Lázár János: vasárnap mindenkire szükség van ahhoz, hogy megvédjük az ország békéjét és a magyarok biztonságát

A baloldal nem azt nézi, mi az ország érdeke, hanem azt, mi a liberális média és a külföldi érdekcsoportok elvárása – emelte ki Lázár János a Promenad24-nek adott interjúban. A képviselő szerint vasárnap elég, ha csak néhány jobboldali szavazó távol marad, és az ország békéje, biztonsága, jövője veszélybe kerül. Lázár Jánossal két hódmezővásárhelyi lakossági fóruma között beszélgettünk.

Február 24-én kitört az orosz–ukrán háború, amely rányomja a bélyegét a mindennapjainkra. Miként alakult át a magyarok gondolkodása az elmúlt 5 hétben, mennyire érzik biztonságban magukat, amikor Nyugat-Ukrajnára is bombák, rakéták hullanak?

A választókerület településeit járva azt tapasztalom, hogy alaposan megrendült az emberek biztonságérzete. Tudják, hogy a szomszédunkban zajló háború fenyegetést jelent a békénkre és a biztonságunkra. Ha győz az ellenzék, egykettőre Magyarország hivatalos politikájává válhat az a fajta háborús populizmus, amely nem azt nézi, hogy mi a nemzeti érdeke, inkább azt, hogy mi a liberális média elvárása. Ez szorongást kelt az emberekben. Nekünk, a nemzeti oldal képviselőinek most az a dolgunk, hogy megnyugtassuk őket: nem kell félni a jövőtől, a békénk és a biztonságunk megvédhető, de ehhez kiszámíthatóság, tapasztalt és nyugodt erő kell a kormányzásban, nem pedig önjelölt messiások, akik reggelente elhatárolódnak attól, amit előző este nyilatkoztak.

A baloldali politikusok többször is azt követelték, fegyverszállítással, katonák küldésével stb. támogassuk Ukrajnát, és nemzetközi kritikák is érték hazánkat, hogy nem vállal aktívabb oroszellenes szerepet. Mit gondol erről? Hogy látja, mennyire lehet és érdemes Oroszországot totálisan elszigetelni a világban?

A személyes tapasztalatom az, hogy a szankciók, pláne a kulturális és a sportéletet érintő embargók csak ritkán vezetnek arra az eredményre, amit vártak tőlük. Elkötelezett EU- és NATO-párti politikusként azonban azt tartom helyesnek, hogy Magyarország minden közös szankciót elfogadjon és támogasson. Ez pedig így is történik. Az ellenzék híresztelésével ellentétben ugyanis Magyarország nem bomlasztja, hanem erősíti az európai egységet az orosz agresszióval szemben.
Egyedül a fegyverek és a katonák küldése vonatkozásában ragaszkodunk a saját álláspontunkhoz, erre pedig 150 ezer határon túli és 10 millió határon inneni jó okunk van. A nemzeti érdekkel ugyanis alapvetően ellentétes az, hogy hadtápvonallá tegyük Kárpátalját, kockáztatva ezzel az ott élő vagy oda visszatérni akaró magyarok életét és biztonságát. És ellentétes vele az is, hogy Magyarország, amely ma menedékország, egyszer csak frontvonallá változzon. Az álláspontunk ezért világos és következetes: humanitárius segítség, gazdasági és politikai szankciók igen, fegyverek és katonák azonban nem.

Orbán Viktor szerint Magyarország Magyarország mellett van. Mennyire lehet egy ilyen háborúban semlegesnek maradni, és mennyire szabad engedni, hogy gazdasági érdekek befolyásolják ezt az álláspontot (gáz, olaj stb.)?

Megfordítanám a dolgot! Mit várunk el egy szankciótól, kit büntessen: az agresszort vagy a háborúban ártatlan, a konfliktuson kívül álló országokat? Amikor ugyanis az ellenzék azt sürgeti, hogy a szankciókat terjesszük ki az energiaszektorra, az orosz gázra és kőolajra is, akkor valójában még csak nem is azt mondja, hogy „Kedves, magyar polgárok és vállalkozások, beláthatatlan ideig vállaljatok nagyjából 30-50 százalékkal magasabb rezsiszámlákat!”, hanem egyenesen azt, hogy az orosz-ukrán háború miatt állítsuk le a teljes magyar gazdaságot, zárjunk be gyárakat, bocsássunk el milliós nagyságrendben embereket, és viseljük el sok-sok télen át azt, hogy nincs se fűtésünk, se melegvizünk, a benzin ára pedig az egekben van, ami persze a kenyértől a gyümölcsig minden termék árába beépül… Magyarország azonban nincs egyedül az európai közösségben, amikor amellett érvel, hogy a szankciókat nem szabad automatikusan kiterjeszteni az energiaszektorra is. Az Oroszország felől érkező olaj- és gázvezetékek elzárása nekünk jobban fájna, mint Oroszországnak. Egy ilyen szankció sem erkölcsileg, sem gazdaságilag nem igazolható. Bevallom, nehéz eldönteni, hogy amikor az ellenzék ennek ellenére az orosz gázcsapok elzárását sürgeti, akkor azt azért teszi, mert tényleg ennyire nincs tisztában a gazdaság működésével, vagy ennyire nem bízik abban, hogy kormányra kerülhet, így a „kibicnek semmi sem drága” alapon szándékosan megvalósíthatatlan dolgokat követel az ország vezetésétől?

Ön is utalt rá, hogy a háború után gazdasági válság következhet. Hogyan érintheti ez a magyar lakosságot? Hogyan kell erre készülnie az átlagembernek?

Sajnos ma már nem az a kérdés, hogy a háború következtében lesz-e gazdasági válság és az érinti-e Magyarországot is, mert lesz és érinti. A kérdés inkább az, hogy ezt az új magyar kormány hogyan kezeli majd, megszorítással vagy a családok és a magyar munkahelyek védelmével?
A baloldal hatalomra jutása esetén a megszorítások biztosra vehetők. Márki-Zay Péter csillogó szemmel szokta fejtegetni, hogy szerinte az a helyes, ha az emberek megérzik az árak emelkedését, az igazi rezsicsökkentés pedig nem az, ha a családok helyett az extraprofitot termelő külföldi nagyvállalatokra tesszük a többletterhek egy jelentős részét, hanem az, ha az emberek kevesebb vizet, áramot és fűtést használnak, kevesebbet mennek autóval, lehetőleg azt is elektromossal… Bokros Lajos, az ellenzék egyik fontos gazdasági tekintélye épp a héten nyilatkozott arról, hogy a 13. havi nyugdíj senkinek sem jár, a rezsicsökkentés pedig minden idők legkárosabb intézkedése, amit nem lenne szabad fönntartani. Úgy tűnik, a baloldal már készül egy új Bokros-csomagra. A jobboldal azonban egészen más logika szerint működik. Szerintünk válság idején nem elvenni, hanem adni kell az embereknek és a vállalkozásoknak, ez a pénz ugyanis visszaforog a gazdaságba, hozzájárul a növekedéshez, aminek köszönhetően az ország „kinőheti” a válságot.

Szakértők egyre inkább élelmiszerválsággal, élelmezési válsággal is fenyegetek, Orbán Viktor is többször beszélt ennek lehetőségéről. Mire képes ebben a helyzetben a magyar agrárium, a nemzeti élelmiszeripar: tudja-e biztosítani az ellátást?

A rövid válasz az, hogy ma még nem teljesen, de belátható időn belül újra képessé tehető rá. Már a pandémia is megmutatta, hogy hiába globális a gazdaság, egy saját lábán álló országnak szüksége van arra, hogy az élet bizonyos területein képes legyen az önellátásra. Mára bebizonyosodott, hogy ilyen terület az élelmiszerellátás is. Amint mondtam, ezt először a járvány tette nyilvánvalóvá, most pedig az Ukrajnában zajló háború teszi újra aktuálissá, sőt a korábbinál is fenyegetőbbé az élelmiszerhiánnyal és drágulással kapcsolatos félelmeket. Érdemes tudni, hogy békeidőben a világ gabonatermelésének a harmada, az étolajtermelésének pedig a fele a háború miatt bevetetetlenül, illetve betakarítatlanul maradt ukrán és az embargó alá vett orosz mezőgazdasági területeken valósult meg. Ez a kiesés hatalmas élelmezési krízist fog okozni a világban, a legsúlyosabb mértékben Afrikában, de Nyugat-Európában és közvetve nálunk, Magyarországon is érezteti majd a hatását.
Sajnos az önellátóképesség, a nemzeti élelmiszeripar fejlesztése terén még nem jutottunk el arra a szintre, ahova szeretnénk és ahova az adottságaink, elsősorban is a termőföld- és édesvízkészletünk, illetve az agrárhagyományaink révén eljuthatnánk. Épp ennek a szuverenitási fordulatnak a végrehajtására, az önellátásra képes magyar mezőgazdaságnak és élelmiszeriparnak a fejlesztésére készülünk a következő hét évben, ha a választók lehetőséget adnak a munka folytatására. Nemcsak részletesen kidolgoztunk, hanem forrásokat is biztosítottunk egy olyan vidékfejlesztési programhoz, amely révén Magyarország képes lehet visszaszerezni a Kárpát-medencén belüli agrárfölényét. Ebben a programban 9000 milliárd forint áll rendelkezésre – ez három-négyszer több, mint amennyit azonos idő alatt valaha is a magyar agrárium és a vidék fejlesztésére fordíthattunk. A fejlesztések egyik legnagyobb nyertese ráadásul épp a mi térségünk, a Dél-Alföld lehet.

Ha már vidékfejlesztés, a térség kisebb települései jelentős infrastrukturális fejlesztésen estek át az elmúlt években. Számukra miről szól a mostani választás?

Arról, hogy ez a program kiteljesedhet-e vagy félbeszakad. Aki épített már valamit életében, az tudja, hogy nincs drágább és fájdalmasabb veszteség a félbemaradt építkezésnél. Ha a baloldal kerülne hatalomra, sajnos az előkészített vagy már elkezdett fejlesztések nagy része várhatóan félbeszakadna, és ez számos már befejezett beruházást is értelmetlenné tenne, hiszen a vidékfejlesztési projektek soha nem önmagukban állnak, hanem összekapcsolódnak egymással, egymásra épülnek. Mit ér egy felújított egészségház vagy óvoda, ha olyan politika kerül hatalomra, amely a vidéktől elszívja a pénzt, és újra elvándorlásra készteti a fiatalokat?
Márpedig a baloldali ellenzék továbbra is a Budapestországként tervezi a jövőnket, bevallottan nincs ellenére a vidék elnéptelenedése, a magyar társadalom elvárosiasodása, a fiatalok elvándorlása, sőt, a más kultúrájú és szokású migránsok betelepítése sem az országba, hiszen nyíltan bevallja, hogy Európai Egyesült Államokat akar, amelyben Magyarország csupán egy tartomány vagy szövetségi állam a többi közt.
Ez is a választás tétje tehát. Budapestország vagy vidékfejlesztés, élelmiszerimport-függőség vagy nemzeti élelmiszeripar.

Ellenfele, Márki-Zay Péter átláthatóságot hirdet, de az 5 milliós keret helyett több száz milliót költött plakátkampányra, Facebookra. Ez a kicsik forradalma vagy valami más? Mit szól ehhez, és hogyan akarja elszámoltatni?

Előbb győzni kell, az elszámoltatás csak utána jöhet, de mezei képviselőként szerencsére az nem az én dolgom lesz, hanem a független hatóságoké. Ilyen egyenlőtlen feltételek mellett persze nem könnyű megszerezni a szavazatok többségét, hiszen olyan erők mozdultak meg ellenünk Csongrád-Csanád 4-es számú választókerületében, amilyeneket az elmúlt 30 évben sosem tapasztaltunk. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltjének külföldről támogatott kampánygépezete menetel velünk szemben. Ez hatalmas túlerő, aminek a hatását nem szabad alábecsülni. Övék az országos média, a rengeteg fizetett aktivista, az óriásplakátok és ami a legfélelmetesebb, őket segítik a Gyurcsány-Bajnai korszak titokminiszterének a cége által szervezett féllegális vagy talán teljesen illegális manipulációs kampány is a közösségi médiában. Persze facebookozom én is, kampánykiadványt is dobok a postaládákba, de ez nem mérhető össze azzal a nagyságrenddel, ami az ellenfelem kampányát jellemzi. Márki úr egyetlen hét alatt 24 millió forintot költött Facebook-hirdetésekre, miközben egy jelölt 50 nap alatt legföljebb 5 milliót költhetne… Mit lehet tenni ezzel szemben? Kimenni a terepre. Igyekszem minél több dél-alföldi polgárral személyesen beszélni. Egyetlen nagy előnyöm van ugyanis a túlerővel szemben, az, hogy én nem négyévente, kampányszerűen fordulok elő a választókerület településein, hanem rendszeresen találkozom az itt élőkkel. Tudom, mik a problémáik és a terveik, ezek megoldásában pedig igyekszem segíteni. A választók támogatásáért cserében én nem egy politikai celebet kínálok, akiért rajonghatnak, hanem egy kijáró embert, akire mindig számíthatnak és aki sosem áll le addig, amíg meg nem szerzi a támogatást az útra, a járdára, a csatornára, az egészségház felújítására, a piac vagy épp a tornacsarnok építésére. Hasznos igyekszem lenni, nem körberajongott.

Az imént az amerikai hátterű DatAdat nevű cégre utalt, amely a hírek szerint titokban és a választók beleegyezése nélkül gyűjtötte, s külföldön elemzi a magyar emberek személyes adatait. Úgy hírlik, a választás előtti utolsó napokban komoly beavatkozásra készülnek, s titkos módszerekkel manipulálni akarják a választókat. Mit gondol erről, és mit tanácsol az embereknek?

Régen az volt a Fidesz szlogenje, hogy hallgass a szívedre, most inkább az lehetne, hogy hallgass az eszedre! Észérvek ugyanis nem szólnak az ellenzék mellett, legföljebb indulatok, amiket mesterségesen korbácsoltak föl az elmúlt években. Természetesen 12 év kormányzás alatt voltak hibák a mi oldalunkon is, talán még bűnök is. Hozzáteszem, nálunk az ilyesminek mindig meg is lett a következménye, míg a baloldalnál, úgy látom, egyáltalán nem veszélyezteti senki politikai karrierjét egy-egy nyomozás vagy korrupciós ügy alapos gyanúja. A tanácsom tehát az itt élőknek az, hogy ne hagyják magukat félrevezetni! Merjenek a saját érdekük, a saját családjuk, a saját településük érdeke szerint dönteni. Márpedig most országosan és itt, helyben is az az érdek, hogy stabil, kiszámítható kormányzás legyen, tapasztalt, nyugodt vezetőkkel. Ezt ma csak a Fidesz tudja biztosítani. Az ellenzék káoszt, kapkodást, kiszámíthatatlan vezetést, bizonytalanságot hozna a mindennapokban. Mit várhatunk egy hatpárti koalíciótól, amelyben hatan hatfélét mondanak, hatfelé húznak? A háború okozta válságban ez életveszélyes.

Orbán Viktor azt mondta, nem lefutott meccs a választás. Vásárhelyen Ön többször elmondta, egy külföldiek által is pénzelt gigagépezet ellen küzd, Dávid és Góliát harca zajlik. Hogyan látja az esélyeket, és mit tart az április 3-i választás legfontosabb tétjének?

Manapság már rengeteg kutatás készül. Nehéz ebben a zajban eligazodni, de még ha képes is rá az ember, akkor is csak azt láthatja, hogy hibahatáron belüliek a különbségek. Ez nagyon egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy ez a verseny még valóban nincs lefutva. Ráadásul a jobboldal számára kedvezőbb közvélemény-kutatási adatok épp a jobboldalra veszélyesek igazán, hiszen elég, ha egy-egy választókerületben csak néhány jobboldali szavazó gondolja úgy, hogy ez a választási győzelem már megvan, az ő szavazatán már semmi sem múlik, ezért ahelyett, hogy egy fél órát rászánna a szavazásra, inkább kimegy a telekre, vagy átmegy látogatóba a sógorékhoz. Ezen elmehet az egész választás. Nagyon fontos megértenie mindenkinek, aki az elmúlt években megkezdett munka folytatása, a béke és a biztonság mellett teszi le a voksát, hogy a lelki támogatás, az otthonról való szurkolás és a lájkolás most nem elég. Aki nem megy el a jobboldalra szavazni, az a baloldalra szavaz.