Veres Csaba: nehéz terep a 4-es választókörzet, de bízom a helytállásban

A Mi Hazánk Mozgalom választókerületi jelöltjét programjáról, a kampányról és a kialakult háborús helyzetről is kérdeztük.

A Mi Hazánk Mozgalom Csongrád-Csanád megye 4. számú egyéni választókerületének országgyűlési képviselőjelöltjét még 2021 júniusában jelentette és mutatta be Vásárhelyen a Kossuth téren. Veres Csaba Levente apátfalvi villamosmérnök és állatvédő, három gyermek édesapja. A jelöltet portálunk négy kérdéssel kereste fel.

– Mit vár országosan az április 3-i választásoktól?

– Azt várom, hogy pártunk átlépi a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt és frakciót is tudunk alakítani. Ez a minimum elvárásunk, ezért dolgozunk, a párt természetesen készít felméréseket, de én a személyes találkozások alapján gondolom mindezt, ahol az elutasítás nagyon ritka, a szimpátia gyakori és elég gyakori az is, hogy valaki kifejezetten ránk szeretne szavazni.

– Mit vár a választásoktól itt a 4-es számú választókerületben?

– Úgy gondolom elég nehéz terepet kaptunk. Ennek ellenére úgy vélem, a párt országos teljesítményének átlagát meg tudjuk majd ugorni. A legnagyobb sikerre a kisebb településeken számítok.

– Miről szól az Ön és pártja választókerületi programja?

– Mivel országos tendencia volt az utóbbi években a kis és családi gazdaságok számának csökkenése, itt szeretnénk eredményt elérni, ezek támogatásával, ösztönzésével, segítésével, ugyanis nagyon sok embernek adnak munkát és megélhetést. A megyében a jó föld és az egyéb jó természeti adottságok megléte miatt ez nem is lehet nagy feladat. Emellett szükség van a gazdasági és felvásárlási láncok szereplőinek, struktúrájának megreformálására is. Szívügyem még a természeti értékek védelme, melyben szerencsére szintén bővében vagyunk a megyében.

– Mit gondol a háborús helyzetről, annak kormányoldalon és ellenzék részéről kialakított álláspontjáról?

– Jelen helyzetben abszolút ellenezzük még a fegyverszállítást is a háborús övezetbe. A háború elől menekülőknek azonban lehetőségeink szerint ellátást kell biztosítani, annak ellenére is, hogy tudjuk, korábban számos atrocitás érte Ukrajnában a magyarságot. De most nekünk meg kell mutatni, hogy ezen felül tudunk emelkedni, és reménykedünk benne, hogy az ottani magyarok helyzete is idővel rendeződni fog. Azt hozzátenném, hogy azok az országok, akik most elsők között segítik Ukrajnát, 1956-ban nem siettek Magyarország támogatására, csupán ígéretek szintjén. Azt gondolom, ez a segítségnyújtás a részükről azért nem teljesen önzetlen.