Csodák, tavasszal

Bőkezű velünk most a természet.

Úgy képzelem, hogy ez a legszebb évszak, és ez mindenkit megérint. Még azokat is, akik egyébként nem szeretnek lelkizni és mélyebben rácsodálkozni az élet apró örömeire. A mostani káprázatos színek és virágpompa mellett szerintem senki nem tud anélkül továbbmenni, hogy ha csak pillanatokra is, de a hatása alá ne kerüljön. Vagy egyszerűen csak azt érezze, hogy jó élni. És még tudatosítani sem kell semmit magunkban, csupán arra eszmélni, hogy belefeledkeztünk egy pillanatra a világ szépségébe.

Az áprilisi tavaszban az a pompás, hogy egész napon át tart a varázslata. Hajnalban már madárcsicsergéstől telt körülöttünk minden: a legjobb, ha még nincs utcazaj s csak ezekkel a hangokkal körülvéve tudunk sétálni vagy futni. Én mindig úgy érzem, mintha titkos párbeszédek fülelője lennék, amit bizonyosan nem érthetek, csak sejthetem, hogy csupa nagyszerű dolgokról szólhatnak: örömről, elégedettségről, létezésről. Ha pedig már virradt, a szemünk kerül a középpontba: a színek ölelnek körbe bennünket, lentről egészen a fák csúcsáig. Közben pedig színes sziromszőnyegen haladunk, vagy a selymes zöld fűben pásztázzuk a fehérek, rózsaszínek, lilák és sárgák kavalkádját. És mindegy, hol jár a nap, a káprázat kitart estig. No és nem szabad kihagyni az orrunkat sem, mert az édes virágillat annyira bódító tud lenni ilyenkor. Főként este élmény beleszimatolni a levegőbe, amely minden parfümnél különlegesebb élmény. Különösen, ha előtte egy kis eső is megörvendeztette már a növényeket.

Ezekben a hetekben különösen szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ennyi jóság van körülöttünk, amit csak úgy kapunk és árad felénk. Még azt is gondolhatjuk, hogy mindennek, ami sötét volt, elnehezített, bezárt és kedvetlenné tett – vége szakadt. Remény van az újra, a változásra és megint kezdődik valami; bennünk is régi kedv támad, tettvágy és szabadság. A természet éledése mindenkit ösztönöz, kicsalogat, és új elhatározásokra sarkall. Szeretünk kint lenni, sétálni és kerékpározni, kertészkedni és észrevenni körülöttünk, ami szép. A házunk környéke, az utca, ahol lakunk, és a település is, ahol élünk, még élhetőbbnek, még szerethetőbbnek tűnik.

A tavasz nagy tanítómester: ha hagyjuk, segít, hogy a szemünk a jót is lássa meg, a fülünk pedig a valódi hangokat is hallhassa. És bátorít, hogy a gondolataink közé mi is ültessük a változás apró tetteit, hogy növekedhessenek, fejlődjenek.

Meg a hálát, hogy újra tavasz van: gyönyörű, békés, lelkes tavasz.

Minden előttünk áll. Minden lehetséges.