Mucsi Tamás: sem szakmai, sem gazdasági okok nem indokolták a közétkeztetés kiszervezését

Mennyiségi és minőségi panaszok az ételekkel kapcsolatban, penészedés miatt bezárt konyha, a sómennyiséggel sótlanul magyarázkodó illetékesek, szaftos politikai szócsaták a közgyűlésben – a 2022. január 1-jével kiprivatizált vásárhelyi közétkeztetés kapcsán forrnak az indulatok a városban; pró és kontra. Mucsi Tamás, az önkormányzati működtetésű közétkeztetési intézmény korábbi vezetője úgy döntött, tiszta vizet önt a pohárba. Portálunk megkeresésére vállalta, hogy elmondja álláspontját az átszervezésről – de hozzátette: szigorúan utoljára kíván nyilatkozni az ügyben. A Promenad24 nagyinterjúja!

Ön nemrégiben úgy fogalmazott, az egész településre nézve káros döntés volt a korábban önkormányzati kézben lévő hódmezővásárhelyi közétkeztetés kiszervezése. Mint a HMSZ közétkeztetési részleg, illetve a Hódmezővásárhelyi Közétkeztetési Intézmény volt vezetője (2020. január – 2021. október) hogyan élte meg a magánosítás folyamatát, s milyen érvekkel támasztotta azt alá a tulajdonos?

A kiszervezés fő mozgatórugóját szerintem két-három személy tudja csak. Az én véleményem, hogy sem szakmai, sem pénzügyi-gazdasági okok nem indokolták a váltást. Legfőképpen azért nem, mert vásárhelyi cégként, szervezetként, vásárhelyi dolgozókkal, vásárhelyi embereknek szolgáltattunk, s ami az utolsó két évet illeti, rendkívül hatékonyan és eredményesen. Nagyon bízom benne, hogy egyszer kiderül, mi volt a privatizáció legfontosabb motivációja, én is szeretném azt megismerni, illetve a vásárhelyieknek is joguk van hozzá, hogy tisztán lássanak a kérdésben.

Többször utalt rá, hogy a tulajdonos 2021-ben folyamatosan arra célozgatott: „ez politika”, és „politikai döntés” született. Pontosan kinek a részéről hangzott ez el?

A város vezetője, Márki-Zay Péter polgármester úr mondta azt a privatizáció kapcsán, hogy „ez politika” és ez „politikai döntés”.

Nem sokkal a kiszervezés előtt, 2020 őszén alakították meg a Hódmezővásárhelyi Közétkeztetési Intézményt önálló költségvetési szervként, mely átvette a HMSZ közétkeztetési részlegének feladatait. Az új intézmény kérészéltűnek bizonyult, alig egy évig működhetett, most máris a megszüntetéséről döntött a közgyűlés. Ön szerint miért kellett akkor életre hívni a HKI-t?

2020 nyarán született meg az ezzel kapcsolatos elképzelés, előtte sokat számoltunk a polgármesteri hivatal szakembereivel. Arra jutottunk, megéri egy önálló költségvetési intézményt létrehozni, mert a közétkeztetés már 2020-ban is nyereséges volt, s ez a folyamat 2021-ben is folytatódott. Számításaim szerint 140-150 millió forintnak kellett lennie az év végén a HKI számláján. Minden egyes forint rendelkezésünkre állt ahhoz, hogy fejlesszünk, ez egyetlen fillérjébe sem került volna az önkormányzatnak. Komoly, szisztematikus munkával bebizonyítottuk, hogy a modellünk életképes; hatékonyan és jól működött a HKI. Amikor felbukkant Vásárhelyen a Prizma, és ismertette ajánlatát a közétkeztetés átvételére, mi és más szakemberek is azt mondtuk rá, hogy ez komolytalan. Aztán később mégis kiszervezés lett a vége. Pedig a HKI-nál a dolgozókkal együtt olyan jövőképet vázoltunk fel, és olyan úton indultunk el, mely 3-5 éven belül egy igazán prosperáló egységgel gazdagítja a várost és közösségét. A folyamatosan képződő nyereségből nemcsak a régi épületeinket, főzőegységeinket tudtuk volna felújítani, hanem önerőből felépíthettünk volna egy új, modern konyhát is.

Ön mint a HKI vezetője ismertette ezeket a számokat, illetve ezt a jövőképet a tulajdonossal, a város vezetésével? Ha igen, mi volt rá a reakció?

Természetesen tájékoztattam az önkormányzatot, nem is egyszer. Alsóbb szinteken volt rá fogadókészség, feljebb nem. Polgármester úr valószínűleg nem hallotta meg.

Hogy látta, mikor dőlt el a város vezetése részéről, hogy ha törik, ha szakad, ennek privatizáció lesz a vége?

Hivatalosan 2021 szeptemberében, de minden bizonnyal jóval korábban eldöntötték már ezt. Éppen ezért mi a szeptemberi évnyitóra már nem is vezettünk be egy-két újítást, fejlesztést, mert vezetőként egyértelműen láttam, hogy – bár még nem mondták ki hivatalosan – itt nem lesz folytatás.

A csütörtöki közgyűlési ülésen Szabó János alpolgármester és Gyöngyösi Ferenc (MMM – Tiszta Vásárhelyért) képviselő is úgy érvelt, a magánosításnak gazdasági okai voltak, komoly megtakarításokat érhet el általa a város. Hogyan értékeli ezeket a kijelentéseket annak tükrében, amit elmondott, hogy számításai szerint a tavalyi évet 140-150 milliós plusszal zárhatta a HKI?

Véleményem szerint a városvezetés egyszerűen bedobott egy fiktív számot, hogy 30 millió forint lesz a megtakarítás. Úgy gondolom, ez már ott megbukott, hogy az önkormányzat átvett 5 embert a megszüntetett HKI-től, hiszen ezzel az ottani kiadási oldalt növelték. Ez azzal együtt is 20-23 millió forintos éves pluszköltséget jelenthet, hogy – tudomásom szerint – két korábbi HKI-kulcsember az utcára került, nem vették át őket. Az állítólagos 30 milliós spóroláshoz képest ezt komoly összegnek tartom. Megérte ezért ekkorát harcolni, lobbizni a privatizáció mellett, s leváltani a jól működő önkormányzati szolgáltatót? Az én válaszom határozottan: nem.

Mit szól ahhoz az érveléshez, miszerint várhatóan jelentős díjemelésre lett volna szükség, ha önkormányzati kézben marad a közétkeztetés?

Abszolút alaptalannak tartom. Mi a HKI részéről nagyon pontosan kiszámoltuk, hogy a kedvező árakat kínáló helyi, közeli beszállítókkal együttműködve nem fenyeget ez a bizonyos díjemelés. Az már más kérdés, hogy a kiszervezés kapcsán minket nem kérdeztek meg, nem kértek erre vonatkozó adatokat, számításokat, nem érdeklődtek, hogy állunk. Pedig – ismétlem – attól függően egyébként, hogy a kórháztól hogyan, milyen ütemezésben érkeznek meg a pénzek, jelen pillanatban számításaim szerint 140-150 millió forintja lehet a HKI-nak. Ez most a szervezet megszüntetésével megy „a nagy közösbe”…

Ön szerint hogy lehet az, hogy egy Pest megyei, profiljából fakadóan nyilvánvalóan profitorientált vállalkozásnak megéri átvenni a vásárhelyi közétkeztetést úgy, hogy 160 milliós beruházást ígér, az önkormányzat meg akár 30-40 milliós megtakarítással számol? Illetve ha ez akkora „biznisz”, akkor miért nem tarthatta meg magának a város?

Pontosan akkora „biznisz”, amekkora nyeresége képződött most a HKI-nak. Gondoljunk bele – ha egy szolgáltatás ekkora nagyságrendű hasznot hajt, az embernek van egy cége, odamegy valahová, ahol megvan minden eszköz és munkaerő, csak annyi a „feladat”, hogy takarítson meg mondjuk 50 millió forintot, s várhatóan ott marad neki kétszer ekkora profit, akkor miért ne mondana igent a lehetőségre? Köszöni szépen!

Portálunk is számos cikkben számolt be róla, hogy a január 1-jei szolgáltatóváltás óta rengeteg a panasz Vásárhelyen az étel mennyisége és minősége, ízetlensége miatt. A városvezetés ezt a só törvényileg meghatározott mennyiségével igyekszik magyarázni, míg Fidesz-KDNP-s képviselők a csütörtöki közgyűlésen azt is felvetették, hogy a magánvállalkozás adott esetben az alapanyagokkal tud spórolni. Ön mit gondol minderről?

Erre azt mondanám képletesen szólva, hogy ha a káposztás tésztában nincs káposzta, az nem a só hiánya, vagy az nem káposztás tészta. Abban biztos vagyok, hogy a szakácsok nem felejtettek el főzni.

Ha már itt tartunk, Fejes Péter (MMM – Tiszta Vásárhelyért) képviselő ugyancsak a csütörtöki ülésen azt állította, korábban szándékosan sózták túl az ételt, most azért érződik sótlannak. Mit szól ehhez a kijelentéshez?

Sajnálom, hogy ilyen badarságokat kell cáfolnom. Mit gondolnak, a HKI nem valamiféle útszéli hamburgeres volt, hanem egy 1 milliárdos forgalmú, 106-110 főt foglalkoztató cég, Vásárhely egyik legnagyobb vállalkozása – melyet rendszeresen ellenőriztek! Mindig mindent rendben találtak nálunk a hatóságok, természetesen annyi sót használtunk, amennyit a vonatkozó jogszabály előír. Ami a jelenlegi vásárhelyi közétkeztetést illeti, jómagam is komoly mennyiségi és minőségi panaszokról hallok. Nem véletlenül fogalmaztam úgy nemrég, hogy a kiszervezés kapcsán „most egy egész város lett a rossz döntés károsultja.”

Az egész közösség a kárvallottja annak is, hogy január 12-i hatállyal az illetékes hatóság bezáratta a Serháztér utcai közétkeztetési konyhát, miután a jelentés szerint súlyos higiéniai hiányosságokat tártak ott fel az ellenőrök (beázó tető, penészedés, rossz szellőzés stb.). Ön a Facebookon megdöbbenését fejezte ki az ügyben, s arról is írt: a tulajdonosnak, a város vezetésének az utóbbi két évben szinte havonta jelezték, hogy az egység felújítása nem tűr halasztást. Hol hasalt el ez az ügy, hogy végül lakatot kellett tenni a konyhára?

Nyilvánvalóan nem új keletű problémáról van szó, mi is küszködtünk vele rendesen, de folyamatosan, napról napra és hétről hétre megtettünk mindent, hogy elkerüljük a legrosszabbat. A Serháztéri konyha tetőszerkezetének elhasználódása oly mértékű, hogy ha nem figyelnek oda, egy-két nap alatt bődületesen rossz irányban el tudnak szabadulni a dolgok az épületben. Nem véletlen, hogy nálunk két festő gyakorlatilag minden héten ezt csinálta, ha kellett, a dolgozók karbantartották a konyhát. Máshogy ez nem működik, ha kicsit lekerül róla a figyelem, azonnal nagy lesz a baj! 2021 szeptemberében már odáig jutottunk, hogy a HKI dolgozói petíciót írtak alá a tulajdonos felé a szükséges munkálatok elvégzése érdekében, kihívtuk a jegyzőt, leírtuk a jelenséget (azt állandóan fotókkal, videókkal támasztottuk alá), de a városvezetés részéről mindig elutasító döntés született. Egész egyszerűen nem engedélyezték a felújítást, ennyi történt.

Mennyibe került volna ez az ön szerint elengedhetetlenül szükséges, halaszthatatlan beruházás?

10-15 millió forintba attól függően, hogy milyen tetőt választunk, de előkészítettük a beszerzést a HKI részéről, felmértük, ki tudná megcsinálni a legjobb áron, a legjobb minőségben. A forrás is megvolt rá a HKI-nál. A szakemberek pedig hetente kérdezgették, mikor kezdhetik már a felújítást, mert látták, hogy ezek az állapotok nem tarthatók.

Ki és milyen érvekkel utasította el a beruházást?

A közétkeztetési közbeszerzésre hivatkozva mindig polgármester úr állította le, azzal az érvvel, hogy a felújítás benne lesz a kiírásban, majd megcsinálja az új cég. Úgy vélem, nem látta át a probléma súlyát, nem értette meg, milyen mértékű a baj. Márpedig én határozottan azt az álláspontot képviseltem és képviselem, hogy ez nem játék, ezt a felújítást azonnal meg kellett volna csinálni.

Miután ez nem történhetett meg, odáig jutottunk, hogy a konyhát be kellett zárni, mert – a kormányhivatal írta ezt lapunknak küldött tájékoztatásában – „az egészséget veszélyeztető penészedés alakult ki, így a főzőkonyha a jelenlegi állapotában nem alkalmas ételkészítésre és -forgalmazásra”. Nyilván ez az ön számára nem elégtétel, mégis megerősíti, hogy helyes volt az a küzdelem, amit a HKI részéről „szélmalomharcként” jellemzett minap a posztjában. Hogyan kommentálná ezt?

Fenntartom, amit írtam: „A döntés politikai, az étel viszont nem játék!” Szeretném azonban azt is kiemelni, hogy a dolgozók, korábbi munkatársaim részéről soha nem volt semmilyen gond, és biztos vagyok benne, hogy most sincsen. A HKI-nál nem tapasztaltak higiéniai hiányosságokat, nem alakult ki járvány, mindenki a lehető leglelkiismeretesebben végezte a munkáját, csak a legjobbakat mondhatom a volt kollégáimról, örülök, hogy két évig együtt dolgozhattunk.

Visszatekintve erre a két évre, inkább keserűség van önben, egyfajta „mi a francért vágtam én ebbe bele” érzés, vagy pedig sikerként tekint arra, amit szakmai, gazdasági értelemben elért, s amit emberileg kapott a HKI-nál?

Számomra egy jó kihívás volt ez a feladat, és büszke vagyok rá, hogy megvalósítottuk, amit annak idején többekkel elhatároztunk. Nyilván nagyon szomorú az a helyzet, ahová most jutottunk, de én mégis komoly sikernek tartom, amit két év alatt elértünk. Megmutattuk, hogy egy önkormányzati cég vagy szervezet is tud olyan jól és hatékonyan működni, mint egy piaci vállalkozás, hogy tulajdonképpen minden a fejekben dől el. A két év alatt számításaim szerint összesen mintegy 200 millió forint pozitív eredményt értünk el – s itt nem valamiféle könyveléstechnikai eredményre gondolok, hanem ez a pénz konkrétan megjelent és megjelenik a számlán.

Ha a HKI ugyanezen az úton haladt volna tovább, minden évben ilyen vagy ehhez hasonló eredményt ér el, néhány esztendő alatt teljesen reális lett volna annak a tervünknek a megvalósítása, hogy a felújítások mellett önerőből egy 400-450 millió forintos beruházással új, modern konyhát építsünk fel. Egy egyszerű, de szuper kis konyhát álmodtunk meg olyan önkormányzati telken, mely nem a belvárosban fekszik, hogy ne legyen zavaró a szaghatás vagy a forgalom. Ezzel a konyhával elégedett lett volna mindenki, a kórház, a szociális otthonok, az iskolák stb. De tudtuk volna korszerűsíteni a tálalókonyhákat is, az első lépésben egy helyre hoztuk volna a gyermekek kisétkezéseit, jelentősen tovább javítva a minőséget. Hangsúlyozom, ezen a pályán mozogva, a HKI saját nyereségét visszaforgatva, önerőből meg tudtuk volna valósítani ezeket a projekteket. Sajnálom, hogy nem nyílt erre lehetőség.

Tavaly októberben sokakat váratlanul ért a hír, hogy Mucsi Tamás távozik a HKI éléről. Az ön által elmondottak tükrében különösen adódik a kérdés, magától ment vagy elküldték?

Nem az én döntésem volt.

Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy kirúgták?

Maradjunk annyiban, hogy közös megegyezéssel távoztam.

Önt korábban Márki-Zay Péter támogatójaként ismerték a városban. A fent vázolt eljárás, a történtek fényében csalódott a polgármesterben?

Én annak voltam a támogatója, hogy egy jó és példaértékű dolgot hozzunk létre az önkormányzat égisze alatt. Be is bizonyítottuk, hogy egy önkormányzati cég, szervezet szépen, tisztán, jól tud működni úgy, hogy ráadásul közben még nyereséges is. Többen is voltunk, akik hittek abban a vízióban, hogy az önkormányzati rendszerben is lehet jól és eredményesen üzemeltetni a közétkeztetést – mára már nem sokan maradtak ott ezek közül az emberek közül…

Ami pedig a volt kollégáim jelenlegi helytállását illeti, megértem, hogy sokan nehezen fogadják a változást. Annak idején kaptak egy célt, egy víziót, hogyan lehetünk 3-5 éven belül még jobbak, elkezdtek szárnyalni, tervezni, aztán minden összetört. A beszállítók is folyamatosan hívnak, hogy nagyon sajnálják a váltást, hogy felborítottak egy hatékonyan működő rendszert. Őszintén szólva nem könnyű ezt megélni – nekem sem, másnak sem –, hogy ha egy tízes skálán nézzük, két éve szerintem hármas-négyes osztályzatot érdemelt a vásárhelyi közétkeztetés, majd ezt kemény munkával feltornáztuk hatosra, megmutattuk, hogyan lehet elérni a hetes-nyolcas szintet, most pedig visszaléptünk mínusz kettőre. Nem erre gondoltunk, nem erre szövetkeztünk, mikor két éve közösen belevágtunk a munkába!

És Mucsi Tamás mibe vágta a fejszéjét, miután az oly sokat emlegetett „politikai döntés” gyakorlatilag kukázta a terveit és az építkezését az önkormányzatnál?

Visszatértem a vállalkozói szektorba, saját, rendezvényszervezéssel foglalkozó vállalkozásaimat próbálom visszaépíteni, melyeket természetesen megviselt a járványhelyzet, és másoknak is igyekszem segíteni. Egy tök jól működő kis cégem volt, és azt gondoltam, hogy amit kicsiben jól csinálok, azt nagyban is megvalósítom. E tekintetben is büszke vagyok arra, hogy megmutattam, az önkormányzati berkekben is lehet eredményesen dolgozni. Tisztában vagyok vele, hogy le kell zárnom ezt a korszakot, s utoljára értékelem a történteket. A továbbiakban nem kívánok az ügyről nyilatkozni, nem akarok magyarázkodni, ugyanakkor úgy éreztem, azt sem tehetem meg, hogy csendben maradok.

Fotók: Gémes Sándor