Arany Érdemkeresztet kapott Dr. Kiss Ivánka makói gyermekorvos

Sokak kedvenc gyermekorvosa több mint 40 éve dolgozik a Kálvin utcai rendelőben.

Már a megújult Kálvin utcai rendelőben fogadott bennünket Buzásné Dr. Kiss Ivánka Emília csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, címzetes főorvos, gyermek háziorvos, akit városszerte sokan ismernek, és szeretnek. 1981 óta dolgozik a Kálvin utcán, már azoknak a gyermekei is hozzá járnak, akiket anno ő kezelt. Kedves, figyelmes doktornő, akinek mindig akad néhány jó szava a másikhoz, akkor is, ha nem a rendelőben találkozik vele az ember. 2016-ban Makó Város Egészségügyéért Emlékérmet kapott. Most pedig egy másik elismerést, nem is akármit.

Az új épületben, az orvosi szoba falait mesefigurák díszítik, barátságos környezetben érezheti magát az is, aki félve toppan be hozzá. A környezet új, de a figyelmessége a régi. A beszélgetésünkkor már véget ért a rendelés, így van ideje megmutatni kérésünkre a díjat, a Magyar Arany Érdemkeresztet, és a vele járó oklevelet, amin még Áder János köztársasági elnök aláírása van.

Az áll benne, hogy a gyermekek gyógyítása iránt különlegesen elhivatott munkája elismeréseként jutalmazták a kitüntetéssel. Szerényen fogadta a gratulációt érte, és azt mondta olyan nagyon sok mondanivalója nincs is erről, csak a dolgát végzi. Azért persze örül az elismerésnek.

– Megtiszteltetés volt átvenni a díjat. Amikor először olvastam, hogy jelöltek, potyogtak a könnyeim. Örülök nagyon, beért az a sokévnyi munka- mesélte.

Kiderült, az egyetem befejezése után Makón Tarján főorvos úr mellett dolgozott a makói gyermekosztályon, 1976-tól. 1981-től pedig gyermek háziorvosként a Kálvin utcai rendelőben.

– Már a második generáció nő fel nálam, aminek nagyon örülök. Szeretek itt lenni. Akik idejártak valamikor, már azoknak a gyermekeit is ismerem. A mai napig jó érzéssel tölt el, hogy amikor idekerültem, az akkori szülők is nagyon szerettek- emlékezett vissza.

A doktornő egyébként Baján született, és Jánoshalmán töltötte a gyermekkorát. A Szegedi Tudományegyetemen summa cum laude eredménnyel tett vizsgát, vagyis tanulmányai során végig színötös volt. Ezután tett gyermekgyógyász szakvizsgát.

– Igyekszem rendesen dolgozni és becsülettel. Az ember érzi, hogy szeretik, és mindenkivel igyekszek baráti kapcsolatot ápolni. Bármikor kereshetnek, felveszem délután, este is a telefont, mindenkor szolgálatkész vagyok. Otthon magánrendelésem van, így a hobbira szánt időt is ez tölti ki, ez a hobbim. Szeretnék még nagyon sokáig dolgozni- mondta mosolyogva.

A kérdésre, hogy mit szeret a legjobban a munkájában, azt mondta: – Nem tudok különbséget tenni. Minden kisebb és nagyobb esetnek is gyógyulással kell végződnie. A legszebb, ha meggyógyul a gyerek. A nagyobb baj sajnos az, amikor nem tudunk segíteni, mert sajnos olyan betegsége van, ami veleszületett, és nincs rá gyógymód.

A kisbabákat is nagyon szeretem, aranyosak. De mindegy milyen korosztályból jön gyermek, szót kell értenünk. Ha 4 gyerek jön egyszerre, amíg egyet vizsgálok, három másik itt csücsül és vár. Matricákkal, beszélgetéssel, ajándékkal igyekszünk elvonni a figyelmüket a vizsgálatról, hogy ne féljenek. Azzal szoktuk kezdeni, hogy barátkozunk.

Dr. Kiss Ivánkához 19 éves korig járnak a gyerekek, utána a felnőtt háziorvoshoz kell menniük, hiába szeretnének sokan tovább is maradni. A körzet, amiben a doktornő dolgozik nagyjából 1000 fős. Azt mondta persze ebben mindig cserélődnek a gyerekek. Hozzátette, az utóbbi 2 évben több gyermek született a kedvező kormányzati intézkedések miatt, érezhető a statisztikán. Van utánpótlás.

Miután Makón kezdett el dolgozni, itt is alapítottak férjével, Buzás Lászlóval családot. Ikerpár fiaik vannak, akik már felnőttek. Benedek ügyvéd, Kristóf szájsebész.

– A fiaink szorgalmasak és szeretnek dolgozni. Boldog ember lehetek, a családdal is és a rendelőben is az vagyok. A díj kapcsán emlékezzünk meg egy kiváló asszisztensről, Eti néniről, Bojtorné Kolonczi Etelkával 40 évig dolgoztunk együtt. Nagyon szerette mindenki, ők is sírdogálnak még utána, amikor szóba kerül. Most Kohonitz Ágival, Ági nénivel dolgozunk együtt, őt is szeretik nagyon. Dolgozunk tovább. A tervem az, hogy sokáig bírjak még dolgozni. El se tudom képzelni magam otthonülőnek.