Húsvétra hangolódtak a múzeum skanzenjében
Kézműves foglalkozások, mesterségek bemutatója, vásár, táncház, állatsimogató, tojáskeresés, locsolóvers-mondó verseny és bábszínház is várta az érdeklődőket csütörtök délelőtt a skanzenben, ahol természetesen a locsolás sem maradt el!
Szikszai Zsuzsanna portálunknak elmondta, két éve nem tudták megtartani a Húsvétolót, így ismételten nagyon készültek, hogy megszervezhessék a rendezvényt nagycsütörtökön, amely a tavaszi szünet első napja, és amelyet ráadásul gyönyörű tavaszi idő is kísért.
A korábbi években megszokott és bevált programokkal készültek idén is a múzeum skanzenjében, ahol szebbnél-szebb alkotások is készültek, a legkisebbek tojást is festhettek, agyagozhattak, mézeskalácsot díszíthettek, de a tojásfűzést is kipróbálhatták.
[Best_Wordpress_Gallery id=”767″ gal_title=”Húsvétoló”]
A táncházról a makói Magán Zeneiskola csoportjai gondoskodtak, a Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskolából, a Csanád Táncegyüttesből és a Szárazér Táncegyüttesből, közreműködött a Rozsdamaró Zenekar.
Díjazták a locsolóverset szavaló fiatalokat, akik a Hinkó tanya jóvoltából nyuszikkal is megismerkedhettek a skanzenben, ahol a Kacagó Bábszínház műsorral is készült, melyet a tojáskeresés követett.
– Olyan szép szokások voltak itt Makón és Makó környékén, és azt gondolom, hogy nem lehet semmit konzerválni, ezt tudomásul kell venni, hogy változik az életmódunk, sok technikai eszköz vesz körül minket, teljesen mások a kommunikációk, mások a családi összejövetelek már a 21. században, de nekünk, mint múzeumnak, mint skanzennek, az értékek őrzőinek ez a feladatunk, hogy ezt közvetítsük, vagy legalábbis jelzésértékkel legyünk, hogy milyen volt száz, vagy ötven évvel ezelőtt, illetve most milyen, és milyen lehetne, hiszen ez a Húsvétoló is, mint népszokást, Makóhoz kötődő szokást fogják emlegetni, mert folyamatosan, minden évben megjelenik – mutatott rá Szikszai Zsuzsanna, aki szerint a szokások változnak, újak alakulnak, ennek pedig teret kell adni, mindamellett viszont fontos, hogy tudjuk, mi volt régen, ismerjük a gyökereinket és tudjuk, hová tartunk.
