Pintér István történész tartott előadást a könyvtárban

Pintér István történész, nőr. ezredes tartott történelmi előadást kedd délután a Németh László Városi Könyvtárban.

A történész beszélt a magyar királyi II. honvéd hadsereg frontra kerüléséről, első harcairól, az áttörésről, a veszteségekről és értékelte a hadsereg harcait is. Előadásában megcáfolta azt az évtizedek óta hangoztatott vádat, miszerint ezt a hadsereget elegendő fegyverzet nélkül küldték ki a frontra.

Mint mondta, magyar viszonylatban ez a hadsereg minden fegyvert megkapott, még az itthon maradt hadseregek rovására is.

Természetesen ezt a felszerelést nem lehet összehasonlítani sem az oroszok, sem a németek fegyvereivel, technikáival, hiszen azok nagyhatalmak voltak

– árulta el a szakértő, aki azt is hozzátette, hogy ezt a hadsereget nem meghalni küldték ki a frontra, mert 1942 tavaszán azt még nem lehetett tudni, hogy mi lesz az eredménye a németek nagy nyári támadásának. 1942 nyarán érték el a magyar csapatok a Dont. 1942. augusztus 20-án a frontra önként jelentkező vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes, tartalékos főhadnagy úr repülőgépével lezuhant és hősi halált halt.

A hadsereg védelmével kapcsolatban Pintér István elmondta azt is, hogy természetesen több páncélosra, páncéltörő lövegekre, nehéztüzérségre lett volna szükség.

Gyakorlatilag a hadsereg felső vezetése tudta, hogy az oroszok előbb-utóbb támadni fognak. Erre 1943. január 12-én Uriv, és január 14-én Scsucsje térségében került sor. Rendkívül súlyos harcok folytak a -30, -35, -42 fokos dermesztő hidegben. A katonák, ameddig elegendő lőszer, utánpótlás állt rendelkezésre és megfelelőképpen vezették őket, szívósan harcoltak

– fogalmazott.

A történész számtalan példát hozott fel arra, – például Alekszejevka, Ilovszkoje, Osztrogozsszk – ahol a magyar hősi helytállás megvalósult.

Zetényi-Csukás Ferenc író emlékezett meg röviden Csukás Kálmán repülő alezredesről, aki az ilovszkojei kitörés során hősi halált halt. Ezt erkölcsi kötelességének is érezte a rokona iránti tiszteletből. 

Megemlítette azt is, hogy a 9. hadosztály alakulatai még január 27-én is a Donnál voltak. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredessel kapcsolatban Pintér István megemlítette, ő nemcsak a németek parancsát hajtotta végre, hanem a magyar vezérkari főnök parancsát is.

Egyébként január 24-én adott ki egy olyan parancsot, amit természetesen nem lett volna szabad kiadnia, de arról már kevesebben beszélnek, hogy amikor át tudta látni a helyzetet, akkor több parancsában is elismerte hadserege helytállását

– fogalmazott.

Mint mondta, a mi csapataink vesztesége körülbelül 125 ezer fő volt, ebben benne vannak a hősi halottak, sebesültek, foglyok, eltűntek is. Az orosz csapatok vesztesége 100-155 ezer fő volt. Ebből egyértelműen következik, hogy ez a hadsereg harcolt és helytállt, mert különben az oroszoknak hogy lett volna ennyi vesztesége? Az oroszok ezt a hadsereget is gyűrűbe akarták zárni és megsemmisíteni, ez azonban mégsem sikerült. Ez a hadsereg emberfeletti helytállását bizonyította!

Pintér István az előadását a Közép-Európai Közleményekben megjelent cikke alapján mondta el. Ezt a kiadványt a magyar egyetemek mellett Prágában, Újvidéken és Kolozsváron is olvassák.

Fotók: Pintér István történész