Zselét és Bolyhost imádják a gyerekek

Havonta egyszer kutyás foglalkozást tartanak a Makói Gyermekkönyvtárban.

Gyerekzsivajtól volt hangos a Makói Gyermekkönyvtár szombaton délelőtt. Megtelt az előadótér, ahol most is Bolyhos és Zselé kutyusok voltak a sztárvendégek. Érdeklődve figyelték a kutyás oktatót, Kis Ildikót kutykiképzőt, aki a játékos feladatokkal mozgatta meg a kicsiket. Együtt játszottak elveszett kutyát, vagy aggódó gazdit, esetleg keresgélő csapatot.

– Most a szökés volt a témánk, ami minden alkalommal más szokott lenni. Arról beszélgettünk, mi lehet a kiváltó oka, hogyan lehet megelőzni, és milyen törvényi szabályok vannak a kutyatartásra ezzel kapcsolatban. Játszottunk is. Néhány gyerek a kóbor kutyus bőrébe bújt, és mi megkerestük őket.

Szerettem volna azt is megértetni velük, milyen érzés egy kutyának egész nap bezárva lennie, és hogy miért fontos, hogy lekössük az energiáit- összegezte Ildikó.

Elmondta azt is: akik ide járnak ezekre az alkalmakra, már tudják, hogy a kutyusoknak ugyanúgy vannak érzelmei, mint nekünk. A félelem, a agresszió is ezek közé tartózhat, és fontos, hogy tudják, hogy ezeket hogyan kezeljék, miért viselkedik adott esetben a kiskedvencük úgy, ahogy.

A gyerekek örömmel vette részt a feladatokban, ha kellett ültek, álltak, vagy éppen sétáltak a teremben. A legnagyobb öröm persze ilyenkor, mindig a kutyák, Zselé és Bolyhos simogatása. Jól látszott mindketten kiképzett állatok, remekül tűrik a simit, rángatást is adott esetben, vagy a hirtelen mozdulatokat. Ezért is lehetnek gyerekek között.

Zselé ugrándozós mutatványai is nagy sikert arattak, Bolyhos legaranyosabb magánszáma pedig az volt, hogy egyenként körbejárt mindenkit a teremben, és hagyta, hogy megsimogassák. Ezt elégedett mosollyal- ha van ilyen – csillogó szemekkel és azzal nyugtázta, hogy a hátára dobta magát, és odatartotta a pocakját is simire.

A Makói Gyermekkönyvtár a vírusidőszak után újra megtelt az utóbbi időben. Rendszeresen szerveznek családoknak, gyerekeknek foglalkozásokat. Ezekben kézműveskedés, zene és tánc is helyet kap. A Kutyatárt havonta egyszer rendezik meg, szinte mindig teltházzal

Rozsnyai Éva, szervező, gyermekkönyvtáros örömmel mesélt nekünk ezekről: – Nagyon szerettük volna, ha a vírusidőszak után újra egy nyüzsgő gyermekkönyvtár várja a gyerekeket és szüleiket. Elkezdtünk gondolkodni rajta, mivel csábítsuk ide a gyerekeket, tudtuk, első körben a szülőket kell megnyernünk, hiszen ők azok, akik elhozzák őket. Ők mutatnak példát, és tanítják őket. Mi pedig szívesen beavatjuk őket abba, akár az ilyen foglalkozásokon is, hogyan tudják játékossá tenni a szabadidőt, vagy akár játékos tanulással eltölteni, szinte nulla pénzráfordítással. A partnereink lettek ebben, és elhozzák a gyerekeket. Ennek nagyon örülünk.

Kiemelte: – A Flowt nem adják ingyen. Azokat a pillanatokat vadásszuk, ahol sikerül boldog pillanatokat átélni. Meg is szoktunk dolgozni az élményért, és jó látni, ahogyan közösen éljük át. Szeretjük, ha ki merik mondani egy ilyen hallgatag, szorongó vírusos időszak után, mit is éreznek. A kézműveskedésekkel, a foglalkozásokhoz kapcsolt mesékkel önmagukról is mesélnek. Elmondják mit, hogyan éltek, vagy élnek meg, és mi nagyon szeretjük hallgatni őket.

Évától nem áll messze a mesevilág, férje, a 2020-ban elhunyt Rozsnyai János író, pedagógus több mesét is írt. Ezzel kapcsolatban, kérdésünkre elmondta: Mi a mesében éltünk 36 évet. A gyerek, a mese átszőtte az életünket, ezek nagyon fontos részei. Mindig valahol egy történet közepén voltunk. Sokszor nevettük, hogy vagy ő, vagy én éppen tanított valakit régen. A mesékben mindig az a jó, hogy jön egy következő lépés, történik valami. A jó a legtöbbször győz, és ha meg is pihen néha, valamilyen formában mindig folytatódik a történet.