Széchenyi-díjat kapott Szenti Tibor hódmezővásárhelyi író, néprajztudós
A legmagasabb rangú állami tudományos kitüntetést kapta meg Hódmezővásárhely díszpolgára, aki nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából vehette át az elismerést. Vásárhelyiként egyedül Gyulai József fizikus részesült ebben a kimagasló presztízsű kitüntetésben, 1993-ban.
Szenti Tibor író, etnográfus a Magyarország számára kivételesen értékes néprajztudományi pályafutása, a tanyavilág történetét, életmódját, szerepét és hanyatlását bemutató, szépirodalmi igényességgel megírt művei, sokrétű, leletmentő kutatásai, a hagyományos magyar paraszti társadalom XX. századi erőszakos átalakításának pótolhatatlan értékű feldolgozása elismeréseként érdemelte ki a Széchenyi-díjat. A kitüntetést a nemzeti ünnep alkalmából 2022. március 14-én vette át Áder János köztársasági elnöktől a 82 esztendős, legendás vásárhelyi író-etnográfus.
Szenti Tibor Hódmezővásárhelyen, 1939-ben, iparos családban született. Ősei a régi iratok szerint szántóvetők voltak. Szülővárosában, a Bethlen Gábor Gimnáziumban 1958-ban érettségizett, majd 1979-ben Óbudán egészségügyi főiskolát végzett. 1963-ban nősült, és feleségével két gyermeket neveltek föl. Húsz évig a Csongrád Megyei Köjálnál járványügyi ellenőrként, egy évig az Állatorvos Tudományi Egyetem hódmezővásárhelyi állategészségügyi főiskolai karán üzemmérnök-szakoktatóként, végül 1980 decemberétől 2003 júniusáig az Erzsébet Kórházban mint egészségnevelő dolgozott. Közben kilenc éven keresztül szakmai tantárgyakat oktatott a helyi egészségügyi szakközépiskolában. 2003 augusztusától a Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatánál kulturális szaktanácsadó.
1973-tól tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, 1978-tól a TIT-nek. A Debreceni Agrártudományi Egyetem hódmezővásárhelyi mezőgazdasági főiskolai karának 1980-tól külső tudományos munkatársa. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Albizottsága Néprajzi Csoportjának megalakulása óta tagja. A Magyar Orvostörténeti Társaságnak 1981-től tagja. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alap Irodalmi Szakosztályának 1987-től megszűnéséig volt tagja. A Szeremlei Társaság alapító tagja. A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaságnak 1992–2000 között volt tagja. A Sóshalmi Olvasókör alapító tagja. 1987-ben az Eötvös József Alapítvány egyéves ösztöndíjban részesítette. Az Országos Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatokon 1972 és 1978 között három I., egy II. és egy III. díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Albizottságának 1991. évi néprajzi pályázatán I., az 1992. évin II., az 1993. évin pedig III. díjat kapott. 1976-ban a kulturális miniszter okleveles dicséretét, 1983-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Kiváló Munkáért kitüntetését kapta. Hódmezővásárhely Városi Tanácsa 1989-ben Pro Urbe díjjal jutalmazta. 2007-ben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata „Hódmezővásárhely Díszpolgára” címmel tüntette ki. 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2012-től Székkutas község díszpolgára is.
Szerteágazó, színes tevékenységét az évek során számos szakmai kitüntetéssel is díjazták. A Magyar Néprajzi Társaság 1977-ben Sebestyén Gyula Emlékéremmel, a Gondolat Könyvkiadó Parasztvallomások című könyvéért 1986-ban nívódíjjal, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alap Irodalmi Szakosztálya 1989-ben Bölöni György irodalmi díjjal ismerte el, az 1990-es budapesti Televíziós Dokumentum- és Publicisztikai Filmfesztiválon irodalmi forgatókönyvéért a Telefaktum díját nyerte el, a Darvas József Alapítvány kuratóriuma 1992-ben Darvas József Irodalmi Emlékdíjjal, a DATE állattenyésztési főiskolai kar 1994-ben Tiszteletbeli Polgára kitüntetéssel, a Hódmezővásárhelyi Zenebarátok Köre 1996-ban Péczely Attila-díjjal, 1995-ben a Magyar Szellemi Védegylet Tiszteletbeli tagja elismeréssel, majd 1997-ben Rendületlenül diplomával tüntette ki. 2004-ben az egészségügyben végzett munkájáért Pro Sanitate kitüntetést kapott.
Írása nyomtatásban először 1966-ban jelent meg. A megjelent munkáinak száma százötven fölött van. Megjelent önálló kötetei: A Tanya, Parasztvallomások, Vér és Pezsgő, Tények és tanúk, Paráznák, A tetejetlen fán, Jocó, szólnak a harangok, Bibó Lajos vallomásai, Szampó és Mirmidó, Betyártörténetek, Kalászkisasszony, Istenhez közelítve, Rendhagyó lexikon és Vásárhelyi emlékeim, Haiku. Társszerzőkkel írt és sajtó alá rendezett könyvei: Dombi Kiss Imre: Pokoljárásom (Magvető, Tények és Tanúk, 1983); Bicsérdy Gyulával és Facsar Imrével Dél-alföldi marhavész a XIX. század első felében (Hódmezővásárhely, 1986); Zsótér Gergellyel Mindszenti vőfélykönyv (Szeged, 1987); Bicsérdy Gyulával: Állatjelölések. Az általa lektorált és szerkesztett kötetek: Vajda Mária: Hol a világ közepe? (Kecskemét, 1988) Csorcsán Szűcs Imre: Parasztversek (Hódmezővásárhely, 1997)
Tucatnyi könyvhöz előszót, bevezetőt vagy ismertetőt írt. Húsznál több tanulmánykötetben írt tanulmányokat és fejezeteket. Dokumentumfotóiból 1990 és 2000 között több városban és községben nyolc alkalommal rendeztek kiállítást. A Magyar Televízióval irodalmi forgatókönyvei alapján több mint 30 dokumentumfilmet, a Duna Televízióval pedig több mint 20 riportfilmet készített. A Budapesti Fórum Film Alapítvánnyal és a Hódmezővásárhelyi VTV-vel több dokumentum és riportfilmet készítettek. Saját könyveiből és az általa szerkesztett kiadványokból több mint húsz szerzői estet tartottak. A tetejetlen fán című kötetéből a budapesti Humánia Drámai Műhely 1998 tavaszán Pesten két, Hódmezővásárhelyen 1998 őszén, valamint a pesti Vigadóban és Zebegényben 2001-ben egy-egy alkalommal irodalmi estet rendezett.
Szenti Tibor városi emberként lett a tanya élő lelkiismerete, elhivatott kutatója és követe. Dokumentálta, amit lehetett, és ami még megmaradt. Jegyzetelt, gyűjtött, figyelt és fényképezett. És beszélgetett. Életművének koronája, szegletköve az a lenyűgöző, rendkívül gazdag, háromkötetes fotóalbum (Szenti Tibor: Rekviem a hódmezővásárhelyi tanyákért, I-III., Szentendre, 2019), amelyben visszatekintve elemzi és magyarázza fényképeit, és összegzi életművét. Itt a teljes nagyrelictumra, sőt – néhány összehasonlító fotó erejéig – az Egyesült Államokig tágítja a látóhatárt: immár nem csak a kopáncsi, hanem a teljes, Vásárhely környéki tanyavilág szerepel, méghozzá a paraszti életformát bemutató, tematikus fejezetekre tagoltan. Ugyanis Szenti Tibor nemcsak fölmérte, lerajzolta a tanyatelket és a rajta álló épületeket, nemcsak beszélgetett az ott élőkkel, hanem a kezdetektől fogva fényképezett is. 1959-től 2017-ig szerepelnek fotói a gyűjteményben. Később pedig filmforgatókönyveket írt, és elérte, hogy közel száz – hosszabb és rövidebb – riport- és dokumentumfilm rögzítse azt, amit még lehetett. Az első kötetben önéletrajzi keretben mutatja be kutatási programjának fejlődését, belső logikájának alakulását, amellyel a nemzetközi tudományosság érdeklődését is felkeltette. Hatására látogatott Vásárhelyre és a Pusztára Gabrielle Sautter, Pascal Thierry, és írták meg a népi építészettel kapcsolatos tudományos dolgozataikat. Láttatja a szellemi közeget, amely alakította világlátását, és kitér a tanyavilág művészi, festészeti és irodalmi ábrázolására is. Életművének tematikai és műfaji sokszínűsége szerves fejlődés eredménye, amelyben az egyik téma hozta a másikat, ami aztán új megközelítési módot, majd új műfajt is követelt magának.
Szenti Tibor munkásságának legnagyobb erénye, hogy megtalálta az egyensúlyt. Végtelen kíváncsisága és kitartó érdeklődése fenntartotta benne a folyamatos tanulás és önművelés iránti alázatot, hogy a sokfelől érkező és sokféle szakmai segítséget elfogadja, és személyiségébe építse, ugyanakkor megőrizte módszertani és műfaji szabadságát is, amellyel volt bátorsága és hite, hogy olyan új területekre is elkalandozzon, ahol még nem jár előtte senki. Ennek bizonyítéka kiváló honlapja – jelenleg harmincnégy önálló kötetének címlapja látható itt –, a www.szenti.com, amely időrendben és tematikusan tartalmazza önéletrajza és pályaképe mellett könyveit, tanulmányait, szépirodalmi és egyéb műveit is. Írásainak nagy része szerencsére teljes szöveggel elérhető innen, mert az oldalon a Magyar Elektronikus Könyvtárban (www.mek.hu) olvasható művei is szerepelnek. Szenti Tibor rendhagyó életművének szerves egységet képező sokrétűsége, mélysége és egyedisége érdemessé és méltóvá teszi a Széchenyi-díjra.
A Promenad24 szerkesztősége nagy szeretettel gratulál az elismeréshez!
Szenti Tibor: a Jóisten mindig a tenyerén hordozott
Szenti Tibor, író, néprajzkutató. Egy ember, aki mögött jóval több van, mint amennyit ez a két titulus takar. Egy ember, aki büszke hódmezővásárhelyiként, a világon egyedülállót alkotott. Egy ember, akit mindenki kedvel. 80 éves lett Szenti Tibor, Vásárhely büszkesége.
Fotó: Gémes Sándor (archív)
