A Vadnyugat leghírhedtebb alakjai közt élt egy érsekújvári lány is

Akárcsak a határvidéki mesék férfialakjai, Nagyorrú Kati, azaz Big Nose Kate is új életet kezdeni indult nyugatra. Független és rettenthetetlen nő lévén, aki a pisztollyal is jól bánt, sok kalandot élt meg táncosnőként, prostituáltként és szállótulajdonosként. Mire 1940-ben 89 évesen elhunyt, megélte a Vadnyugat hajnalát és alkonyát, de férfi kortársaitól eltérően ő megérte, hogy mesélhessen róla.
Amerikába jöttek
Kate gyerekkorában semmi nem utalt arra, hogy egy napon a Vadnyugat ismert alakja lesz. 1849. november 9-én született Horony Mária Katalin Magdolna néven Érsekújváron, a Magyar Királyságban (ma Szlovákia). 1860-ban szülei vele és hat testvérével együtt az amerikai álmot keresve elhagyták Európát. Az Iowa állambeli Davenportban telepedtek le, ahol Horony Mihály (más forrásokban Miklós) orvosi praxist nyitott.
Hamarosan viszont mindkét szülő elhunyt, a gyerekek pedig nevelőszülőkhöz kerültek. Katalin egy Otto Schmidt nevű férfi felügyelete alá került, akit, mikor az megpróbálta megerőszakolni, fejbeütött egy fejsze nyelével, mielőtt elmenekült. Hogy a lehető legmesszebbre szökhessen, fellopózott egy St. Louis-ba tartó gőzhajóra, és felvette a Kate Fisher nevet. A beszámolók szerint a következő években több módon is kereste a saját útját – előbb mint orsolyita apácanövendék, később mint feleség és anya.
Amikor férje és gyermeke – akiknek létezéséről amúgy csak Kate beszámolóiból tudunk – meghaltak sárgalázban, Kate kénytelen volt prostituáltnak állni. Előbb egy St. Louis-i madámnak dolgozott, majd a kansasi Dodge City-ben nem másnál, mint Wyatt Earp sógornőjénél talált munkát. Együtt mentek tovább délre, a texasi Fort Griffinbe. Kate itt találkozott az életében talán legjelentősebb szerepet betöltő emberrel, a TBC-s és temperamentumos fogorvossal, John Henry „Doc” Holliday-jel.
Big Nose Kate és Doc Holliday románca
Kate és Holliday a határvidék hőseihez méltó helyen, egy italmérésben találkoztak először, mégpedig John Shanssey Fort Griffin-i kocsmájában, 1877 körül. Kate-nek imponált Holliday hanyag kifinomultsága, Holliday-t pedig vonzotta Kate érzéki szépsége, értelme és függetlensége. Mindennek tetejébe mindketten tüzes természetűek voltak: az évek során összevesztek, szétváltak, újra találkoztak, talán össze is házasodtak, és megint veszekedtek.
„Valahogy el kellett hallgattatnom, Wyatt” – panaszkodott Holliday egy Kate-tel való összetűzésük után Wyatt Earpnek. „Csak finoman fejbe legyintettem a pisztolyom agyával, el kellett hallgattatnom.”
Az események sűrűjében
Mindennek dacára jó párost alkottak a Vadnyugat gyorstüzelő napjaiban. Amikor Holliday-t egy pókerjátszma során letartóztatták Fort Griffinben – a pontos ok tisztázatlan, de egy hamiskártyás játékostárs leszúrása és a játék közben tiltott alkoholfogyasztás is felmerült – Kate megfelelt a kihívásnak.
Lopva tüzet gyújtott a városban, és amikor az emberek odagyűltek megfékezni azt, ő a hotelbe ment, ahol Holliday-t fogva tartották, két pisztoly fogott az őrökre, és elszöktette kedvesét.
Lopott lovakon vágtatva elérték Dodge Cityt, és megfogadták egymásnak, hogy felhagynak a prostitúcióval és a szerencsejátékkal – bár egyikük sem tartotta be sokáig az ígéretét.
Végzetes módon Kate mutatta be Holliday-t Wyatt Earpnek és testvéreinek, amit utólag megbánt. „Az Earp fiúknak olyan hatalma volt fölötte, hogy sose bírtam elrángatni közülük Docot” – panaszkodott egy ízben.
1880-ra Doc Holliday és Wyatt Earp megérkeztek Arizona robbanékony vadnyugati városába, Tombstone-ba (Sírkő). Kate ekkor a közeli Globe-ban vezetett egy hotelt. Bár Holliday-jel való kapcsolata leginkább viharosnak volt nevezhető, Kate a férfi szobájában várta az O. K. (Old Kindersley) karám melletti legendás tűzharc után. „Borzasztó volt” – pityergett Holliday Kate beszámolója szerint. „Egyszerűen borzasztó.”
Útjaik ismét elváltak egymástól amikor Kate részeg dühében segített gyilkosság gyanújába keverni Holliday-t. Mire azonban a fogász 1887-ben, 36 évesen tuberkulózisban elhunyt, Kate már ismét mellette volt Coloradóban. Az ő története nem itt ért véget.
A vadnyugati legenda utolsó évei
Mire Doc Holliday meghalt, a Vadnyugat napjai is meg voltak számlálva. A civilizáció hosszú, kérlelhetetlen karja egyre nyugatabbra ért el, megszelídítve a határvidéki városokat. Kate azonban sosem volt rest új életet kezdeni, és ahogy az idők változtak, ő is velük változott. 1888-ban hozzáment egy George Cummings nevű kovácshoz.
A házasság boldogtalan volt és rövid (Kate utólag arra is utalt, hogy férje alkoholista volt), de ez adta a nőnek a nevet, amit aztán a sírkövére is véstek: Mary Katherine Horony Cummings.
Miután házassága véget ért, Kate az arizonai Cochise-be költözött, ahol egy hotelben lett takarító. Később egy bányász, John J. Howard házvezetőnője lett, aki harminc éven át tartotta alkalmazásban, és mikor elhunyt, a nőre hagyta mindenét.
Ez a minden azonban nem volt valami sok, és eddigre már Kate is öreg volt. Jelentkezett a Prescottban létesített gondozóházba, a Pionírok Arizonai Otthonába, kreatívan alakítva az igazságot a felvétele érdekében.
Az otthon ugyanis csak amerikai állampolgárokat vett fel, így Kate azt állította, hogy Iowában született. Házasságai felsorolásánál Doc Holliday-t is megemlítette, mint férjét, bár formálisan valószínűleg sosem házasodtak össze.
Kate-et végül elfogadták, és élete hátralévő részét az otthonban töltötte 1940-ben, öt nappal a kilencvenedik születésnapja előtt bekövetkezett haláláig. Utolsó éveiben ritkán beszélt Tombstone-ról, Dodge Cityről, Doc Holliday-ről vagy bármely vadnyugati kalandjáról. 1935-ben lediktálta önéletrajzát egy helyi történésznek, Dr. Albert W. Borknak, de egyébként hallgatott a múltról.
Manapság Big Nose Kate-et leginkább Doc Holliday csatolt részeként emlegetik, már ha egyáltalán szóba kerül, pedig a határvidék krónikáiba illő életet élt. Tudott inni, lőni, magáról gondoskodni; akárcsak a pionírtörténetek férfiai, a saját szabályai szerint akarta élni az életét. A saját legendájáról viszont nem sok mondanivalója volt. Életére visszatekintve ezt állapította meg: „Egy része vidám volt, egy része szomorú, de ilyen az élet, bármit is csinálsz.”
Forrás: mult-kor.blogstar.hu
Címkék:
blog