Lázár János: több pénzt a vidéknek, több pénzt a vidéki embereknek!

Ha Csongrád-Csanádban nyer az ellenzék, akkor csak Szegednek lesz jó, de rossz lesz Makónak, Hódmezővásárhelynek, Szentesnek, Csongrádnak és minden falunak – hangsúlyozta a térség országgyűlési képviselője a kampányindító beszédében. Két világ, két filozófia, két ajánlat csap össze egymással az április 3.-i választáson.

A kampányindítójának elején Lázár János visszaemlékezett arra, hogy 2002 február 13.-án, szinte napra pontosan 20 évvel ezelőtt a Fidesz akkori elnöke, Pokorni Zoltán eljött Hódmezővásárhelyre és a választópolgárok bizalmába ajánlotta őt. Mint rámutatott, most nagyon sok olyan arcot lát, akik akkor is ott voltak, amit úgy értékel, hűségesek maradtak egymáshoz. Ennyi idő alatt pedig alaposan ki lehet ismerni a másikat, így felmerül a kérdés, mi újat tudna mondani 20 év után?

– Az alföldiek, a vásárhelyiek és a makóiak tudják, hogy nem én voltam és nem én leszek a magyar történelem legcukibb képviselője. Ezt én is tudom. Nincs behízelgő stílusom, néha bizony hegyeseket mondok, bár ez még mindig jobb, mint ha hegyeseket köpnék a maszkomba, ahogyan ez ma divat. – fogalmazott.

Hozzátette: volt, hogy az elmúlt 20 esztendőben megbántott valakit, hibázott, vagy rosszul fogalmazott, de tanult belőle. Egy politikus fogalmazzon kétszer olyan óvatosan, egy közszereplő viselkedjen kétszer annyi oda figyeléssel.

Mint mondta, számára azonban a tetszésnél fontosabb, hogy hasznára tudjon lenni az itt élőknek. Biztosan jó lehet megváltónak, lájkbajnoknak, és üstökösnek lenni, hangsúlyozta, a hamis megváltók azonban előbb-utóbb úgyis lebuknak, az üstökösök pedig amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan mennek is.

Egy megvalósító, cselekvő, gyakorlatias emberre. szívós érdekérvényesítőre viszont mindig szükség van, amíg nem épül fel az bölcsőde, az egészségház, a könyvtár, az út a csatorna, vagy a villamos, mutatott rá. Hozzátette: ezért nem volt számára kérdés, hogy csinálja-e tovább.

– Kemény küzdelmet kell folytatnunk azért, hogy meggyőzzünk mindenkit, április 3.-án ne hagyják kiénekelni a sajtot a szájukból, ne szavazzanak a saját érdekeik ellenében, vagy ne hagyják magukat távol tartani a szavazóurnáktól. – fogalmazott Lázár János.

A képviselő arról is beszélt, hogy gyakran megkapja a kérdést, miért indul egyéniben, és nem listán, mint sokan mások. Az emberek ugyanis megszokták, hogy bizonyos politikai karrier után sok kollégája csak listán szerepel, nem pedig „mezei képviselőként”, mint ahogy Pesten lesajnálóan mondják.

Lázár János szerint azonban az, hogy a szülőföldjét képviselheti az országgyűlésben, számára nem száműzetés, nem lefokozás, hanem a politika legszebb része. A politikusoknak ugyanis úgy véli, nem lenézniük kellene a terepmunkát, hanem keresniük a lehetőségét.

A térség országgyűlési képviselője kampányindítóján úgy fogalmazott, valami elbillent, félrecsúszott ebben az országban, hiszen a vidéken élők vannak többségben, mégis ma ők a legnagyobb kisebbség Magyarországon. Ez tanulság minden politikai oldalnak, mondta, ahogyan a baloldal messiásának is ideje volna megértenie a vidék nem dobbantó, az itt élők pedig nem kampányaktivisták, vagy ingyen statiszták.

A képviselő azt a kérdést is feltette beszédében, hogy vajon valóban jobboldali-e egy politikus attól, ha ezt mondja magáról.

– Aki mindenhol a balliberális választ adja, de közben jobboldalinak mondja magát, az nem jobboldali, hanem szélhámos.

Nem jobb, mint egy unokázós csaló, aki idős emberekhez csenget be, hogy szívhez szóló hazugsággal szerezze meg az értékeiket, ebben az esetben a szavazatukat. Az ilyennek nem ajtót kell nyitni, hanem még a lépcsőházból is ki kell zavarni. – hangsúlyozta.

Lázár János felhívta a figyelmet arra is, hogy a Gyurcsányista baloldal a vidéket nem lehetőségnek, hanem tehernek tartja, amikor baloldali, liberális kormánya van az országnak, a falvak elnéptelenedése felgyorsul, megindul a fiatalok elvándorlása.

A nemzeti polgári oldal azonban nem ilyen világot szeretne, és erre két ok is van, hangoztatta. Az egyik, hogy a vidéki életmód a nemzeti identitásunk része, hozzátartozik a hagyományainkhoz, a másik pedig, hogy a vidék fejlesztése befektetés, ami megtérül az egész országnak

– Büszke vagyok rá, hogy meg tudtam győzni a miniszterelnököt, és a kormányt, hogy a következő évtizedben indítsunk történelmi léptékű, mintegy 9000 milliárd forintos agrár- és vidékfejlesztési programot. – emelte ki. Most a vidéknek kell jönnie, fogalmazott Lázár János, ez pedig nagyon leegyszerűsíti az április 3.-i döntést.

Két világ, két filozófia, két ajánlat csap össze egymással, az egyik azt mondja, hogy Magyarország legyen továbbra is Budapestország, a másik pedig azt, hogy több pénzt a vidéknek, több pénzt a vidéki embereknek.

Ha az ellenzék nyer, talán jobb lesz Budapestnek, és egészen biztos, hogy sokkal rosszabb lesz a vidéknek. Ha pedig Csongrád-Csanádban nyer az ellenzék, akkor csak Szegednek lesz jó, de rossz lesz Makónak, Hódmezővásárhelynek, Szentesnek, Csongrádnak és minden falunak.

A nemzetgazdaság növekedésének tartaléka itt, a magyar vidéken van, mondta, ezért olyan fejlesztési tervre van szükség, amely képes felzárkóztatni a vidéket az ország legfejlettebb részéhez.

Tisztességes megélhetést kínáló munkalehetőségre, jó bölcsődékre és óvodákra, alsó- és felső tagozatos iskolákra, alapszintű egészségügyi ellátásra, háziorvosi praxisközösségre, Makón és Vásárhelyen pedig kiváló kórházra van szükség, sorolta.

– Most Csongrád-Csanád 4-es számú választókerülete kicsiben az egész ország, április 3-án pedig Hódmezővásárhely lesz az ország. Itt csap össze legtisztábban és legélesebben az a két világ, az a két ajánlat, amit a politika tesz a magyaroknak április 3-án. – mutatott rá a térség országgyűlési képviselője.

Ez a választás sajnos nemcsak Márkiról és Lázár Jánosról szól, tette hozzá, hanem az országról, a jövőről. A gyurcsányi és az orbáni, a multinacionális és a nemzeti, a bal és a jobb, a vidékellenes és a vidékpárti közti választásról.