Aki Makóra jön, az később az élményre emlékezik, egy érzést visz magával. Ha az jó, akkor visszajön – vallja Farkas Diána

Már a középiskolás évei végén tudta, hogy turizmussal szeretne foglalkozni. Ma már elképzelhetetlen Makó értékeinek bemutatása nélküle.

Farkas Diána a Makói Szolgáltató Nzrt. turisztikai referense. Találkozhatunk vele a főtéren, miközben a városba érkező turistacsoportokat kalauzolja, a makói nevezetességeknél, de a Lombkoronasétánynál és a Kalandparton is. Miközben arról beszélgettünk vele, milyen értékei vannak a városnak, látszott: ha valaki arról beszélhet, amit nagyon szeret csinálni, és amihez ért, szenvedéllyel ömlik belőle a szó. A Diához hasonló emberek nélkül nem lenne Makó olyan, amilyennek a hozzánk érkezők, vagy akár mi magunk látjuk.

Vannak történetei Makovecz Imréről, az organikus építészetről, a városképbe illeszkedő alkotásairól, a gazdag zsidó történelmi értékeinkről, a Zsinagógáról és a Jángori temetőről. Ismeri a várost, annak hagyományait és történetét, érdekességeit. A Proko Travel utazási irodában tanulta ki a szakma csínját- bínját, 12 év alatt. A kislánya érkezése után arra gondoltak, hogy érdekes lenne nemcsak Makón túl, hanem helyben is túrákat vezetni. Ezután a Gloriusban dolgozott értékesítőként, és a Hagymaház család- és karrierpontján is találkozhattunk vele.

– Óriási népszerűsége volt a makói, helyi túráknak. A makóiak között is. Sokan jelezték, hogy olyasmit is hallottak, amiről előtte fogalmuk sem volt, pedig itt élnek évek, vagy évtizedek óta. Ezeken a túrákon, vagy akár a Kalandparkban, Lombkoronasétányon vezetetteken igyekszem kedvet csinálni a vendégeinknek ahhoz, hogy visszatérjenek a városba. A városnéző túrákat 6 éve vezetem, folyamatosan kapcsolatban voltam a helyi szolgáltatókkal, szállásadókkal, az Infopont munkatársaival. Szállásadók kapcsolódtak be, hogy ők is tanuljanak, el tudják mondani a vendégeiknek, mi mindent érdemes felfedezni Makón- mesélte.

Diánál egy sima Kalandpartos vezetés is olyan kedvcsinálót adhat a turistáknak, ami miatt érdemes visszajönniük. Erre pedig szükség is van, hiszen elmondása szerint az ide érkezők ismerik Makót, hallottak a Hagymatikumról, de viszonylag kevés ismereteik vannak a városról. Szeretnek rácsodálkozni a történetekre.

– Azt tapasztaltam, hogy például Makovecz Imre munkásságáról is szeretnek hallani, hogyan kötődik ide a településünkhöz. Ami hatalmas előnyünk, más fürdővárosokkal szemben, hogy Makónak nagyon gazdag kulturális és történelmi öröksége van, ami még nem épült be a köztudatba. Érdeklődéssel hallgatják ezeket, és később vissza is jönnek. Amíg sokan azt gondolják, hogy Makón csak 1-2 napot érdemes eltölteni, később rájönnek, hogy akár több napot is érdemes itt maradni- mondta.

Nemcsak a környékből jönnek, hanem messzebbről is érkeznek már vendégek. Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Pest megye mellett egyre többen jönnek akár Sopron környékéről is már.

– Ki kell aknázni a lehetőséginket, és ehhez nagyon fontos, hogy együtt tudjunk működni minél több helyi szállásadóval és szolgáltatóval. Ehhez nagyszerű, hogy például van már városnéző kisvonatunk, lehet lovaskocsikázni is, rollert, bicikliket bérelni. Mindig azt szoktam mondani, hogy Makó olyan mint egy főnix madár, ami feltámadt a hamvaiból, hiszen az 1900-as évek elején itt egészen pezsgő polgári élet zajlott, azután ez megtorpant, és mostanra visszanyerte régi fényét, és jó látni, hogy folyamatban vannak az állandó fejlesztések.

Hogy, mit szeret a legjobban a munkájában, arra is egyszerű a válasz.

– Nagyon szeretem a visszajelzéseket, ezek feltöltenek. Élményszerűen igyekszem mesélni. Sokszor nagyon jó érzés hallani, hogy látszik: szeretem a várost. És azt szeretném, hogy ezt ők is átérezzék. Makóra ne csak egy kis mezővárosként, vagy fürdővárosként gondoljanak, hanem egy csodás, mediterrán városra- összegezte.

Dia egyébként tősgyökeres makói. A kislánya, Mirjam 8 éves, és sokszor volt vele, kiskorától a turákon. Ma már szinte önállóan is le tudna vezetni egy túrát- mesélte Dia nevetve.

– Volt olyan túrázó, aki a mai napig szívesen küld nekem képet, ha lát valahol egy Makovecz- épületet. Akik idejönnek, azoknak a hagymatermesztés az első, ami eszükbe jut. Mindig rá is kérdeznek, ekkor szívesen elviszem őket a múzeumba, megmutatni a hagymatermesztés értékeit.

Miközben a múltról, és jelenről beszélgetünk, elérkezünk ahhoz a ponthoz, hogy vajon mi lehet az irány a jövőre nézve. Hiszen az idén 10 éves Hagymatikum mellé több mint 100 szálláshely épült ki, úgy tűnik, egyre több szolgáltató veszi fel a lépést csalogató programok terén is.  Az összefogásban, és az alulról szerveződő együttműködésben látja a turizmus jövőjét a városban.

– Nagyon jó az, hogy sok ember kezd el ötletelni a különböző programokkal. Például ott van a Hinkó- tanya, a bringó hintó, a nyomozós programok, és ezek pont arra jók, hogy az ide érkezőknek legyen mit ajánlani. Tudnak választani, válogatni, és adott esetben vissza is jönnek. A fesztiválok, a gasztronómiai programok is olyanok, amik miatt eljönnek. Hogy ez tovább erősödjön, ahhoz a további együttgondolkodás, egymás segítése, ajánlása kell.

Elmondta: – Aki Makóra jön, az mindig az élményre emlékezik, egy érzést visz magával. Ha az jó, akkor visszajön. Jó, hogy rengeteg kerékpárutunk van, a térségi településeken is vannak látnivalók. Itt van nem messze Mezőhegyes… Ezeket ajánlani kell, mert aki idejön, nem tudja, milyen csodák várhatnak rá. A személyes véleménynél nincs jobb, és értékesebb, így viszik majd a hírünket, és jönnek vissza. Ha nem is csinálunk mindent tökéletesen mindig, de azt örömmel, hittel csináljuk, és szeretettel adjuk, akkor ott garantált a siker.