A makói Mária-napok résztvevőit keresik

1948. május 23-án Makóra látogatott Mindszenty József bíboros (a címlapképen). A makói múzeum már hét olyan ma is élő személyt is talált, akik részt vettek a szentmisén. Emlékeiket videón rögzítik, s ezek is részei lesznek a március 18-én nyíló kiállításnak.

Nem kis fába vágta a fejszéjét a makói József Attila Múzeum, amikor kitalálta hogy olyanok visszaemlékezését is összegyűjti, akik részt vettek a 74 évvel ezelőtti makói Mária-napokon, s fel is tudják idézni, mire is emlékeznek. A múzeum feladata az eltelt idő miatt és az emlékek megkopása miatt sem könnyű, ráadásul aki annak idején 20 éves volt, az most 94, aki 5, az meg majd 80.

– Ennek ellenére hét egykori, ma már 92 fölötti szemtanút találtunk, közülük ketten makóiak, öten pitvarosiak – mondta érdeklődésünkre Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató, aki hozzátette: a Mária-napok egykori résztvevőivel videóinterjú készül , melyek a március 18-i múzeumi Mindszenti emlékkiállítás részei lesznek.

– Annak idején a Mária-napokra nem csak a környékbeli településekről, de Dobiratostól Battonyáig rengetegen eljötte Makóra, Pitvaroson pedig 23-án Mindszenti tett villámlátogatást – tette hozzá.

Az esetleg még élő apátfalviak jelentkezését a faluházban várják.

A makói Mária-napok ötlete 1947. augusztus 17-én útban Csongrádról Szegedre fogant meg Hamvas Endre csanádi püspök fejében. Hamvas – Halász Pál apát-kanonok az Actio Catholica egyházmegyei igazgatójának társaságában – a Tiszai Mária-napokról hazatérőben döntött arról, hogy a Csanádi Egyházmegye Mária-napja Makón lesz, mert a Maros partján fekvő város bír a legkedvezőbb adottságokkal egy nagyszabású gyűlés megtartásához – olvasható Medgyesi Konstantin, a Marosmenti Mária-napokról készült tanulmányban, melyet cikkünk készítésekor mi is felhasználtunk.

A Mária-napok helyszínéül előtt a szervita kápolna előtti teret szemelték ki, majd Szabó Imre városi főmérnök javaslatát fogadták el az ünnepség színhelyévé végül a Szent István téret. Ő azt is javasolta, hogy a körmenet négy és fél kilométeres távolságot tegyen meg, de ezt végül lerövidítették.

Csepregi Imre pápai prelátus az esperesi kerület papi gyűlésén szeptember 16-án Kövegyen jelentette be, hogy Hamvas püspök jövő év tavaszán Makón kívánja megrendezni az egyházmegye Boldogasszony-ünnepségét.

A Mária-ünnepség finanszírozását a kiadandó nyomtatványok (pl. énekfüzet) árusításából tervezték biztosítani.

Április 9-én Szegeden állapodtak meg a Marosmenti Mária-napok hivatalos programjáról.

A makói római katolikus egyházközség május 5-én kért engedélyt Kiss Imre polgármestertől a 12 méter hosszú, 8 méter széles tábori oltár felépítésére.

A makói rendőrkapitányságon Csepregi Imre május 15-én jelentette be a körmenet útvonalát. Az utat lezárják, hogy a közlekedésben ne okozzon problémát a tömeg. A prelátus megemlítette, hogy Mindszenty bíborost a város határában kerékpáros és lovasmenet várja majd, s kíséri a városba. A rendőrök erre azt felelték, az nem csoportosulás, nem tartozik tehát bejelentési kötelezettséggel.

Május 21-én este 7-kor Csepregi látogatást tett a polgármesternél, megköszönte a templomfestésre felajánlott adományát, és meghívta vasárnap délutánra az énekbe-mutatóra. A prelátus külön helyet kívánt biztosítani Kiss Imre és felesége számára. Kiss azonban kijelentette, oda, ahol Mindszenty jelen van, ő nem mehet, mert Mindszentynek más véleménye van a demokráciáról, mint neki. Csepregi a Mária-napot követően tudta meg, a polgármester Mindszenty szentbeszéde alatt ott volt a téren, egy fa alatt.

Május 22-én, szombaton, a kora délutáni órákban sorra érkeztek a zarándokok Makóra gyalog, vagy kerékpáron, vagy valamelyik gazda szekerén. Battonya, Szeged egyházközségei kereszttel jöttek gyalog, sok százan. Az ifjúság, falusi és tanyai legények éppúgy, mint szegedi piarista diákok, ellepték kora hajnalban az országutat. A nagy egyházi rendezvénynek azonban sem a kommunista, sem a szociáldemokrata párt nem örül. Fél 5-kor indult el Csepregi Imre a Szent István térről – ahol akkor kezdtek gyülekezni az emberek – a város határába, hogy ott az egyházközség nevében fogadja a bíborost. Az újvárosi plébániatemplom előtt már akkor sorfalat álltak az iskolások és a hívek. Miközben a város határában várakozott Csepregi prelátus és kísérete, megjelent kerékpáron Kallós Lajos, az Államvédelmi Osztály nyomozója. Kallós Földeákon a hercegprímást kísérni szándékozó kocsik gazdáit azzal tartotta vissza, hogy Makón „takonykór” van és járművel bemenni nem lehet. A Kelet-Csanádról érkező kocsikat nem engedték be a városba, ezért a híveknek az Aradi utca végétől gyalogolniuk kellett a Szent István térre, így csak éjfél felé értek szállásaikra. Csanádapácáról a helyi plébános este 7-kor táviratozott, hogy a csanádapácai hívek nem tudnak ott lenni a Mária-napokon, mert indulásunkat megakadályozták. Az újszegedi vasútállomáson a Makóra igyekvőknek pedig csak akkor adtak jegyet, amikor már látták, hogy a másfelé utazókon kívül van még hely. A makói vasútállomásnál a taxisoknak megtiltották, hogy papi személyt fuvarozzanak. 7 órától – hivatalosan az elektromos fővonal javítása miatt – szünetelt Makón az áramszolgáltatás, ezért a megafonok működtetését áramfejlesztő aggregátorok bevonásával oldották meg a szervezők.

Mindszenty Józsefet a csanádi egyházmegye határában – Földeák felett – Raskó Sándor prelátus, püspöki helynök, Földeákon Kapossy Gyula püspöki tanácsos köszöntötte. Makó határában Csepregi prelátus mondott üdvözlőbeszédet, majd egy kislány adott virágcsokrot a hercegprímásnak, aki röviden szólt a megjelentekhez. Mindszenty nyitott autója előtt 600 kerékpáros és 85 tagú lovasbandérium haladt. Az újvárosi templomnál „a hatalmas tömeg leszállásra késztette a bíborost.”

Mindszenthy végül a hívek sorfala között jutott el a Szent István térre, ahol este 6-kor lépett az emelvényre – a korabeli tudósítások szerint – 45 ezer ember éljenzése között.

Járt ezen a földön Szent Gellért és Kapisztrán Szent János. A magyar történelem két nagy alakja, akiknek rendíthetetlen hite és hazaszeretete benne él ma is a Marosmenti magyarokban” – hangsúlyozta Hamvas Endre püspök beszédében, mire Mindszenty rövid beszédben válaszolt: „Az Egyház nem tesz mást, mint az igazságot és a szeretetet hirdeti és elfordul a gyűlölettől.”

Ezután a bíboros a templomba vonult, ahol elvégezték a májusi ájtatosságot. Az esti órákban a város templomaiban szentórát tartottak (a Szent István templomban a lányoknak, a szervitáknál a fiúknak.) Az újvárosi templomban Czapik Gyula, a görög katolikus templomban Hamvas Endre vezette a szentórát. Kilenc órától a belvárosi templomban kezdődött az egyházi énekkarok találkozójára. „A hangversenyre a templomba hercegprímás úr nem ment el, és így – feketekávé és szivarozás közben – vele töltöttem több mint fél órát. Szóba került sok helyi és általános vallási ügy, papság és hívek viszonya, gazdasági helyzetünk” – jegyezte fel naplójába Csepregi Imre.

A másnap délelőtti szentmise után indult el a körmenet, melyen a korabeli sajtó szerint 390 pap és 150-160 apáca vett részt, a hívek egy része az Oltáriszentség előtt, másik része utána vonult 10-es sorokban. A menet élén 3 cserkész és a 8 tagú egyházközségi fiú-csoport ment a nagy kereszttel, majd következett az egyházközségi lánycsoport, kiket a vidéki hívek egy része követett – gyermekek és felnőttek külön. Utánuk jöttek a makói iskolák növendékei, az egyházközségi képviselő-testület tagjai és a Szegedről érkezett énekesek. Őket követte a papság. A körmeneti sátor alatt Hamvas Endre csanádi püspök vitte az Oltáriszentséget, majd Mindszenty bíboros és Czapik Gyula egri érsek következtek főpapi díszben. A szerzetesnővérek és a szervita atyák a főpapság után vonultak. Végül a vidéki egyházközségek híveinek másik csoportja haladt, szintén egyházközségenként énekelve – a lelkipásztorukkal az élen. A három kilométeres útvonalon (Apaffy – Kálvária – József Attila u. – Széchenyi tér – Szegedi – Árpád u.), a házakat zászlókkal díszítették – kivéve a városházát – az ablakokban virágok, szobrok, magyar és pápai zászlócskák voltak. „A városon végighömpölygő óriási körmenet mellett motorkerékpárosok szaladgáltak tülkölve, éktelen zajjal, bűzzel – számol be egy a tömeget ért provokációról Kiss Mária Hortenzia. A körmenet fél 1-kor ért véget.

Ebéd után a bíboros úgy döntött, személyesen látogatja meg a jellemzően az akkor már Csehszlovákiához tartozó Csallóközből áttelepített pitvarosi híveket. Makóról telefonon értesítették a hercegprímás érkezéséről a pitvarosi postamestert, aki szólt két legénynek, s azok vitték tovább a hírt a falu népének. 700 ember várta a bíboros érkezését. A településen ekkor még nem állt a katolikus templom, ezért egy szükségkápolnában gyűlt össze a nép, hogy meghallgassa Mindszenty József szavait. Az Új Ember tudósítása szerint „a hercegprímás itt arra buzdította a hívőket, hogy legyenek apostolok példaadóan erkölcsös életükkel, tiszta családi szentélyükkel, ragaszkodásukkal a hithez és az Egyházhoz. Legyenek mélyen alázatosak a megpróbáltatásban. A szenvedést Isten vagy gyógyító büntetésként adja, vagy azért, hogy érdemet, kegyelmet szerezzünk vele mások és magunk számára. Ha elfogadjuk, jobbá tehetjük vele a világot és a jövendőt.”

Búcsúzóul a bíboros főpásztori áldását adta mindnyájukra és együtt elénekelték a himnuszt. A bíborosi látogatás után hónapokig zaklatták a postamestert: „Miért kézbesítette ki a telefonüzenetet?” A postamester számára ugyanakkor jó mentség volt, hogy a bíboros ottlétekor nem tartózkodott Pitvaroson; a szomszédos faluban egy labdarúgó mérkőzésen bíráskodott. Mindszenty 5 óra körül érkezett vissza Pitvarosról Makóra. Ekkor már nem sokat időzött Makón, hanem indult haza Esztergomba.

A Marosmenti Mária-napokat délután 4 órakor zárta le a Szent István téren tartott gyűlés.