Két arany- és egy bronzérmet szerzett az Eb-n Gachályi Gréta

Halmozta a sikereket az újvidéki rendezésű junior és kadet Európa-bajnokságon Gachályi Gréta. A hódmezővásárhelyi sportoló a korosztályában és a „nagyobbak” között is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a párbajtőrözök között.

Remekül sikerült a magyar fiatalok számára a február végi, március eleji vívó Európa-bajnokság. Számos érmes helyet gyűjtöttek a mieink, ezek között pedig hódmezővásárhelyi sikereknek is örülhettünk. Gachályi Gréta nem a saját korosztályában, hanem a juniorok között kezdte a megmérettetést, ahol rögvest egy bronzéremmel hívta fel magára a figyelmet. Néhány nappal később pedig jöhetett a még fényesebb medália, hiszen a juniorok között csapatban társaival meg sem állt a dobogó legfelső fokáig. Ismét néhány napos pihenő következett, majd jöhettek a saját korosztályos küzdelmek. Egyéniben nem volt Grétánál jobb, érett és rendkívül magabiztos teljesítménnyel menetelt egészen a győzelemig. A kadet csapat számára az érem ugyan nem jött össze, az ötödikek lettek a lányok, ám a két arany- és egy bronzérem így is rendkívüli teljesítményt jelent. A fiatal Európa-bajnokkal beszélgettünk.

Hogy értékeled a teljesítményed?

Megmondom őszintén, hogy én is meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen eredményes lesz ez az Európa-bajnokság. Talán nem is úgy mondanám, hogy eredményes, úgy érzem, hogy jól is vívtam. Jól ment, főleg az első három napon, a negyedik napra azért éreztem mind mentálisan, mind fizikailag, hogy kicsit azért elfáradtam  és nagy volt a teher.

Melyik napodon érezted azt, hogy a legjobb a páston lenni?

A kadet egyénire kellett fókuszálnom, az a saját korosztályom. Viszont az első napot mondanám a legnehezebbnek és a legerősebbnek, hiszen magasabb korosztályban versenyeztem, valamint ott voltak azért olyan asszóim, ahol egy tus jelentett győzelmet vagy fordítanom kellett, mert vezetett az ellenfelem.

A csapatversenyek milyenek voltak?

Nagy megtiszteltetés volt mindkét csapatban vívni. Nagyon jó csapat volt. Kaptunk nehezebb ellenfeleket, főleg a döntő asszóban, a junioroknál, ott fordítanunk kellett a németek ellen, de az is sikerült és nagyon boldogok voltunk.

Hogy kezdődött számodra a vívás, mikor ismerkedtél meg a sporttal?

Az iskolánkban, általános tagozatban járnunk kellett harmadik osztályban az úgy nevezett sulivívásra. Így kezdődött minden. Viszont párhuzamosan kosaraztam is, lehet mondani, hogy az is az én sportágam volt, magas vagyok, hosszú végtagjaim vannak. Viszont a vívás valahogy egy különleges sport és itt maradtam. Hódmezővásárhelyen kezdtem vívni, de aztán kicsi lett a létszám, így Békéscsabára igazoltam, ahol Galli Zsolti bácsi az edzőm.

Esetleg nehéz volt meghozni a döntést, hogy a kosárlabda helyett inkább a vívást választod és azzal foglalkozol komolyabban?

Erre már nem emlékszem pontosan. Annyira talán nem volt az. Talán nem is gondoltam volna, hogy a vívás mellett ennyire kitartok. Utólag szerintem jó döntés volt, de még mindig szeretek kosarazni.

Mikor volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy a vívás nem csak hobbi, hanem itt bizony komoly eredményekre is számíthatsz?

Az elején ezt nem gondolja az ember. Nem is tudja felfogni, hogy mit lehet ebben a sportban elérni. Az elején én sem tudtam, hogy eddig el fogok jutni. Versenyről versenyre, ahogy haladtam, láttam, hogy azért itt lehetnek komolyabb tétek. Mostanra már tisztábban látom a helyzetet és látom, hogy milyen sikereim lehetnek ennek a sportnak.

Hogy-hogy a párbajtőr a fegyvernemed?

Igazából erről nem én döntöttem, viszont örülök neki. A pályafutásom kezdetén tőröztem Hódmezővásárhelyen, viszont akkor érkezett a városba egy párbajtőr edző és megbontották a csoportot, én akkor a párbajtőrözőkhöz kerültem. Úgy emlékszem, hogy nem is feltétlen az én döntésem volt, csak oda kerültem, ennek már akkor örültem, és aztán ebben a fegyvernemben is maradtam.

Mi történik veled még a szezonban?

Most elsősorban a világbajnokságra készülünk, igaz most kaptam egy hét pihenőt. Az Európa-bajnokság azért, ahogy említettem, mind mentálisan, mind fizikálisan nehéz volt. Nehéz heteken mentem keresztül a felkészülés és a verseny során is. Viszont a világbajnokságra koncentrálunk most, amit ráadásul nem is a közelben rendeznek, hanem Dubaiban. Aztán ennek a szezonnak vége is lesz és kezdődik az új ranglista, az új pontszerzés az újabb válogatóversenyek. Visszatérve a világbajnokságra, ott is két korosztályban indulok, bár a saját korosztályomban nem lesz csapat. Április elején kezdődik a verseny, ha minden igaz, akkor április 6-án indulunk ki és 11-én jövünk haza. Remélem, hogy ott is sikerül jól vívni és szép eredményeket elérni.

Említetted, hogy mentálisan elfáradtál, milyen ezt a részét megélni ilyen fiatalon?

Szerintem még nem vagyok rutinos versenyző. Vannak olyan fiatal versenyzők, akik annak számítanak, én nem sorolnám közéjük magam. A víváshoz az agyunkat is kell használni, gondolkozni kell, be kell osztani az erőnket, úgy értem, hogy fejben is. Nagyon kell koncentrálni. Az elején talán ezt fel sem fogtam igazán, de aztán próbáltam versenynapról versenynapra koncentrálni és figyelni erre.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Most azt mondta az edzőm, hogy semmi olyannal ne foglalkozzak, ami a víváshoz köthető, ne is nézzek vívást. Persze ez azért nem megy, mert része a mindennapjaimnak. A tanulást viszont az elmúlt időszakban félretettem. Próbáltam pótolni és tanulni a versenyhelyszínen is, amikor pihenőnapok voltak, de most azért ezen a héten a tanulásra szeretnék koncentrálni. Valamint sokat szeretnék a családommal is lenni. Még fiatal vagyok és azért elég sok időt, 10 napot, távol voltam tőlük. Ezt a pihenő időszakot erre szeretném fordítani.

Hódmezővásárhelyen élsz, a Németh Lászlóban tanulsz, viszont a békéscsabai Alföld Vívó Akadémia versenyzője vagy. Békéscsaba nincs a világ végén, de azért nincs is közel. Naponta jársz edzeni?

1 óra 10 perc az út Békéscsabára a forgalomtól függően. Minden nap járok edzésre, bár a keddi edzéseket Pesten töltöm, válogatott keretedzésen, így azokon a napokon oda utazom.

Úgy érzem, hogy nem szoktál unatkozni.

Igen, lehet mondani, hogy eléggé mozgalmasak a hétköznapjaim. Nem mellesleg a hétvégéken általában versenyek szoktak lenni. Volt, amikor négy heten keresztül minden hétvégén versenyen vettem részt. Azért ezt tényleg be kell osztani a tanulással is, hogy tudjam csinálni. Év elején azért kialakul az órarendem, aztán próbálom beosztani, hogy mit, mikor és hogyan csináljak.

Mi az álmod ebben a sportágban?

Ezt nehéz elmondani. Az ember nyilván tervezget, viszont én azért szeretek inkább mindig a következő versenyre fókuszálni, akár ha nagyobb a tétje, akár ha kisebb. Persze, ha erről beszélünk, akkor úgy gondolom, hogy minden sportolónak az olimpiai az elsődleges célja. Az ember persze bele szokott gondolni ebbe, de őszintén szólva, nem az a legfőbb célom, hogy az olimpiára kijussak. Szeretnék minél több időt ebben a sportban tölteni, szeretem csinálni, de lépésről lépésre szeretnék haladni és mindig csak a következő feladatra és versenyre koncentrálni.

Fotó: hunfencing.hu