viszont most az a helyzet, hogy MZP körül sokkal több a tehetetlen, mint a lehetetlen.

Miközben Hódmezővásárhely fejlődése előtt valójában sokkal kevesebb volna lehetetlen. De tehetetlenekkel nem fog menni.

DGK