Ma sem tisztázott, hová tűnt a leghíresebb ausztrál bűnöző, Ned Kelly koponyája

Amikor a bíró kiejtette a hagyományos „az Úr legyen irgalmas lelkednek” szavakat, az elítélt így replikázott: „Én pedig azt mondom: találkozunk, amikor oda megyek”. A kivégzésre 1880. november 11-én, a melbourne-i börtön udvarán került sor, a még csak 25 éves betyár utolsó – azóta szállóigévé váló – szavai ezek voltak: „Ilyen az élet”. Rövid földi pályafutása ellenére Ned Kelly az ausztrál történelem talán legismertebb, legikonikusabb alakja, ám kétségtelenül egyik legmegosztóbb személye is egyben. Egyesek számára – különösen az ír felmenőkkel rendelkező ausztráloknak – a populista hős, a helyi Robin Hood vagy Jesse James, mások szemében – és ők vannak többségben – azonban nem több puszta rendőrgyilkosnál, akinek több ember halála szárad a lelkén. Bár a törvényen kívüli több mint 140 éve halott, csupán 2011-ben sikerült csontjainak DNS-elemzésével megállapítani, hogy valóban Ned Kellyt temették el vesztőhelyén, az Old Melbourne Gaol tömegsírjában. Koponyája azonban a mai napig nem került elő.

Köztörvényes bűnöző vagy a helyi Robin Hood?

Edward Kelly – vagy ahogy a világon mindenki ismeri: Ned Kelly – valószínűleg 1855 júniusában látta meg a napvilágot Melbourne-től északra, a Victoria állambeli Beveridge-ben, egy szegény földműves család második gyermekeként, apja ír fegyencként került a kontinensre.

A kis Ned először 14 évesen került összeütközésbe a törvénnyel, garázdaság (ekkor 10 napig volt vizsgálati fogságban) és egy törvényen kívüli útonállónak, Harry Powernak nyújtott segítség miatt. Bár akkor felmentették, egy év múlva elzárásra ítélték, majd szabadulása után nem sokkal lótolvajláson érték, de ekkor már három év kényszermunkát sóztak a nyakába.

Büntetésének letöltése után Kelly évekig egy malomban dolgozott, ám a helyi hatóságok figyelmétől nem tudott szabadulni. Családja úgy érezte, az állandó rendőri zaklatások áldozatai lettek, igaz, a felcseperedő Kelly-gyerekektől egyáltalán nem állt távol a bűn fogalma: egyre inkább a jól jövedelmező ló- és marhatolvajlással próbálták megkeresni a kenyérre valót.

A fiatal Ned Kelly élete 1878. április 15-én drámai fordulatot vett, miután egy Alexander Fitzpatrick nevű rendőr felkereste Kellyéket, hogy letartóztassa Dan nevű öccsét, akit végül nem talált otthon. Végül Ned anyját, vejét, illetve szomszédjukat tartóztatta le, a kevéssé szavahihető ember hírében álló rendőr szerint Ned Kelly ekkor csípőn lőtte őt; anyját végül három év börtönre ítélték.

Az igazságérzetében megsértett, immár körözött és feldühödött Kelly háborút hirdetett az általa tisztességtelennek és elnyomónak tartott rendszer ellen. Öccsével és két társával, Joe Byrne-nel és Steve Harttal bandát alakított (The Kelly band), majd hamarosan az üldözésére indult rendőrök közül a Stringybark patak partján hármat megöltek.

Ekkor a korábbi 100 fontról 500-500 fontra emelték fejenkénti vérdíjukat. Élve vagy halva, de kézre kellett keríteni a banditákat. Ned Kelly hivatalosan is törvényen kívüli lett.

Nem sikerült harcban elesnie

Később az üldözöttek megszálltak egy kisvárosi vasútállomást, és kirabolták a helyi bankot, miközben több tucatnyi foglyot ejtettek. Ezt két hónappal később megismételték: ezúttal a helyi rendőrségre szállásolták be magukat, és rendőruniformisban minden férfit letartóztattak, majd elvitték a bankban őrzött pénzt, több mint kétezer fontot. Ekkor született meg Ned Kelly gyúlékony hangú, 8000 szavas kvázi-politikai manifesztuma, amelyben ír származásáról és az igazságszolgáltatás igazságtalanságairól vall.

A brit gyarmatokon korábban soha nem kínáltak ennyit egy bűnöző elfogásáért: ekkor már 2-2 ezer font vérdíj volt a négytagú banda fejére tűzve. Sokáig mégis csak bottal ütötték a nyomukat, az üldözöttek a rabolt pénznek, családjuk és szimpatizánsaik támogatásának köszönhetően egy évig tartották magukat, olykor egy nap alatt nyolcvan-száz kilométert is megtettek lóháton.

A végzet azonban hamar elérte őket. 1880 júniusában Kellyék Glenrowanba érkeztek, ahol azt tervezték, hogy lesből megtámadják az erősítést hozó rendőrvonatot és azzal menekülnek el. A saját készítésű páncélba öltözött, sisakot viselő banditák megszállták a kisvárost, és 62 foglyot ejtettek az Ann Jones Inn nevű fogadóban, de számításukba hiba csúszott. A rendőröket figyelmeztették, így a vonat egy nap késéssel érkezett meg, mikor a banda a virrasztástól és az éjszakai dorbézolástól már teljesen kimerült volt.

A rendőrök 1880. június 28-án körülvették a szállót, az ostrom során Kelly három társa életét vesztette, őt lábában – amit páncélja nem védhetett – tucatnyi golyóval, de élve fogták el.

A halálbüntetés felfüggesztésére irányuló erős agitáció ellenére (a hírek szerint nyolcezer híve és szimpatizánsa gyűlt össze védelmében) a szökevény nem kerülhette el sorsát: Ned Kellyt öt hónappal később, 1880. november 11-én felakasztották a melbourne-i Old Melbourne Gaolban, majd a börtön tömegsírjában kaparták el.

Eltűnt maradványok

Ned Kellynek az ausztrál folklórban elfoglalt helyét az is erősítette, hogy halála után földi maradványainak jó időre nyoma veszett, s számos feltételezés, teória kezdett keringeni azok holléte felől. Tényleg trófeavadászok lopták el csontjait? Valóban egy kiállítás után lovasították meg a fejét a hetvenes években? Esetleg a tetemén titokban boncolást végző orvosok vitték magukkal az ausztrál bűnöző csontjait?

Mikor az Old Melbourne Gaolt 1929-ben végleg bezárták, exhumálták a börtön falai között 1880 és 1924 között kivégzett rabok holttesteit, összesen nagyjából harmincat. A tömegsírt azonban felnyitásakor a bámészkodó, többségében fiatal fiúkból álló tömeg megrohanta, és bizarr módon a csontok, koponyák közül jó párat elragadott – köztük Kellyét.

A börtön vesztőhelyén kivégzett foglyokat 1929-ben és 1937-ben a Pentridge Prison tömegsírjaiban temették újra, de hogy pontosan hol, arra évtizedekre a feledés jótékony homálya borult.

2006-ban a Heritage Victoria örökségvédeklmi szerv megbízásából a Terra Culture végzett próbaásatásokat a Pentridge feltételezett temetője helyén, de akkor csak Ronald Ryan, az utolsó ott kivégzett rab maradványai kerültek elő.

A kutatócsapat később egy téglalapalapú, elburjánzott, kerítéssel körülvett udvart ábrázoló, 1955-ös légifotót talált, amely látszólag tökéletesen illett a temető tervének paramétereihez.

A légifotó által lokalizált területet 2006 és 2009 között tárták fel, közte a három 1929-es tömegsírt. Ned Kelly csontjait a harmadik tömegsír – amely 30 méterre volt a terv által jelzett helytől – rejtette. E tömegsírban összesen 24, sebtében eltemetett koporsó és ládika volt, a szakértők ezekben összesen 15 személy maradványait különböztették meg.

A csontokat a jelek szerint áthelyezték a hatvanas években folyó csatornázási munkálatok miatt, ám erről nem született dokumentáció.

Megoldatlan rejtély némi boszorkánysággal

A Victoria Heritage 2008-ban vette fel a kapcsolatot Tom Baxterrel, azzal a férfival, aki állítólag tudott Ned Kelly koponyájának hollétéről. A betyár feje kalandos utat járt be: a csontváz többi részétől eltérően ugyanis nem temették újra a Pentridge-i tömegsírban, kormánytisztviselőkhöz került, akik átadták Colin Mackenzie-nek, a canberrai Australian Institute of Anatomy igazgatójának; az intézet öntőmintát készített a koponyáról, majd 1972-ben a National Trust of Australiához került, amely az Old Melbourne Gaol múzeumának kiállításán mutatta be Ned Kelly halotti maszkja társaságában. Az „E. Kelly” címkével ellátott koponyát végül 1978-ban lopták el.

Baxter – anélkül, hogy elmondta volna, hogyan jutott a becses ereklyéhez – 2009. november 11-én adta vissza a koponyát. A Victorian Institute of Forensic Medicine (VIFM) szakemberei odontológiai, patológiai, antropológiai, röntgen- és CT-vizsgálatokat végeztek, majd elkészítették az anatómiai intézetben őrzött replika és a koponyáról készített fotók összehasonlító koponyavizsgálatát (craniofacial superimposition).

Az összes kép megegyezett. A kutatók DNS-minta révén minden kétséget kizáróan azonosították Kelly csontvázát, a jelenkori DNS mintát a haramia Ellen nevű nővérének dédunokája szolgáltatta, akit Leigh Olivernek hívnak és jóval békésebben él: tanár.

A mitokondriális DNS-minták azonban nem mutattak egyezést a Baxter-féle koponyáéval. A kutatókat igen meglepte, hogy az egymáshoz illő maradványok a Pentridge-i tömegsír legkomplettebb csontvázát alkották – csak néhány nyakcsigolya hiányzott, egy-két kisebb csont és a koponya, egy tenyérnyi rész kivételével, ami újabb bizonyíték volt arra, hogy a Baxter tulajdonában levő koponya nem lehet az ausztrál betyáré.

Kutatók szerint az, hogy Ned Kelly csontváza viszonylag épségben vészelte át az elmúlt évtizedeket, cáfolja azt is, hogy a törvényen-kívüli földi maradványai az ereklyevadászok célpontja lett volna.

A csontok közelebbi vizsgálata egyértelmű bizonyítékokkal szolgált Ned Kellynek az Am Jones Inn-i tűzpárbaj során szerzett sérüléseit illetően. A jobb sípcsont tetején, a bal kézen és a jobb lábon látható sérüléseket már az Old Melbourne Gaol börtönorvosa is dokumentálta a betyár letartóztatását követően, miután megvizsgálta Kellyt.

A kutatók a rendelkezésre álló történeti, antropológiai és genetikai bizonyítékok alapján végül megállapíthatták, hogy a vizsgált csontok valóban a bandavezérhez tartoztak. Ned Kelly maradványait 2012-ben adták át a betyár leszármazottainak – a koponya kivételével.

Hogy hova tűnt Ned Kelly feje, egyelőre rejtély. 1880-ban, röviddel a haramia halála után felreppent egy olyan szóbeszéd is, hogy Ned Kelly tetemét feldarabolták és „orvosok” vitték magukkal. A megtalált, a koponya hátsó részéről származó koponyadarab és néhány nyakcsigolyán is látható, fűrész okozta vágás azt jelzi, Kelly csontvázát post mortem megvizsgálták, hogy az akasztás mennyire volt hatékony.

Legutóbb 2012-ben kürtölték világgá, hogy Ned Kelly koponyája előkerült. Az új-zélandi Anna Hoffman azt állította, hogy 30 éve kapta a koponyát, amikor Melbourne-ben vakációzott egy biztonsági őrrel. Egyik este épp koponyákról beszélgettek, mire másnap a férfi beállított hozzá eggyel, közölve, hogy az Ned Kellyé, és azt tanácsolta, csempéssze haza. Az 1960-as, 70-es években boszorkány hírében álló Hoffman nem berzenkedett, és hazavitte Kelly fejét. „Tisztelettel bántam vele. Nem használtam se mécsesnek, és vörösbort sem ittam belőle”.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu