Olvasói levél: IGEN a békére, NEM a háborúra

Olvasónk, Mucsi Mariann levelét változtatás nélkül közöljük.

2018-as feltűnése óta nyomon követtem Márki-Zay Péter „munkásságát”. A baloldal bukott miniszterelnök-jelöltje, Hódmezővásárhely polgármestere már az első pillanattól kezdve rossz érzéseket keltett bennem. Bár furcsán hangzik, már a merő megjelenése és a kisugárzása is taszító volt számomra. Így volt ez 2018-ban az időközi helyhatósági választás idején is, de ez az émelyítő, már-már gyomorforgató érzés most érte el a csúcspontját 2022-ben, az országgyűlési választás kampányhajrájában.
Az elmúlt hetekben nem telt el úgy nap, hogy ez az önjelölt Messiás ne rúgott volna bele valamely társadalmi rétegbe vagy olyan közéleti szereplőbe, aki nála jóval többet tett le az asztalra. Márki-Zay reflektorfénybe kerülése óta tudjuk, hogy mi, jobboldaliak sötétben tartott, trágyával etetett gombák, erkölcsi fogyatékosak és aberráltak vagyunk. A mi sorainkban ül állítólagos informátorai szerint a legtöbb, másságát titkolni kényszerülő homoszexuális. Illetve a legtöbb kiskorúakra veszélyes pedofil is fideszes.
A vidéki emberek ostobák, és egy tudatlan, átlagos magyar faluban délelőtt 10 órakor már egy józan lélekkel sem lehet találkozni. A nők pedig mindennél alantasabb „kasztba” tartoznak MZP szerint, hiszen nem tudnak helyesen írni, sőt még a keresztrejtvény fejtés sem megy nekik. A fentiekből pedig az következett, hogy egyedül csak Márki-Zay Péter tökéletes, akinek 2017 decemberében az „Úr megfogta a kezét, és azóta húzta”. Méghozzá „csak felfelé!”.
Ez részben valljuk be igaz is volt, mert Márki-Zay pályája leginkább a 2019-es önkormányzati választás óta valóban csak felfelé ívelt. Ugyanakkor a rábízott városnak, a szebb napokat látott Hódmezővásárhelynek nem tudott jó gazdája lenni. Mióta brancsával bevonult a városháza tornya alá, azóta csak elveszített fejlesztési pénzekről, vesztes perekről, mutyi gyanús ügyletekről és szétzilált közösségről hallani. Mindez úgy történt, hogy a macska, alias a város első embere járta az országot, néha még Európát is, közben odahaza a
cincogó, semmihez sem értő egerei az utolsó búzaszemeket is elrágcsálták.
De őt, a felkentet, ez nem érdekelte, úgy hitte neki küldetése van, neki kell leváltania az „elmúlt ezer év legkorruptabb” magyar kormányát. S mint ahogy láttuk, nem volt rest ehhez széles fegyverrepertoárt bevetni. Gyanús külföldi alakok kísérték lépteit szerte az országban, kampányának finanszírozása átláthatatlan mind a mai napig, április elejére pedig már a bárgyú képével keltünk és feküdtünk. Szinte már minden villanykaróról ő nézett le ránk gúnyos mosollyal, mindegy hogy vidéken jártunk vagy épp a pesti flasztert koptattuk. Sőt néha még a délutáni ejtőzésünket is az ő hangja zavarta meg, mikor egy-egy hangosbemondós, zenélős autója átsuhant még a
falvak utolsó utcájában is.
Azonban, kedves Péter, van egy rossz hírem! Sem engem, sem a szűkebb,
sem a tágabb környezetem nem igazán tudtál meggyőzni. Fiatal vagyok, de átlátok rajtad. Láttam, hogy te csak egy báb vagy, akit akkor likvidálnak a külföldi gazdái, amikor csak szeretnék. Láttam a szemedben a beteges tüzet. S láttam, hogy mikor a „szeretet hatalmáról” papoltál, valójában csak a gyűlölet magvait szórtad bele azokba az árkokba, amelyeket minden elborult kijelentéseddel csak egyre nagyobbá tettél. S amelyekbe a felbőszített híveiddel, ha tehetted volna, párosával fektettél volna bele bennünket, jobboldali polgárokat.
Péter, bevallom, én sem kértem a te szeretetországodból! Elég volt az elmúlt időszakban csak a képernyőn keresztül is ízelítőt kapni belőle. Épp ezért vasárnap a békére és a stratégiai nyugalomra szavaztam! Illetve a még meg nem született gyermekeim jövőbeli biztonságára. Kétszer a Fideszre, négyszer a nemre! Sőt a szavazólap aljára azt is odaírtam volna szívem szerint, hogy NEM Márki-Zay Péterre.
Remélem jól döntesz hamarosan, és talán lesz egy tiszta pillanatod, amikor belátod, hogy te valóban politikai hulla lettél április 3-án 22 órára, és neked a közéletben már nem terem többé babér. S jól csókolászd inkább a gyerekeidet (pofonok helyett), és fejezd be a tűzokádást.

A polgárháború véget ért!

Mucsi Mariann

Kiemelt kép: illusztráció/pxhere.com