Az öt legnagyobb veszteség, ami Márki-Zay Péter polgármestersége alatt Vásárhelyt érte

Elúszott a modern könyvtár és tudásközpont, kútba esett a Bethlen Gábor- és a Németh László-gimnázium fejlesztése, bővítése, már a múlté a Bessenyei-díj, és odalett a város békéje, nyugalma is, miközben gyakorlatilag polgármesterét is elvesztette az elmúlt négy évben. P24-minisorozat Márki-Zay négy évéről – I. rész!

2018. február 25-én választották Hódmezővásárhely polgármesterévé Márki-Zay Pétert. Aki most hatalmas ricsajjal ünnepelteti önnönmagát, pedig kár a gőzért és a bulikáért, mert ha körbepillantunk az utcákon, tereken, vagy ha megvizsgáljuk, mi minden történt vagy nem történt az utóbbi időszakban, akkor bizony siralmas az összkép. A balliberális politikus négy éve irányítja a várost, mely megszenvedte ezt az időszakot. Ami nem is csoda, hiszen a Márki-Zay egész egyszerűen dobbantónak, ugródeszkának használta a települést, gyakorlatilag feláldozta annak jövőjét a saját, személyes nagypolitikai karrierépítésének oltárán. A Márki-Zay-érában Vásárhely lejtmenetbe került, számos súlyos veszteséget szenvedett el. Emellett számos erősen mutyigyanús ügytől volt hangos. Az önjelölt messiás és követői az addig békés, nyugodt közösséget politikailag motivált konfliktusokkal szabdalták darabokra, a megosztottság betört a mindennapokba, családokba, munkahelyi közösségekbe, barátságokba. A város vezetője egyre-másra támadott, bélyegezett meg, állított pellengérre helyi közéleti szereplőket és magánszemélyeket egyaránt. Háromrészes minisorozatában a Promenad24 azt veszi górcső alá, mi mindent veszített a város, mitől esett el Vásárhely az elmúlt négy esztendőben; melyek voltak a legdurvább mutyigyanús esetek; végül felvillantjuk az immár a baloldal miniszterelnök-jelöltjeként villogó politikus nevéhez fűződő legméltatlanabb letámadásokat, legszaftosabb botrányokat is. Kezdjük a veszteséglistával – íme az öt legfontosabb dolog, amitől Vásárhely elesett, amit Vásárhely elveszített 2018. február 25-e óta!

1, Az új, modern könyvtár és tudásközpont

5 milliárd forintból épült volna fel, és nemcsak hagyományos könyvtár lett volna, hanem közösségi tér és digitális tudásközpont, ám a Márki-Zay-féle városvezetés elszerencsétlenkedte. A beruházásról még Almási István korábbi polgármester egyezett meg 2017-ben Orbán Viktor miniszterelnökkel a Modern Városok Program keretében, és az előző fideszes vezetés már konkrét tervekkel is rendelkezett a fejlesztésre. Márki-Zay azonban a főtéri Szántó Kovács János-szobor körüli virágágyást megvédendő zöldterületnek beállítva „megpuccsolta” a Kossuth téri beruházást, amire ráadásul azóta is nagyon büszke. A gazos, kopott virágágyás megmaradt, a tudásközpont elúszott. Ez ám az eredmény, na! Hiába, ha már építeni nem tud, legalább a rombolásban élen jár! Miután ugyanis hatalomra került, totojázásba és variálgatásba fulladt az önkormányzati „előkészítés”: előbb a Zrínyi utcára javasolták, majd megkérdezték a vásárhelyieket, akik a Zrínyi utcára szavaztak, majd kitalálták, hogy akkor mégsem, mert legyen inkább a Hódtóban. Pörgött a polgármester politikai cirkusza, az érdemi munka viszont nem haladt, és két és fél év után még mindig ott tartottak, hogy éppen megtalálták az új helyszínt. Na, erre unt rá a kormányzat, és még mielőtt újabb két év elmegy az újabb helyszínek megtalálására, elállt a támogatástól. Vásárhely elesett egy új, modern könyvtártól, tudásközponttól, ifjúsági központtól, találkozóhelytől és mélygarázstól. Kapott helyette bódékönyvtárat a Kossuth tér másik oldalára. Szép, új világ?

2, A Bethlen Gábor- és a Németh László-gimnázium korszerűsítése, bővítése

A fent említett Modern Városok Program keretében megújulhatott volna a város két gimnáziuma, a Bethlen Gábor és a Németh László is, szolgálva a következő nemzedékek épülését, de Vásárhely fura ura ezeket a fejlesztéseket is elbaltázta. A Márki-Zay-féle balliberális városvezetés teszetoszaságának, semmittevésének vásárhelyi fiatalok ezrei ihatják meg a levét a következő években, évtizedekben. A Bethlen Gábor Református Gimnáziumot 6 milliárd forintért modernizálták volna a 21. századi igényekhez igazodva, a Németh László Gimnázium, Általános Iskola pedig 1 milliárdos bővítés révén gazdagodott volna egy új szárnnyal. Márki-Zayék éveken át tartó bénázásának és tétlenségének végül a Covid járvány vetett véget: a kormány bejelentette, hogy azokat a beruházásokat, amelyek évek óta egyetlen lépést sem tudtak előrejutni, már nem támogatja, és a koronavírus-járvány által szorongatott gazdaság más területére irányítja át a forrásokat. De ne legyen kétségünk, ha erre nem kerül sor, Vásárhely még most is éppen az előkészítő fázisban tartana a gimnáziumépítésekben. Szóval, a polgármester ezt is „mögcsinálta”. Ja, nem…

3, A Bessenyei Ferenc Művészeti Díj

De nemcsak pénz, beruházás és épület veszett, az elmúlt években országos botrányba fulladva ért véget a Bessenyei Ferenc Művészeti Díj hagyománya is. B. Élthes Eszter, a színészóriás özvegye azért vonta vissza a névhasználat jogát a vásárhelyi önkormányzattól, mert megelégelte, hogy a férje emlékét őrző rangos kitüntetést is belevonták pitiáner és önző hatalmi csatározásokba. Az özvegy világossá tette, a Rákosi-korszakot idézi, ahogyan a Márki-Zay vezette vásárhelyi önkormányzat előzetesen felépített politikai koreográfia alapján írta felül a bírálóbizottság döntését, s torpedózta meg Nemcsák Károly kitüntetését. „Nemcsák nem színész” – préselte ki magából a „szakmai érveket” Márki-Zay B. Élthes Eszter elmondása szerint. A polgármester és brigádja persze nyilvánvalóan azért gáncsolták el az országosan elismert ikon, a Jászai Mari-díjas érdemes művész díjazását, mert túlságosan jobboldalinak tartották. Márki-Zaynak még az sem volt túl drága, hogy nyílt színi botrányt okozzon a díjátadó gálán azzal, hogy a helyszínről távozó özvegy után rohan. B. Élthes Eszter nem volt hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy a balliberális városvezetés visszaéljen Bessenyei Ferenc nevével. Vásárhely a polgármester és körének kisstílű játszmái miatt búcsút mondhatott a Bessenyei Ferenc Művészeti Díjnak.

4, Hódmezővásárhely békéje, nyugalma, szerethetősége

2018 elején, Márki-Zay politikai színre lépésével egy merőben új közéleti stílus tört magának utat Vásárhelyen, nem kímélve sem istent, sem embert. Az addig békés, nyugodt, csendes, szerethető kisvárosban a balliberális politikus és támogatói körében divattá vált a vélt vagy valós ellenfelek megbélyegzése, személyeskedő letámadása, pellengérre állítása, legyen szó akár országgyűlési képviselőről, akár kórházigazgatóról, orvosról, tanárról, újságíróról, akár a semmilyen szempontból nem közszereplő vásárhelyi polgárokról. A Márki-Zay-féle gyűlöletpolitika szimbólumává vált a „Vásárhelyiek a változásért” nevű facebookos harci közösség, melynek kapcsán a polgármester előbb tagadta, hogy bármi köze lenne hozzá, majd miután többször is lebukott, kénytelen volt beismerni, hogy nemcsak közvetlen munkatársai és saját családtagjai szerkesztik, de anno ő maga hívta azt életre. A Márki-Zay-féle gyűlöletkeltés és szembeállítás minden érvet lemosott, és mindenkit rettegésben tartott, a trollhadserege mindenkit megpróbált lejáratni, aki ellent mert mondani a város urának. Zöld lámpát kapott a Krupiczer Ferenc- és Mester János-féle ordenáré stílustalanság is. Az erőszakbeszédnek és a központilag vezérelt acsarkodásnak az lett az eredménye, hogy vásárhelyi családok, barátok, ismerősök, munkahelyi és egyéb közösségek fordultak szembe egymással. Mindent és mindenkit megmérgezett a harc, hogy Márki-Zay törtethessen: csak felfelé. Az elmúlt évek egyik legnagyobb vesztesége a város lényegét érinti: ez már egy másik Vásárhely.

5, A város polgármestere

Nincs ezen mit szépíteni: a korábban karizmatikus vezetőket felvonultató város polgármester nélkül maradt. Márki-Zay azzal ámította az itt élőket, hogy nincs számára nemesebb és fontosabb feladat Vásárhely vezetésénél, de négy év alatt bebizonyította, esetében nem a szavakra, hanem a tettekre kell figyelni. Már a 2018-as időközi választáson aratott győzelmétől kezdve a nagypolitika felé nyomult, a települést csak ugródeszkának használta. 2019-es sikerének estéjén már nyíltan meg is fogalmazta: „2022 most kezdődött”. Márki-Zay előbb szétverte az elődei, Rapcsák András, Lázár János és Almási István által gondosan felépített önkormányzati rendszert, majd magára hagyta a várost: tulajdonképpen négy éve permanens országos és nemzetközi politikai kampányt folytat (Nyíregyházától Budapesten át Győrig, az USA-tól az Egyesült Királyságig). Részben a város (a helyi adófizetők) pénzén, részben az önkormányzat munkatársainak közreműködésével. Szónokol, tüntet, pártot épít, a budapesti balliberális médiában bájolog, és helyezkedik, könyököl, hogy helyet szerezzen magának az országos politikában. Teper a remélt hatalom felé, mindenáron. Még állandó lakcímét is budapestire változtatta (persze ez is csak úgy derült ki, hogy lebukott vele). Vásárhelyen jobbára csak ideiglenesen tartózkodik. Mondhatni: „szabadidős” polgármesterként űzi a saját bevallása szerint „nagyon kényelmes feladatot”. Addig rohangált, míg Gyurcsány kapitánya lett belőle. A magára hagyott Vásárhely meg lerohadt.