Vásárhelyi református lelkész: Politizálnak a papok?!

Olvasónk, Kun Ildikó, református lelkész egy, a HVG-n megjelent cikk kapcsán juttatta el gondolatait szerkesztőségünkhöz. Írását változtatás nélkül közöljük.

„Politizálnak a papok?!

Egy HVG-s cikk margójára

Magyarországon mindenki szabadon nyilváníthat véleményt, kivéve, ha lelkész vagy pap az illető? Mindenki megszólalhat, csak a „klerikális reakció” hallgasson?

A templomban ne legyen vélemény a politikáról? De a templom falára felfújt obszcén üzenet rendben van, amely merő véletlen folytán épp aznap jelenik meg, amikor a vörös szörnykamion leparkol városunk főterén, amikor a pösti partizánok mögszállják a várost. A politika megmondhatja, hogy mi a véleménye az egyházról. Ez a bátor/sunyi vélemény 150 ezer forintjába került a híveknek. A falat és a téglát sikerült letisztítani, de a lelkünkön ütött seb még friss. A 300 éves Ótemplomot még sose érte ilyen terrorakció. Sőt Hódmezővásárhelyen tudomásom szerint még sose firkáltak össze templomot. Mert itt Vásárhelyen még senkinek se jutott eszébe.

A politika szó közéletet jelent. A közélet része vagyok. Közöm van a közhöz. Létemmel demonstrálom a közösségemet. Politizálni azt jelenti, hogy van véleményem, amelyet MINDIG felvállalok, és tettekkel is bizonyítom, hogy nekem, mi a fontos. A templomban nincs oldaliság, csak egy: mindenki a jobb oldalon áll. Jézus jobbján. Akik pedig beülnek kampányidőszakban a szent térbe ügynökként, azok a bal oldalon állnak, Jézus balján, a kárhozat fiai, akiknek nincs közük az Igazsághoz. Nekik nincs közük az egyházi közösséghez. Nehéz lehet ilyen lélekkel értelmezni, ami a templomban zajlik, hiszen akinek nincs ehhez köze, az nem foghatja fel. A templomi közélethez, a templomi politikához a kívülállónak, a besúgónak tényleg semmi köze. Lehetne, de nem érinti meg. Ha megérinti, akkor elveszettből megtalált ember lesz. Mekkora missziós lehetőség ez! De amíg nem értő az ember, addig gondolhat ilyeneket, hogy az egyháznak politikai direktívája van. Nincsen. DE:

 „Szavazatunkkal nem támogatjuk azokat az erőket, amelyek egyre jobban szabadabbá akarják tenni az élet határvonalainál a család és a nemi identitás meghatározásában hatályos törvényi szabályozást.”

Ezzel a mondattal mi a gond? Az, hogy egy klerikus mondta? Egy papnak kötelessége útmutatást adni a híveknek. Ebben nincs pártpolitika, csak keresztyén etika. A lelkész nem a pártdirektívák vagy egyházi direktívák szerint nyilatkozik, hanem a hite szerint. A történelmi egyházaknak azonban van történelmi emlékezete is, nem feledhetjük el, hogy melyik politikai oldal képvisel egyházellenes ideológiát. Ha nem akarjuk, hogy kampányidőszakon kívül is ügynökök üljenek a templomainkban, akkor fel kell szólítanunk híveinket arra, hogy menjenek el szavazni, és ne tegyenek ikszet báránybőrbe bújt farkas neve mellé, aki materialista kereszténynek vallja magát, és a szekularizált egyházban hisz. (Bármit jelentsen is ez.)

„A templomokban, imaházakban – vagyis gyülekezet előtt – zajló kampány indirekt: a gyülekezeti vezetők világnézetüket, ideológiájukat csomagolják bibliai kontextusba.”

A gyülekezet vezetőinek nem ideológiájuk van, hanem keresztyén hitük, amely meghatározza világlátásukat is. A gyülekezet előtt pedig a Biblia nem csomagolóanyag, amely bármikor eldobható. A bibliai üzenet azonban aktualizálandó a keresztyén közösség jelenében. Mi vagyunk a csomagolóanyag, mert mi változunk, mi cserélődünk, de a tartalom marad.

 „Csak az emberek dűlnek ki, a hitük megmarad másokban, újra másokban és ez a fő.” (Tormay Cecile)

Kun Ildikó, református lelkész”