A középmezőnyben telel a HLKC felnőttcsapata

9 pontot gyűjtött és a tabella 7. helyén áll a Hódmezővásárhelyi Leány Kézilabda Club csapata az NB II-es felnőtt bajnokságban. Az őszi szereplésről, a kihívásokról Áncsán István klubvezetővel beszélgettünk.

Nem alakult könnyen a fiatal hódmezővásárhelyi csapat dolga az ősz folyamán az NB II-es női kézilabda-bajnokság dél-keleti csoportjában. Szoros és izgalmas mérkőzések tarkították a szezont, 11 mérkőzésen 9 pontot gyűjtött a csapat. A teljesítményt Áncsán István klubvezető értékelte.

Még fiatalabb csapattal vágott neki az NB II-es felnőtt szezonnak a HLKC. Jelenleg a középmezőnyben, a tabella 7. helyén áll az alakulat. Mennyire elégedett ezzel?

Mindent egybe vetve, csúnya kifejezéssel élve, a helyünkön vagyunk. Nem szeretem, ha a sportban szerencséről beszélünk, úgy gondolom, egy sorozat a végén egy csapat általában ott van, amire a tudása predesztinálja. Ugyanakkor tény, hogy volt néhány mérkőzésünk, ami nagyon-nagyon kiélezett végjátékban döntetlen lett, nagy előnyről adtuk döntetlenre vagy nagyon minimális arányban, 1-2 góllal vesztettünk. Ha az előző gondolatra visszatérek, azt mondhatnám, hogy picivel nagyobb szerencsével vagy helyzetkihasználással akár 4-5-6 ponttal is több lehetne, amivel dobogó közelben lehetnénk. Viszont hellyel-közzel a csapat tényleg a helyén van, a tudásának, képességeinek megfelelően szerepelt ősszel. Egy nagyarányú vereségünk volt a Kecskemét ellen. Volt 1-2 vállalható mérkőzés, ami vereséggel végződött, de az összes többi meccsen kiélezett eredmény született. Ha higgadtabbak lettünk volna, ha jobb arányban használtuk volna ki a helyzeteinket, akkor viszont lényegesebben előrébb lehetnénk a tabellán. Ám, ha abból indulunk ki, hogy mi lett volna ha, akkor az már nem ez a csapat lenne.

Ha nem szerencséről beszélünk a kiélezett meccsek esetében, ahol pontot vagy pontokat vesztett a csapat, akkor mik lehetnek az okok? A rutintalanság?

Nem akarok nagyon visszatérni a tavalyi, tavaly előtti időszakhoz, de akkor lényegesen több nagyobb tudású, rutinos játékos volt a keretben. Nagyobb volt az átlag életkor, de mégis néha megremegett a kéz. Az idei évben azt a stratégiát tűztük ki célul, hogy sajátnevelésű, vásárhelyi játékosok nagyobb játékidőt kapjanak és belőlük építkezzünk. Azt el kell fogadni, hogy ők az életkoruknak és a tudásszintjüknek megfelelően nem tudnak olyan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani, akár egy adott mérkőzésen belül sem. Sajnos azt kell, hogy mondjam nem volt az őszi szezonban olyan játékos, aki a nehéz pillanatokban a csapat élére állt volna és akár a teljesítményével, akár a nyugalmával vagy rutinjával hozzásegítette volna a csapatot ezeken a kiélezett meccseken a pontszerzéshez, győzelemhez. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak a csapatban kiemelkedő, jó teljesítmények, hiszen tudnék 3-4 ilyet mondani, akik nélkül lényegesen rosszabb helyen állnánk. Viszont a kiélezett szituációkban sajnos azt gondolom, hogy egységesen, a csapat összes játékosa betlizett és nem tudta senki átsegíteni ezeken a nehéz pillanatokon a társaságot. Ez egyrészt képesség, másrészt rutin kérdése. El kell fogadnunk, hogy mostani keretünk erre alkalmas.

Öröm lehet az ürömben viszont, hogy a serdülő és ifjúsági csapat jelenleg remekül szerepel, még ha a III. osztályban is. Azért nem elhanyagolható, hogy a fiatalok a felnőttek között pallérozódhatnak.

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nem szeretném, ha az utánpótlás bajnokságban elért sikerek elvakítsanak minket. Ez valóban a III. osztályú bajnokság. Az a helyzet, hogy májusban még azon gondolkoztunk, hogy az első osztályban, a legjobb korosztályos csapatok között induljunk a serdülő bajnokságban. Viszont a magyar kézilabdában jelen pillanatban olyan elképesztő játékos szivattyúzás folyik a nagy klubok és az akadémiák részéről, hogy gyakorlatilag június derekára vagy végére már nem az volt a kérdés, hogy I. osztályban induljunk, hanem az, hogy egyáltalán a III. osztályban ki tudunk-e állni. 6-7 játékosunk igazolt el magasabb osztályba vagy akadémiára. Ez egyrészt azt igazolja, hogy utánpótlás szinten jól dolgozunk, jó szakmai folyik és a nagy klubok folyamatosan rajtunk tartják a szemüket és innne igazolnak játékosokat. Nagyon örülnék, ha ezek a játékosok hosszútávon is a magyar kézilabda sport előnyére tudnak válni a teljesítményükkel, de ez ügyben vannak félelmeim sajnos. Az örömteli, hogy a III. osztály a serdülő csapatunk 100%-os teljesítménnyel vezeti a tabellát. Célunk is, hogy a serdülőkkel a következő szezonban magasabb osztályba induljunk. Ugyanezt mondhatom az ifistákra, még ha ott be is csúszott két vereség. Mindenképpen szeretnénk jövőre a II. osztályba visszatérni, aztán persze majd meglátjuk, hogy jövő nyáron mennyien maradunk, hiszen már most is látjuk, hogy az utánpótlás rendszerünkből 3-4 játékos ismét eligazolhat. Kezd kialakulni a helyünk ebben a táplálkozási láncban, egyre inkább azt látom, hogy a mi szerepünk és a helyünk a nevelő munka területén lesz. A serdülő, ifi és felnőtt bajnokságban való szereplésünk sajnos évről-évre nagyobb problémákat okoz.

Ha visszatérünk a felnőttekhez. Mi lehet a cél tavasszal?

Ez az első év amikor, csúnya szóval élve, és ezt szerintem ki is lehet mondani, mert nem szeretnék hiú ábrándokat kergetni, a célunk, hogy megőrizzük a helyünket a középmezőnyben. A jelenlegi kerettel dobogós helyezésekre esélyünk nem lesz. Azt viszont szeretnénk elkerülni, hogy a kiesés réme fenyegessen minket. A keretben a tervek szerint télen is lesz változás, két játékos távozásával számolunk. Egyikük külföldi munkavállalás miatt, a másik játékos magasabb osztályba igazol. Nem látunk a jelenlegi játékos piacon olyan lehetőségeket, ami számunkra megoldás lehet. Nyilván igazolnunk kell, hiszen létszámban is egyre kevesebben vagyunk. Igyekszünk, de ez egyrészt anyagi, másrészt sportszakmai kérdés. Anyagi lehetőségeink korlátozottak, sportszakmai téren pedig nagyon-nagyon kevés olyan játékos van ebben a bajnoki osztályban, aki elfogadná és felvállalná azt az, akár edzésszámot, amit mi itt helyben megkövetelünk a saját fiataljainktól. Azt gondolom, az lehet a helyzet, hogy újabb fiatalok kerülhetnek tűz közelbe és velük próbáljuk ezt a középmezőnybeli helyet megőrizni tavasszal.