Szenti Tibor: „Továbbra is a magam útját fogom járni, rengeteg tervem van még”
A tudományos életben tett kiemelkedő munkájáért a legrangosabb magyar tudományos elismeréssel, a Széchenyi-díjjal tüntették ki Szenti Tibor hódmezővásárhelyi írót, néprajzkutatót. Szenti Tibor az elmúlt évtizedek során rengeteget tett szülővárosáért, az egykori vásárhelyi tanyavilág emlékének megőrzéséért, büszke hódmezővásárhelyiként pedig a világon egyedülállót alkotott.
A Rádió 7 Közös Nevező című műsorában Szenti Tibor elmondta, a tanyavilág iránti elköteleződése kisgyermekkorában kezdődött, nyaranta ugyanis sok időt töltött nagyszülei kopáncsi tanyáján.
De ez már akkor volt, amikor kezdődött a termelőszövetkezetekbe terelés, így nem sokáig élvezhettem ezt a világot, mert a tanyát át kellett adni, a földet elvették. Minden, ami lehetőség lett volna, azt kihúzták alólunk
– fogalmazott Szenti Tibor, aki az érettségit követően egy egészségügyi szakközépiskolában folytatta tanulmányait Óbudán.
Amikor az első év után hazajöttem, eszembe jutott, hogy volt nekünk egy tanyánk, jó lenne utánanézni, hogy mi lett vele. Útnak indultam, és egy fantasztikus élmény fogadott. Kifelé menet a szomszédos tanyáknál kutyák szaladtak ki, még a bicikliről is le kellett szállnom, hogy le ne húzzanak róla. Amikor odaértem a tanyához, nagyon elszomorodtam, hiszen már senki nem lakta, csupán a ház romjai álltak ott. Ám amikor elindultam visszafelé, azok a kutyák, akik korábban megugattak, és utánam szaladtak, most farokcsóválva vártak. Az a por, az a légkör, ami ott rám rakódott, már ismerős volt nekik, és úgy érzékelték, hozzájuk tartozom
– mesélte el a néprajzkutató, aki a budapesti tanulmányait követően kezdte el igazán feltérképezni a környékbeli tanyavilágot.
Vittem magammal irkát és egy kölcsönkapott rossz kis orosz fényképezőgépet, hogy felgöngyölhessem azokat, amiket ott láttam. Ahogy teltek az évek rájöttem, hogy valami olyat sikerült megragadnom, amik aztán később már nem voltak
– emlékezett vissza Szenti Tibor, aki a tanyavilág látványa mellett az ott élő parasztemberek történeteit is lejegyezte. Később, ezekből a feljegyzésekből születtek meg az író Tanya és Parasztvallomások című könyvei.
Amikor elkezdtem ezekkel az emberekkel beszélgetni, olyan történeteket mertek nekem elmondani, amikre nem is gondoltam volna. Ezeket mind leírtam, és a legközelebbi alkalommal, amikor arra jártam, odaadtam nekik, hogy nézzék át, mert ebből én könyvet szeretnék írni. Csoda történt, mert amikor visszamentem, mindketten sírtak és ebben a bizalmatlan világban, ott helyben kialakult egy kölcsönös bizalom.
Ez a különleges világ, ez a tapasztalat vezette Szenti Tibort aztán a dokumentumfilm-készítéshez.
Amikor 1979-ben megjelent a Tanya című könyvem, egyszer csak valaki kopogtatott az ajtónkon. A Magyar Televízió operatőre, Nagy József állt ott, kezében a könyvemmel, és azt mondta, addig nem megy el, amíg nem dedikálom azt neki. Attól a pillanattól kezdve Nagy Jocót magam mellett tudtam, aki egyre sűrűbben jött, és elkezdtük a tanyavilágban feltérképezni mindazt az értéket, amit láttunk, tapasztaltunk, hallottunk. Olyan embereket tudtunk megkérdezni, akik gyönyörűen vissza tudtak emlékezni és elmesélték a történetüket. Ezeket írtam le aztán a Parasztvallomások kötetbe
– mondta az író.
Szenti Tibor szerint a Jóisten adott neki egy olyan tulajdonságot, egy olyan beszédkészséget, aminek hatására megnyíltak előtte az emberek, és visszaemlékeztek saját gyermekkorukra, arra, amikor önálló parasztgazdák lettek, valamint arra, amikor a termelőszövetkezetekbe terelték őket.
Azt érezték, hogy elvesztik azt az óriási értéket, amit ők megtanultak az apjuktól, családjuktól, nagyapjuktól, mert látták, hogy nincs rá szükség, és ez óriási csalódást okozott számukra
– emlékezett vissza a Széchenyi-díjas író.
A Közös Nevezőben szó esett a hírhedt vásárhelyi olvasókörök újraindításáról is, ami szintén Szenti Tibor nevéhez fűződik, és amelyet az akkori kommunista városvezetés árgus szemekkel figyelt.
Tolerálták, hogy itt valami újabb dolog történik, ugyanakkor figyeltek is. Amikor összejövetelt vagy előadást tartottunk, mindig ült ott egy-két ember, akiket senki nem hívott meg. Nem tudtuk, hogy kik voltak, de nyilván elzavarni sem lehetett őket, egyértelmű volt tehát, hogy téglák vannak köztünk. Akkorra azonban már lehetett érezni, hogy romlik, pusztul a Rákosi-féle világ. A tanyavilág mellett Vásárhelyen is újraalakultak a régi olvasókörök, Tabánban, Csúcsban, Újvároson
– fogalmazott Szenti Tibor, aki szerint ezekben az időkben állt vissza az a régi értékrendszer, ami miatt érdemes volt olvasókörökbe járni az embereknek, és amelyek a mai napig nagyon komoly értékeket képviselnek. A néprajzkutató szerint ennek az oka a közösség, hiszen mindenütt volt egy-egy olyan ember, akinek volt ereje összetartani a közösséget.
Újraépült az egész, és egy olyan toronnyá vált, amelynek lépcsőfokain egyre magasabbra lehetett menni.
Nagyon boldog vagyok, mert sokan voltak, akik mellettem álltak és segítettek. Annyi olvasókörbe nem is sikerült eljutnom, mint amennyi létesült a tanyavilágokban, a kisközségekben, a városban. Manapság is nagyon sokan hívnak mindenfelé, de hát elszállt felettem az idő, a nyolcvanharmadik esztendőmben vagyok, és még annyi minden van, amit nem sikerült leírnom, ezért mindennap a képernyő előtt ülök, és jegyzem le azokat a tapasztalatokat, amik még szükségesek
– árulta el a vásárhelyi író.
A Széchenyi-díjjal kapcsolatban a Szenti Tibor elmondta, továbbra is járni fogja a maga útját, és azon dolgozik majd, amit meg szeretne még valósítani az életben.
Több könyvem már teljesen készen van, csak kiadót kellene keresni hozzá. Ezek nagyon fontosak számomra, nélkülük nem akarok még elmenni ebből a világból, valamit azért még szeretnék alkotni, látni
– fogalmazott a néprajzkutató, aki a műsorban azt is elárulta, nagyon közeli kapcsolata van az állatokkal, ezért hamarosan egy kiskutyát fog befogadni.
Lázár János: Széchenyi-díjat kapott egy igazi vásárhelyi
A térség országgyűlési képviselője a közösségi oldalán gratulált Szenti Tibor néprajztudósnak, aki munkássága elismeréséül vette át a legrangosabb szakmai kitüntetést.
A magyar tudományos élet Oscar-díjával ismerték el Szenti Tibort
A vásárhelyi író, etnográfus példaértékű munkássága a bizonyíték arra, hogy tehetséggel, szorgalommal, kitartással, alázattal és tudással az élet bármely területén sikereket lehet elérni, s hogy Vásárhelyről indulva is be lehet kerülni a magyar tudomány elitjébe.
Széchenyi-díjat kapott Szenti Tibor hódmezővásárhelyi író, néprajztudós
A legmagasabb rangú állami tudományos kitüntetést kapta meg Hódmezővásárhely díszpolgára, aki nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából vehette át az elismerést. Vásárhelyiként egyedül Gyulai József fizikus részesült ebben a kitüntetésben, 1993-ban.
Szenti Tibor: a Jóisten mindig a tenyerén hordozott
Szenti Tibor, író, néprajzkutató. Egy ember, aki mögött jóval több van, mint amennyit ez a két titulus takar. Egy ember, aki büszke hódmezővásárhelyiként, a világon egyedülállót alkotott. Egy ember, akit mindenki kedvel. 80 éves lett Szenti Tibor, Vásárhely büszkesége.
Kiemelt kép: Gémes Sándor
Címkék:
Hódmezővásárhely Vásárhely kutatás tudomány tanya vidék író szenti tibor néprajz néprajzkutató széchenyi-díj olvasókörök néprajzkutatás tanyakutatás néprajztudomány vásárhely büszkesége
