Kesernyés lett az öntömjénezés füstje

Dübörgő marketing, professzionális technika és infrastruktúra, kiemelt szervezés, sztárfellépők, kellemes időjárás – minden adott volt ahhoz, hogy Márki-Zay Péter sikeresen megünnepeltesse magát. A nagy örömködésbe azonban mégis üröm vegyült, nem ez volt Charlie legnépesebb koncertje. Érdeklődőkben kevésbé, szürreális fordulatokban annál gazdagabb lett a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján megtartott vásárhelyi bulika.

A közösségi médiában és a városházi propagandamédiában dübörgő kampány, az erre az eseményre forgatott kisfilm, a plakáterdők, a napokon át szerelt és próbált technika, a több száz fős fűtött sátor, a profi színpadtechnika, a kiemelt szervezés és a sztárfellépők is azt sugallták, bizony hatalmas ünnepséget rittyentenek pénteken a Szent István téren! Márki-Zay nem sajnálta a pénzt és a humán erőforrást, itt vélhetőleg nem százezrek repkedtek a szervezés során, annál inkább a milliók mozoghattak (az önök pénzéből, legyenek akár vásárhelyi adófizetők, akár kifejezetten a politikus adományozó támogatói). A baloldali miniszterelnök-jelölti kampány kellős közepén megrendezett „nem politikai nem kampányrendezvény” (sic!), amelyben a kampány főszereplője amúgy korábbi választási győzelmét, de még inkább saját magát ünnepeltette, azonban mégsem hozta az elvárást. Úgy tűnik, a vásárhelyiek ezúttal lábbal szavaztak.

Az ország minden részéből Vásárhelyre szállított több tucatnyi MMM-es, kossuth körös mozgalmárral, aktivistával, valamint a vásárhelyi önkormányzathoz kötődő „érdeklődőkkel” együtt sem vonzott 4-500 főnél többet Márki-Zay bulikája. Ez a szám jelentősen elüt a balliberális politikus korábbi rendezvényeitől, nyugodtan kimondhatjuk: a gigantikus előkészületek és a „nem politikai nem kampányrendezvénybe” ölt horrorisztikus összegek ellenére rendkívül kevesen jöttek el isteníteni a Mestert. Úgy tudjuk, éppen ezért keserű szájízzel fejezték be az estét a Márki-Zay-kampány résztvevői, azt remélték, ennél sokkal nagyobb tömeget tudnak megmozdítani.

A láthatóan enervált, színtelen-szagtalan, de már-már polgármesterként tetszelgő Szabó János, illetve az ismét a családjával kampányoló hat- hétgyermekes Márki-Zay szónoklatai után gyorsan le is kapcsolták az élő közvetítést, érezvén, hogy ez nem az a rendezvény, amit nagyon vetíteni kell – pláne, miután lapunk is beírta az intőt a kék bizonyítványba: a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, a véres orosz–ukrán háború tombolásának második napján nem illik ünnepeltetnie magát egy politikusnak, főleg, ha előző éjjel még az „új Szovjetunió” ellen tüntetett.

A végén kicsit úgy tűnt, Márki-Zay mintha komolyan vette volna, hogy ez egy „nem politikai nem kampányrendezvény”, mert az egész produkció már-már vallási szeánszba csapott át, amikor a „főhős” Mester és családja, valamint feltétel nélküli követői fátyolos hanggal és fátyolos tekintettel, a „keresztény-konzervatív” édesapa heves bólogatásával, valamint speciális testmozgással kísérve adták elő a Nincs más Isten című dalt. Áthallásos volt az éneklős színház, nem kicsit, nagyon!

Különleges, józan ésszel már-már követhetetlen élménnyé változott Márki-Zay bulikája, annyi szent, ahol még ha érdeklődőkből akadt is hiány, a szürreális elemekből annál kevésbé:

• Az érdemi mondanivaló hiányában kínosan vergődő Szabó János – ha már senki nem figyelt beszédére – mintha arról győzködte volna a vásárhelyieket, küldjék már el minél gyorsabban Márki-Zayt: „katapultálják” a városból, hogy ő végre ténylegesen is polgármester lehessen;
• A feltűnési viszketegségben szenvedő kübekházi polgármester a választás fő tétjének valamiféle túrógombóc-fesztivált nevezett meg;
• A mesteri, még inkább mesterkélt áhítattal éneklő Márki-Zay család az évtizedek (folyékony) éjszakai megpróbáltatásaitól rekedtes hangú Horváth Charlie előzenekarává vált;
• Egybefolyt a Nincs más Isten és a Jég dupla viszkivel;
• És a hab a túrógombócon tortán: Márki-Zay(ék) színpadi(as) produkciójából úgy tűnt, a politikus szerint tényleg nincs más Isten. Csak ő. A hódmezővásárhelyi Csodatévő. Meg is ünnepeltette magát táblákkal kígyózó „pomponlányokkal”, megmaradt apostolaival és híveivel. (Egy kisfilmben még listázta is őket, név szerint, A-tól Z-ig. Komolyan, nem tréfadolog, de tényleg nem viccelünk…)

A minden bizonnyal sokmilliós bulika összességében rendkívül kínosra sikeredett. Az öntömjén sűrű füstje pedig kimondottan kesernyésre.

Kapcsolódó

Bulika a Szent István téren – csúcsra jár a kedves vezető személyi kultusza

Miközben Budapesten az új Szovjetunió ellen tiltakozik, Hódmezővásárhelyen – a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján – saját hatalomba lépésének napját ünnepelteti vérbeli kommunista pártvezérként. És mégis, vérkomolyan kérdezzük, mi a fenét ünnepelhetünk az elmúlt négy éven?