Politikai szerepvállalásai helyett főként ékszereiről ismerte a spanyol nép Franco feleségét

Spanyolország ellentmondásos huszadik századot tudhat maga mögött, jelentős részét, csaknem negyven évet Francisco Franco, a Caudillo vezetése alatt. A második világháborút megelőző időszakban Franco véres polgárháborúban emelkedett Spanyolország élére, hogy utána kemény jobboldali diktatúrát vezessen be az országban. Ebben az időszakban végig mellette állt Carmen Polo, Franco felesége is, aki férje uralmának második időszakában nagyon komoly befolyásra tett szert az országban.

Szerelem első látásra

María del Carmen Polo y Martínez-Valdés 1900-ban született Oviedóban, egy középosztálybeli család gyermekeként. A szüleinek rajta kívül még négy gyermeke született.

Carmen 14 éves volt, amikor édesanyja meghalt, így a legkisebb testvérének, Zitának a gondozása részben őrá maradt. Az ovideói orsolyita apácákhoz, majd a szaléziakhoz járt iskolába.

Carmen Polo itt találkozott először Francisco Francóval, aki már akkor katona volt, és az alacsony termete miatt Commandantínnak becézték. A találkozó apropója egy templomi búcsú volt, ahol bemutatták őket egymásnak, és a későbbi visszaemlékezéseik alapján első látásra egymásba szerettek.

Carmen Polo akkor 17, Franco 24 éves volt, az ekkor alezredesi rangú későbbi Caudillo pedig elkezdett leveleket írni a lánynak.

Az apácák azonban elfogták a leveleket, és átadták Carmen apjának, aki nem volt elragadtatva attól, hogy a lánya ilyen fiatalon felkeltette egy katona figyelmét, és azzal érvelt, hogy ha összeházasodnak, bármikor özveggyé válhat. Ebben az időben zajlottak a Rif háborúk Marokkóban, amelyekben a spanyol hadsereg érzékeny veszteségeket szenvedett, tehát az atyai figyelmeztetés korántsem volt légből kapott.

Az apa azonban, látva a lánya elkötelezettségét, elfogadta, hogy a lánya Francót választotta, pedig az eljegyzésük után a későbbi diktátornak azonnal sietnie kellett a marokkói hadszíntérre, hogy megszervezze a Francia Idegenlégió mintájára létrehozott Spanyol Légiót.

Mikor hónapokkal később visszatért, a tervezett esküvőt is el kellett halasztani, mert a harcokban meghalt a légió egyik parancsnoka, ezért visszautazott Marokkóba. A ceremónia, amelyet végül 1923. október 16-án tartották meg Oviedóban, jeles társadalmi eseménnyé vált. Részt vett rajta Asztúria katonai parancsnoka is, a királyt képviselve ő volt a vőlegény tanúja.

Út a hatalomba

Franco visszatért Afrikába, ahol folytatta a katonáskodást, 1926-ban tábornokká nevezték ki harminchárom évesen, ezzel pedig egész Európa legfiatalabb tábornokává vált. 1928-ban Franco az újonnan alapított Zaragozai Katonai Akadémia igazgatója lett, ezt a posztját 1931-ig megtartotta. Emellett azonban ezekben az években szolgált még Melillában, Madridban és a Baleár-szigeteken is, Carmen pedig mindegyik új otthonukba követte férjét. Az asszony, későbbi elmondása szerint, igyekezett mindegyik otthonukat megszokni, és azok kidíszítésével foglalta el magát. Egyetlen gyermekük, Carmen, Oviedóban látta meg a napvilágot, 1926-ban.

A pletykák szerint azonban a fiatal Franco 1916-ban Marokkóban egy gépfegyvertől olyan súlyos hasi sérüléseket szenvedett, hogy az egyik heréjét el kellett távolítani, sőt, egyesek még azt is tudni vélik, hogy képtelen volt házastársi kötelessége teljesítésére, és a lánya, Carmen, valójában adoptált gyermek, mivel az édesanyját senki nem látta terhesen. Akár így volt, akár nem, a házasságukon ez nem látszódott.

Spanyolország azonban ebben az időszakban egy rendkívül megosztott ország volt. 1923-ban Miguel Primo de Rivera katonai diktatúrát vezetett be, a király jóváhagyásával, de a gazdasági világválság 1930-ban elsöpörte a rendszerét. 1931-ben XIII. Alfonz spanyol király is lemondott, és létrejött a második Spanyol Köztársaság, de az egymást váltó jobb- és baloldali kormányok alatt a feszültségek egyre csak mélyültek.

Franco akadémiáját a baloldali kormány bezárta, és a Baleár-szigetekre helyezték át, mert a hűségében nem voltak biztosak. A jobboldali győzelmet követően szerepe volt az asztúriai bányászlázadások leverésében, ezért kinevezték vezérkari főnöknek. Az újabb baloldali fordulat után azonban ismét messzire, a Kanári-szigetekre helyezték át.

Franco csatlakozott a kormány elleni szervezkedéshez, amely 1936. július 17-én puccsot kísérelt meg, ez azonban hároméves polgárháborúba torkollott. A polgárháború kitörésekor Marokkóba utazott, hogy átvegye a parancsnokságot. Miután ott sikerrel járt, átkelt Spanyolországba, hogy ott harcoljon. Még 1936-ban ő lett a nacionalista oldal vezére, és miután három évvel később győztesen zárta le a polgárháborút, ő lett Spanyolország államfője is.

Mikor Franco elhagyta a Kanári-szigeteket, Carmen Polo és a lánya egy német gőzhajón a franciaországi Le Havre kikötőjébe menekültek, mert a férje attól félt, hogy elrabolják őket. Egy ideig Bayonne-ban éltek, majd Franco visszahívta őket Burgosba, a nacionalisták székhelyére, a háborús évek alatt ott laktak.

Spanyolország First Ladyje

A győztes polgárháború után Franco lett Spanyolország vitathatatlanul első számú vezetője, Carmen pedig mindig ott szerepelt az oldalán. Pletykák szerint egy alkalommal, még Burgosban, egy fogadást csak azért kellett lemondania a diplomatáknak, mert Carmennek nem volt rendelkezésre álló illő öltözéke.

Többé ezzel nem volt gondja, kalapok, ruhák hatalmas kollekcióját gyűjtötte össze, sőt, a megjelenéséhez annyira hozzátartoztak a gyöngysorok, hogy egyszerűen Doña Collaresnek, azaz a Nyakékek Úrnőjének nevezték.

Franco és felesége lakhelyül a Madrid közelében lévő El Pardo királyi palotát használta. Carmen államfők feleségének kijáró körülmények között élt, és gyakran elkísérte a férjét hivatalos útjaira.

Többször járt Portugáliában, ahol hasonló katonai diktatúra működött, mint Spanyolországban. Rómában XII. Pius pápa fogadta audiencián. Számos kitüntetést kapott, és a rendszerben úgy próbálták megjeleníteni, mint a francóista állam emberibb arcát.

Azonban Carmen Polo nemcsak részt vett a Nővédelmi Patronátus életében, hanem elnökölte is a szövetséget. A testület feladatai közé tartozott az állam tájékoztatása a közerkölcs állapotáról, javaslattétel nők védelméről szóló intézkedésekről, valamint segítségnyújtás a káros szenvedélynek áldozatul esett asszonyok, otthonról elszökött lányok és egyedülálló anyák részére.

Emellett azonban a bűnelkövető nők átnevelése (itt elsősorban a prostitúció értendő), a katolikus egyház megváltó tevékenységének a segítése is részét képezte a feladataiknak, továbbá a közerkölcsöt sértő társadalmi események felügyeletében, valamint a filmeket cenzúrázó bizottságok életében. Betiltathatták a pornográfnak minősülő anyagokat, és ellenőrizték az öltözködést és a fürdőruha-viseletet.

A szigorú erkölcsiség azonban ezekben az években nem mindig párosult mértéktartással, a drága ruhák és az ékszerek, valamint a külföldi utakra neki kötelezően biztosított hölgytársaság költségei riasztó ellentétben álltak a polgárháborúból kilábaló Spanyolország szegénységével.

A derék nagyszülő

Ahogy Franco idősebb lett, Carmen Polo egyre inkább belefolyt a spanyol politikába, de ezzel párhuzamosan egyre fontosabbá vált neki a családja. 1950-ben a lánya, Carmen, összeházasodott Cristóbal Martínez-Bordiúval, Villaverde márkijával. Az esküvő jeles társadalmi esemény volt a spanyol politikai elit számára.

Az 1951-ben született unoka, María del Carmen Martínez-Bordiút pedig XIII. Alfonz király unokája, Alfonso, Anjou és Cádiz hercege vette el. Carmen Polo számára ez nagy elégtétel volt, mert mindig is szeretett volna nemesi címet nyerni, ráadásul az sem volt utolsó szempont, hogy Alfonso volt a spanyol korona egyenes ági örököse, így Carmen Polo unokája királyné lehetett volna.

A rendszer azonban szép lassan erjedni kezdett, és Francisco Franco 1975-ben bekövetkezett halála után megbukott. Spanyolország királya János Károly lett, nem Alfonso, ő pedig biztosította a demokratikus átmenetet. María del Carmen Martínez-Bordiú 1979-től külön élt a férjétől, (Spanyolországban Franco alatt tilos volt a válás, végül 1982-ben váltak el), a tőle született dédunokája, Francisco pedig autóbaleset áldozata lett 1984-ben. Ráadásul az elhunyt diktátor lányát, Carmen Francót a madridi repülőtéren 1979-ben háromszázmillió pesetát érő ékszerrel kapták el, ami nem növelte a család népszerűségét a közvélemény szemében.

Franco halála után Carmen Polo megkapta a Meirás úrnője örökös titulust János Károly királytól, és ezzel a spanyol grandok sorába lépett. Nyugdíjként százezer dollárnak megfelelő pesetát folyósított neki a spanyol állam. Egyre visszavonultabb életet élt, és főleg a családjára koncentrált.

1979-ben a lányával együtt egy zaragozai hotelben volt, hogy megünnepeljék Cristóbal nevű unokájának a katonai akadémia sikeres elvégzését, de tűz ütött ki, és nyolcvan ember meghalt. A hivatalos vizsgálat szerint véletlen baleset okozta a tüzet, de több sajtóértesülés tudni vélte, hogy a baszk szeparatista szervezet, az ETA hajtott végre terrortámadást.

Utolsó éveiben a sajtót teljesen kizárta az életéből, és nem volt hajlandó a férjéről beszélni, akit egyébként addig sem tartott bűnösnek. (A lányuk, Carmen is melegszívű apaként jellemezte Francót). A Pardóból már férje halála után kiköltözött. Az Hermanos Becquer utcában élt, és gyakran hallgatott otthon miséket. 1988. február 7-én hunyt el.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu