Lelkesen segítette az amerikaiakat Hitler kegyvesztett bizalmasa

Ernst Hanfstaengl, alias Dr. Sedgwick életútja nem mindennapi volt. Kevesen mondhatják el ugyanis, hogy elbújtatták Hitlert a rendőrök elől, vagy látták, ahogy a Führer összeomlik és revolverrel a kezében öngyilkossággal fenyegetőzik. Hanfstaengl félelmetes karriert futott be a náci pártban, ám a világháború előtt elveszítette a vezér kegyeit, s ugyanazzal a közvetlenséggel, ami olyan jó kapcsolatot eredményezett a német diktátorral, a washingtoni adminisztrációhoz fordult.
A sors véletlenszerűsége
A német Ernst Hanfstaengl − egyike azon személyeknek, akik a legjobban ismerték Adolf Hitlert − a 3026-os rabszámmal jelent meg az egyik brit katonai koncentrációs táborban a kanadai Ottawában.
Három évvel korábban Londonban tartóztatták le és náci kollaborációval vádolták meg.
1942 első felében Hanfstaenglt az FBI egyik tagja kereste fel, akit Washingtonból küldtek, hogy megerősítse az információkat, amelyeket a bajor a Führerről és a nácikról tudott.
Az udvar egyik sarkában Hanfstaengl az ügynök fülébe súgta: „Ismerem a főnököd, tennél nekem egy szívességet?” A „főnök”, akire utalást tett, nem más, mint Franklin Delano Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke volt.
Hanfstaengl és Roosevelt még 1915-ben váltak barátokká, amikor a New York-i Harvard Clubban találkoztak − egy olyan elit helyen, ahová mindkettőjüket közös szenvedélyük, a zongorajáték iránti szeretetük vezérelte. Két és fél évtizeddel később Hanfstaengl megkérte a vele beszélgető ügynököt, hogy vigyen el egy bizalmas levelet a Fehér Házba.
Három hónap elteltével egy fekete limuzin várta Hanfstaenglt a tábor bejáratánál. Beszállt a járműbe, s az államok titkosszolgálatának ügynöke tudatta vele: az elnök elfogadta ajánlatát. Az FBI feloldott jelentései szerint Roosevelt személyesen rendelte el szabadlábra helyezését, cserébe a bajor közreműködött a szigorúan titkos S-projektben.
A következő hónapokban Hanfstaengl megfigyelései alapján dolgozták ki az első pszichoanalitikus jelentéseket, amelyek a nácizmus gyökereiről és annak vezetőjéről szóltak, s később a szövetségesek győzelmének elősegítése érdekében használták fel.
Roosevelt jól kalkulált „Dr. Sedgwick”-kel − aki az OSS (Stratégiai Szolgálatok Hivatala) köreiben vált ezen a néven ismertté mint észak-amerikai ügynök −, ugyanis a Hitlerrel is közvetlen és kiváltságos viszonyú Hanfstaengl mindent lejegyzett.
Hitler erkölcsi kódja
Ernst Franz Sedgwick Hanfstaengl 1887-ben született Münchenben egy fontos német üzletember és egy amerikai nő fiaként, így a Harvardra mehetett tanulni, és New Yorkba költözött, ahol családot alapított.
1922-ben a Hanfstaengl család visszaköltözött a háború utáni Németországba. Az anyaországba való visszatérés nem önkéntes volt, hanem annak következménye, hogy a családi vállalkozást az amerikaiak az I. világháború végén lefoglalták.
Hanfstaengl 1923-ban, Münchenben ismerte meg Adolf Hitlert. Részt vett a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt gyűlésein, amelyeket a bajor főváros sörözői közül a legforgalmasabban, a Bürgerbräukellerben tartottak. Ebből a sörcsarnokból indult Hitler és hívei főszereplésével még ezen év november 8-án a sikertelen puccskísérlet a német kormány ellen.
Hanfstaengl számára világossá vált, hogy − amint fogalmazott − Hitler a kiválasztott, és neki kell az „új életszakaszába” lépett német népet vezetnie. A sikertelen államcsíny után befogadta a politikai bukástól lelkileg összeomlott és a rendőrség elől menekülő pártvezetőt, s a München külvárosában lévő házában bújtatta el.
Ahogy Hanfstaengl visszaemlékezéseiben írta, őt és feleségét is meglepte a hisztérikus Hitler, aki egy revolverrel a kezében kiabált: „Ez a vég! Nem hagyom, hogy azok a disznók elfogjanak! Előbb inkább lelövöm magam!” A memoárja szerint felesége, a néhány dzsúdzsucu mozdulatot ismerő Helen volt az, aki odament Hitlerhez, és gyorsan elvette tőle a fegyvert, megakadályozva ezzel az öngyilkosságot.
Néhány hónappal később Hitlert öt év börtönbüntetésre ítélték, ám ténylegesen csak nyolc hónapot töltött a rácsok mögött. Amikor visszatért, tanácsot és barátságot kért Ernst Hanfstaengltől, akit egyik legjobb „tanítványának” nevezett.
Mindezt nem ok nélkül tette, hiszen a német–amerikai üzletember nagylelkű adományokat juttatott a náci pártnak, valamint gondoskodott a Mein Kampf kiadásáról, amelyet Hitler a börtönben vetett papírra. Nem mellesleg fia keresztapjává a német pártvezetőt választotta.
Lépésről lépésre
Az évtized végére Hanfstaengl finanszírozta a párt hivatalos lapja, a Völkischer Beobachter kiadását és jelentős összeggel támogatta az újjáalakult Német Nemzetiszocialista Munkáspárt választási kampányát is.
1931-ben kinevezték az NSDAP külföldi sajtóért felelős irodájának élére.
Nem vesztegette az idejét: fél Európát beutazta, valamint ellátogatott az Egyesült Államokba, hogy a náci rendszerről kellemesebb képet mutasson.
A források szerint még hazafias dalokat is írt − főként a sporthimnuszok ütemére, amelyeknek világába még harvardi tartózkodása alatt tanult bele. Neki tulajdonítják például a „Sieg Heil!” (Győzelem, üdv!) köszöntési formula létrejöttét is.
Hitler kancellárrá történő kinevezése után, 1933 tavaszán Hanfstaengl örömmel látta, hogy a náci vezető bizalmasai közül két fő vetélytársa, a párt alapítója, valamint ideológusa, Alfred Rosenberg és Kurt Lüdecke is kiszorult.
Ekkor lépett elő új, belső ellenfelévé Joseph Goebbels, a náci propagandagépezet vezetője, aki nem sokkal később megfenyegette Hanfstaenglt: „Rosenberg elleni kritikájával túl messzire ment, ha nem változtat a viselkedésén, meg kell válnom magától” – írta Goebbels.
Mindezek mellett 1934 áprilisában Hitler levelet kapott a New Yorkba menekült Lüdeckétől, amelyben Hanfstaenglt megvádolta, hogy „oly kimondhatatlan és elítélendő módon intrikált Rosenberg és ellenem, ami azt gondolom, már túl sok.” A gyanakvó természetű Hitler ezért úgy döntött, egy időre az Egyesült Államokba küldi a bajort.
Félelem a kegyvesztettségtől
Hitler elvesztette belé vetett bizalmát, személye kényelmetlenné vált. Túl sokat tudott, hiszen látta a Führert siralmas és kompromittáló helyzetben, valamint gyengeségeit is kiválóan ismerte. 1934 nyarán a pártvezető elrendelte „Németország ellenségeinek” eltávolítását. A „hosszú kések éjszakáján” letartóztatták, majd likvidálták az SA – a náci párt fegyveres alakulatának – számos vezetőjét, valamint a párt baloldali frakciójának tagjait.
Hanfstaengl New Yorkban értesült a tisztogatásokról, amelyekre évekkel később így emlékezett vissza: „abban a pillanatban meggyengültek térdeim […] teljesen összezavarodtam és ledöbbentem.” Szorongása tovább nőtt, amikor azt a parancsot kapta, hogy haladéktalanul térjen vissza Németországba, mert Hitler látni kívánja őt.
A hideg és távolságtartó találkozóra Hanfstaengl így emlékezett vissza: „Már nem maradt semmi, csak a várakozás.” Nem kellett sokáig várnia: a dühtől tajtékzó Hitler parancsára októberben kiutasították a Kancelláriából. A londoni Daily Expressben ugyanis megjelent egy cikk, amely Hanfstaenglt a Führer „intim barátjának” nevezte.
A kitagadott német sértve érezte magát, nyilvános elismerést követelt szolgálataiért, s több alkalommal is a „régi szép időkre” emlékeztette a Führert. Hanfstaengl ekkorra már összegyűjtött bizonyos anyagokat, amelyek magas rangú náci tisztekről szóltak olyan tabukérdésekben, mint a homoszexualitás, sikkasztás, erőfölénnyel való visszaélés és a Kancellária tagjainak hűtlensége.
1937 februárjában Hitler elrendelte egykori tanítványának Spanyolországba utazását, hogy működjön együtt a francoistákkal. A terv szerint ejtőernyős ugrással jutott volna el a nacionalista területekre, ám az utólagos kutatások szerint a nácik csapdát állítottak neki, s ellenséges, köztársasági területen ért volna földet. Azonban Hanfstaengl még időben rávette a pilótát, hogy Lipcsében kényszerleszállást hajtson végre, ahonnan Svájcba, majd Angliába menekülhetett.
Londonban valóságos rágalomözön zúdult a nácikból kiábrándult üzletemberre, aki bosszút forralt a Führer ellen és a nemzetközi sajtó nyilvánossága előtt beszélt Hitler állítólagos homoszexualitásáról. Habár Hermann Göring többször is hazahívta – ígéretet téve neki, hogy nem esik bántódása −, a náci éra alatt többé nem látta a német földet.
Korábbi tevékenysége miatt a világháború kezdetekor a britek letartóztatták, majd Kanadába internálták. Őrizetbe vétele előtt azonban a Bank of England egyik fiókjában biztonságba helyezte személyes jegyzeteinek kéziratát, amelyekben Hitler és a náci vezetők takargatnivalóit leplezte le. Ez a dokumentum 1942-ig ismeretlen maradt. Mikor újra elővették, Hanfstaengl már Roosevelt utasításait követte.
A pálfordulás
Egy 1942 márciusában kelt FBI-jelentésben John Edgar Hoover, a hivatal vezetője arról számolt be, hogy az ottawai fogolytáborban személyesen találkozott Hanfstaengllel.
A célja az volt, hogy megbizonyosodjon arról, tud-e információkat szolgáltatni a Harmadik Birodalom vezéréről. A tárgyalások felgyorsítása érdekében azt javasolta, hogy a brit követség engedélyezze Hanfstaengl beutazását az Egyesült Államokba.
Az egykori náci beleegyezett az együttműködésbe, s mintegy négyszáz német vezetőről szolgáltatott adatokat. Egyedül Hitlerről egy 68 oldalas jellemzést írt; a kulcsfontosságú információk segítségével a Harvard Pszichológiai Klinikája kielemezhette és feltérképezhette a Führer összetett személyiségét.
1944 szeptemberében a közelgő elnökválasztás miatt Hanfstaenglnek vissza kellett térnie Nagy-Britanniába, ugyanis Roosevelt ellenzéke kritizálni kezdte a túlzott figyelmet, amelyet a náci sajtó egykori vezetője kapott.
Dr. Sedgwick a háború végeztével visszaköltözött szülőhazájába, ahol tovább irányította a kiadó vállalatát, majd 1957-ben megjelentette emlékiratait, amelyben Adolf Hitler társaságában töltött saját élményeit öntötte szavakba.
A CBS 1940-ig a Harmadik Birodalomban tartózkodó újságírója így jellemezte a nácikból kiábrándult németet, akivel gyakran találkozott: „különc, nyakigláb férfi, akinek gúnyos észjárása valamelyest kompenzálta sekélyes gondolkodását.”
A kitagadott náci mindkét főnökét, Hitlert és Rooseveltet is harminc évvel élte túl.
Forrás: mult-kor.blogstar.hu
Címkék:
blog