Molnár László DJ-vel felülünk a nosztalgia vonatra

Nem beszéltük meg, mert nem volt telefon, sem internet, de vasárnap esténként mindenki ott volt befésülve, dauerrel a hajába- mesélte.

– Már az őseimet is elkísérte a zene szeretete, ha csak amatőr módon is. Tatám dobolt, bendzsózott, apukám pedig harmonikán és tamburán is játszott. Sőt, már 14 évesen én is Ivanics Géza bácsihoz jártam basszusgitározni. Volt egy kis zenekarunk rövid ideig. Mi voltunk a Kis Zenekar, szó szerint. Míg a nagyok a Beatles és Rolling Stones dalokkal hódították a csajokat, mi az akkori ünnepen, november 7-én léptünk fel a Zúg a volga című szösszenettel. Hát ennek így gyorsan vége lett. Érdekes, mert az énekórákat sem annyira kedveltem, de mégis elkapott valami vonzódás a zene iránt – mesélt a kezdetekről az ismert lemezlovas.

Milyen volt a kazettás magnók idejében? Ti is cserélgettétek a suliban a kazettákat?

Már 7. osztályos koromban, nagyszalagos B-100 – as magnót cipelve másolgattuk, cserélgettük a zenéket, ha volt hozzá a ma már ismeretlen 3-as tuel. Ahogy megjelentek a szalagos magnók helyett a kazettás magnetofonok különböző formái- úgy 47 évvel ezelőtt- én is megkaptam az elsőt. Azt a bizonyos legendás MK-27-et. Azzal némiképp már ügyesebben lehetett zenélgetni. Pár évvel később volt már nekem is az akkor népszerű Sanyo deck. A teteje ferde volt, jól kézreálló, és már sztereo is volt, ami akkor nagy dolognak számított.

Hogyan lehetett hozzájutni a legújabb zenékhez akkor?

Ez a kazettás magnó volt akkoriban a menő discosok kedvence. Bár akkor még a műsorok a rádióban többnyire monók voltak. De mégis lehetett már rádióból, vagy lemezekről felvett dalokat könnyedén sokszorosítani, ami persze minőségromlást idézett elő. De megvolt nekünk is a menő nóta, ha kicsit sistergett is a dolby-tól. Így lassan megdőlt a rádiók és a hanglemezgyárak ízlést formáló monopóliuma.

Mi pedig ott ültünk lesben a készülékek előtt, a pause gombra rácuppanva, és várva az akkori új dalokat. Komjáti György műsora, a „Csak fiataloknak” vagy Magnósok figyelem! Na és a szabadkai rádió akkor mindent felülmúló Futótűz műsora Szkopál Bélával. Zenevadászat a poptarisznyából!

Késöbb, maxi lemezcsomagok mentek körbe a discosok és zenével foglalkozók között. Amit Németország vagy Angliából hoztak be rokonok vagy stewardess légi utaskisérők. Benne voltam a körbe, de mégis egy másfajta zeneszolgáltatás jött az életembe 20 évesen, ami nélkül most nem tudom, hol tartanék.

Úgy érzem most is, hogy ez az élet nagy ajándéka, és a példa arra, hogy tarts ki és csináld végig, amit szeretnél. Na és persze kellet a család, aki elfogadta a hobbimat és támogatott mindig.

Mikor kezdtél el hivatásszerűen diszkózni?

40 évvel ezelőtt úgy kezdődött az én discos történetem, hogy ezeket az új dalokat különböző csatornákon beszereztem és másolgattam taxisoknak, buszosoknak, éttermeknek, és a kocsikba a baráti körnek, aki rendszeresen járt hozzám zenéért. Később kerültem csak a DJ pultba. Mint minden szakmában, itt is megvolt a ranglétra. Az akkori menő DJ-k mellett el kellett tölteni nem kis időt, mire lehetőséghez jutottál.

Milyen volt akkoriban diszkózni?

Minden menő discosnak volt segítője, sofőrje, technikusa, a kényelmesebbeknek zenekereső segédje is a buliba. Szóval mivel ismertem, és megvoltak a friss dalok, így Ambrus Feri mellett (aki akkor Isten volt Csongrád megyében) kerestem a dalokat a hétvégi bulikba. Később egyedül próbálkoztam, így kerültem a Kiszombori Gólyába a DJ pulthoz, Nádasdi Géza barátom jóvoltából.

Nem sokkal ezután kezdődött az Autóscsárda story a 80-as évek elején, aminek akkor igen nagy sikere volt a megyehatáron túl is. Szabó Sanyi bácsival (akkori bérlő), az akkor még ÁFÉSZ tulajdonú Autóscsárdát, rövid időn belül igen közkedveltté varázsoltuk.

Sokan gyalog sétáltak le a Maros párás legevőjét beszippantva, egy -egy remek hangulatú buli kedvéért. Több mint 10 éven át tartott vasárnaponként a buli, ahol több száz ember szórakozott. Itt dolgoztam együtt azokkal a szakmabeli barátaimmal is, akik már nincsenek közöttünk, DJ Ratennal és Gyürivel. Kajsza Feri állt az ajtóba, Csíz biztosította a technikát (és olykor a tojáslikört).

Akkor bontogatta szárnyait DJ Indián 14 évesen, de ide járt DJ Kincses vagy DJ Berry is szórakozni vasárnap esténként. Többnyire kazettáról játszottunk akkor még, amihez technikailag képbe kellett lenni. Mert például 20-30 darab C-90 perces kazettákról kerestük a zenét, közben belehallgatva soron a következő a dalokba. Nem volt kis feladat, főleg ha bekapta a Pioneer CT-506-os a kazetta szalagját.

És hogyan oldottátok meg?

Na, akkor kellett az a ceruza amivel benyúltunk a kazetta fogaskerekéhez, és ügyesen, de villám gyorsan visszacsévéltük a szalagot, amit nem vett észre senki. Közben pedig beszélni, és húzni felfelé a bulit. Ha sikerült, te voltál a király! Ha még volt némi affinitásod és jól beletudtál szólni a mikrofonba is, hogy az érthető legyen, némi információt közölve egy-egy nótáról, mindezzel fokozva a hangulatot. Hát, akkor meg tényleg nagy király voltál!

Ez a videódiszkók fénykora is, nem?

Akkoriban a videó disco is népszerű volt az Autósban, a német tévé csatornák által készített Ronny’s Pop Show, Formel Eins, vagy Musikladen Eurotops műsorok hetente listákat játszottak. Amiket azok a bizonyos ,,kinti rokonok” felvettek, és videó kazetta formájában rendszeresen bekerültek Magyarországra. Mint az audio zenék, hasonlóképpen kézről- kézre jártak és másolgattuk őket. Persze akkor még Jácint színes televiziókon vetítettük az olykor színzavaros, de mégis ritkaságnak számító videó klipeket. Néha a hatosforgóból kiesett az üveg valaki nyakába, vagy kigyulladt a slagba füzött futófény.

Az ufó, vagy a giró gömb nevezetű csodafények pedig egyenesen tátottszájat idéztek elő a táncparketten. Az UV lámpánál pedig tisztán kivehető volt,ha valamelyik hölgy fehér tangába érkezett az Autóscsárda partijába. Nem beszéltük meg, mert nem volt telefon, sem internet, de vasárnap esténként mindenki ott volt befésülve, dauerrel a hajába.

Mi volt akkor a divat?

A magasderekú, bőszárú farmer, vagy a Levi’s 501-es, vajszínű Ritmo cipő, fényes cica nadrág, csillogó felsők és a férfias bajusz, na meg a gomba frizura. Mellé pedig a csajok kedvenc Limara spray illatkavalkádja, ami még 2 nap múlva is érződött, ha hazakisértél valakit.

Milyen hangulata volt az akkori buliknak?

Este nyolckor kezdődött a disco, és amikor felcsendült az Eart Wind And Fire-In the Stone cimű dala, közel fél percen belül foulra volt a táncparkett. Sok Funkyt játszottam akkoriban. Éjfél előtt pedig már indult a csókos szájúak tízperce. Jött a lassú blokk, benne a Házibuli dala Sophie Marceaua-t felidézve, majd vége is volt az estének éjfélkor.

Kezdődött az összepakolás, mert másnap étteremként üzemelt a csárda. A Reflex hangfalakat a súlya miatt ketten cipeltük mindig, és végig hakniztunk sok -sok éjszakát. Egy -egy buli után, néha még a benzin is kifogyott az elhíresült 1200-as Ladából.

Reggel pedig New Order és a szomorú hétfőre ébredtünk, (már mint, aki aludt) mert kezdődött a munka, vagy az iskola mindenkinek. Ezek voltak az Autós disco feledhetetlen emlékei, és ,,mi” akik talán pici hősei voltunk a kornak. Szívesen emlékszem erre az időszakra, és a 70-80-90’s évek feledhetetlen dalaira, amin generációk nőttek fel. Jólesik néha felidézni a már -már halványodó, de mégis örökké szép emlékeket. Akinek pedig van kedve, az csípje ki magát és jöjjön el a Korona étterembe február 12-én, ahol újra lefújom a port a régi lemezekről!

Az Autósban készült régi nosztalgiavideót ITT LEHET MEGNÉZNI!