Cseri: a történelem ismétli önmagát, de ami először tragédia, az másodjára komédia

A vásárhelyi képviselő az SZDSZ-korszakot látja visszaköszönni.
Facebookon tett bejegyzést Cseri Tamás.
Sokan emlékszünk még arra, mikor a rendszerváltás után az SZDSZ a baloldali koalíció kisebbik tagjaként, de bizonyos ügyekben végig dominálva, meghatározó volt a magyar politikában. Ez a párt hirdette a gazdaság teljes liberalizálását, mindent – lehetőleg áron alul – átjátszani a külföldi tőkének, kiprivatizálni a gazdaság minél nagyobb szeletét, stratégiai ágazatokat (víz, gáz, közművek), nyugdíjbiztosítást részben és az egészségügyben is voltak próbálkozásaik, gondoljunk a vizitdíjra. Az ország majdnem belepusztult, mire ezt a külföldi zsoldban álló törpepártot végre levakarta magáról és a politika süllyesztőjébe dobta. Sokáig tartott, de végül az emberek csak felismerték, hogy a „mindenható piac” a „láthatatlan kezeivel” mégsem annyira tökéletes, főleg itt keleten, ahová a szocializmus évtizedes vegetálása után tört utat.
Ez jutott eszembe, látva a vásárhelyi közétkeztetés minőségének, még Márki-Zay közvéleménykutatási eredményeinél is nagyobb zuhanását. Nézzük mi is történt itt! Az Amerikából szalajtott, szélsőségesen piacbarát polgármesterünk, ezt a városstratégiailag fontos területet mindenféle különösebb mérlegelés nélkül kidobta a piacra. A visszacsatolás pedig földrengésszerű! Alig pár nappal azután, hogy az új közétkeztető cég szolgáltatni kezdett, elemi erejű a felháborodás. Az ebéd és uzsonna borzalmas ízű lett, de legalább kevesebbet is adnak. A diákok az iskolából hazatérve szaggatják fel a hűtőket, mert olyan éhesen térnek haza. És ők még a szerencsésebbek, mert például a koleszban a jólakottság érzésére várni kell egészen a hétvégéig. Nem akarom persze azt állítani, hogy a városi cég annak idején éttermi minőséget szolgáltatott, de nem is akarták az emberek felkoncolni a vezetését, ellentétben napjainkkal.
A vásárhelyi bohóc ezt is mögcsinálta!
Ide vezet a szélsőségesen piacbarát politikai ideológia, ami az SZDSZ után Márki-Zay személyében újraéledt Magyarországon. Szerencsére ez a gazember még csak egy várost tett tönkre, módszeresen kiszervezve, elkótyavetyélve cégeit és szolgáltatási területeit. Még csak ez negyvenegynéhány ezres település a játszótere, a mindenható piac zakkant prófétájának.
De azért van egy másik különbség is! Az egykori szabaddemokraták pusztításán nem igazán nevetgéltünk, nem volt vicces a szinte havonta emelkedő gáz és villanyár, a tizenszázalékos munkanélküliség, és az, hogy magyar nagyvállalkozó labdába sem rúghatott a külföldi multik mellett. Az a tragédia cseppett sem volt vicces, míg Márkin, legyünk őszinték, folyamatosan röhögünk. Monty Pythont idézi, ahogy önmaga zsenialitásától eltelve naponta ontotta a hülyeségeit, egészen addig, míg megkapta maga mellé a szép szőke szárazdajkát Fletótól. A szélsőségesen piacbarát ideológia másodjára már kétségtelenül komédiát hozott Márki-Zay személyében. De azért legyünk észnél, mókás bohócunk mögött ott a külföldi tőke mérhetetlen támogatása, születnek a pr cikkek a nyugati lapokban. Hiszen tudják jól, a megerősödött Magyarországról ismét ezermilliárdokat tudnak rabolni, ha a félkegyelműt előretolva, újra hatalomra kerülnének a hazaárulók.