A fejlődésről és a fejlesztésekről szólt a HFC 2021-es éve

Minden téren mozgalmas évet tudhat maga mögött a Hódmezővásárhelyi Futball Club. Az egyesület csapatainak munkáját a fejlődés jellemezte, míg a stadionban a fejlesztések is komoly szerepet kaptak. Horváth Zoltán klubelnököt kérdeztük.

Messze a kieső helytől, a tabella 11. helyén tölti a telet a HFC NB III-as felnőtt csapata. Hogyan szól az elnöki értékelés?

A 9 győzelem, 2 döntetlen és 9 vereség, ez az előző szezonhoz képest összességében előrelépés. Viszont azt gondolom, hogy ebben a csapatban ennél több van. Volt több olyan mérkőzés, amit nem vereséggel kellett volna abszolválni, hanem a három pont megszerzése lett volna elvárható. Elég csak két mérkőzést említeni, az ESMTK és a Dabas-Gyón elleni két hazai meccset. Ráadásul ezek mellett is volt, ahol sokkal több pont volt a csapatban, mint ami kijött belőle. Az mindenképpen nagy előrelépés, hogy a kiesés veszélye az abszolút nem fenyeget minket. Igaz olyan szinten erősítettük meg a keretünket, hogy az előrelépés elvárható. Nagyon bízom benne, hogy egy jó téli felkészüléssel a tavasz folyamán még ennél is előrébb tudunk lépni. Képesnek tartom ezt a csapatot a 6-8. hely valamelyikének megszerzésére.

Nem volt hiány változásokból a klub életében. Például Bagi Mátyás erőnléti edzőként csatlakozott a klubhoz. Milyen vele a munka?

Mátyás nagyon hatékony munkát végez a klubnál. Szűk féléve dolgozunk együtt és rendkívül pozitívak a visszajelzések. Nagyon nagy hangsúlyt fektet a megfelelő izomzat kialakítására, ami két dolog miatt is fontos. Egyrészt a fizikai párharcokban erősebbek a játékosok, másrészt sokkal kevesebb a sérülés. Olyan szinten fel van készítve a játékosok izomzata, hogy a 22 mérkőzés ellenére a komolyabb sérülések elkerültek minket, ellentétben az előző évekkel. Nagyon elégedett vagyok a munkájával és a játékosoktól, akár a felnőtt, akár az utánpótlás korosztályból, csupa pozitív visszajelzést kaptam. Januártól Mátyás még komolyabb szerepet kap a felnőtt csapat felkészítésében. Bízom benne, hogy ez is egy olyan összetevője lesz a felkészülésnek, ami által hatékonyabbá és ponterősebbé válunk.

A stadionban is számos fejlesztést sikerült végrehajtani. Pontosak mik voltak ezek?

Ahhoz, hogy minőségi munka tudjon folyni a városi stadionban, ahhoz elengedhetetlen, hogy folyamatos fejlesszük a létesítményt. Mi az építés és nem a rombolás hívei vagyunk. A könnyebb fenntarthatóság, a funkcionalizmus felé próbáljuk elvinni a városi stadion üzemeltetését. Ezért volt komoly lépés egy 67 kilowattos napelem rendszer telepítése, aminek a bekerülési költsége 20 millió forint volt. Jelen pillanatban is zajlik a nézőtéri mosdó komplett felújítása és akadálymentesítése. A büfé-társalgó előtti rész térkövezése már megtörtént, ott közösségi tér kialakítására is lehet számítani. A stadion déli tornyának a büfévé történő és a főlelátó felé megnyitása még a téli hónapokban megkezdődik és a bajnokság kezdetéig a tervek szerint be is fejeződik. Egy újabb közösségi szoba, ami akár tanuló szoba vagy videószoba is lehet, szintén ki lesz alakítva az épület északi csücskében. A tervek megvannak és folyamatosan történik is ezek megvalósítása. Ezekhez persze pénz kell, pályáznunk kell, hiszen önerőből ezeket nem tudnánk megvalósítani. Ha egy egyesületben vagy bármilyen szervezetben munka folyik, annak eredménye van és ezeknek kézzel fogható látszata kell, hogy legyen. Ez a stadionban úgy hiszem, hogy tapasztalható is.

Mi a helyzet a hátországban, a vásárhelyi utánpótlás tekintetében?

A vírusnak van hatása, kár lenne ezt cáfolni. Nem is elsősorban létszám csökkenésben nyilvánul ez meg, hanem a minőségi munka elvégzését akadályozza. Számtalan esetben fordul az elő, hogy csapatokból akár 6-8-10 fő is karanténba kerül. Nem feltétlen azért, mert ők a betegek, hanem mondjuk az iskolai osztályukat zárják karanténba és így az edzéseket sem tudják látogatni. Nekünk a vírus hála Istennek nem okozott jelentősebb létszám veszteségét, hiszen a betegségek és karanténok után a játékosok visszatérnek. A 2021-es évben talán kicsit még előre is léptünk, a korábbi évhez képest, hiszen 50-60 óvodást hordtunk minden héten két alkalommal a városi stadionba, a fedett műfüves csarnokba. Igazából az utánpótlást érdemes kétfelé bontani. U13-ig és U14-től felfelé, ahol már nagypályán játszanak a gyerekek. Az U13 alatti korosztályok esetében mennyiség és minőség tekintetében is rendkívül biztató a helyzet. Nagyon sok ügyes gyerek van. A különböző tornákon, Bozsik-rendezvényeken kifejezetten jól szerepelnek a csapatok. Nagyon sok olyan játékos van, aki iránt érdeklődnek, akár a mi tehetségközpontunk, akár más egyesületek részéről. U14-től felfelé viszont látni kell, és nem szabad homokba dugni a fejünket, elég komoly problémáink vannak. Ezek azok a korosztályok, ahonnan kiemelték a legtehetségesebbnek vélt játékosokat. Az ő pótlásuk rendkívüli nehézséget jelent. Ebben a korban a sportág kiválasztása már megtörtént, aki akart az már focizik vagy elment úszni, kosarazni, pingpongozni vagy bármi mást csinálni.

Mi jelenthet megoldást?

Talán körzetközpontként az a lehetőségünk megvan, hogy az alánk tartozó egyesületekből szemezgessünk. Ez folyamatosan meg is történik. Viszont az idősebb korosztályoknál nem minden esetben tudunk minőségben olyan pótlást eszközölni, ami megfelelő lenne. Ez nem az alánk tartozó kisebb egyesületek hibája, hiszen nagyon nehéz egy mindszenti vagy székkutasi játékosnak azon a szinten lenni 16 évesen a heti 2 edzésével, mint nálunk ebben a korban a heti 4-5 edzéssel. Mi nagyon hálásak vagyunk azoknak a kisebb egyesületeknek, akikkel együtt dolgozhatunk. Fontos hozzátenni, hogy nem célunk ezeket az egyesületeket kizsigerelni. A legügyesebb játékosokat szeretnénk Hódmezővásárhelyre igazolni, akikben megvan a lehetőség, hogy komolyabb szintre eljussanak a labdarúgás terén. Az élni és élni hagyni elvnek meg kell valósulnia. Talán ennek a szezonnak egy nagyon fontos tényezője, hogy strukturális váltás történt, nem csak a mi egyesületünkön belül, hanem az egész magyar labdarúgásban. A Magyar Labdarúgó Szövetség a 10 akadémia alá létrehozott 27 tehetségközpontot, a mienk a Szeged-Csanád Grosics Akadémia lett, és ezek alá besoroltak körzetközpontokat. A HFC ebben a formában funkcionál, ebből a megyében négy ilyen egyesület van, mellettünk a Makó, a DAFC és a SZEOL körzetközpont. A feladatunk, hogy az alánk rendelt kisebb egyesületekből a legtehetségesebb gyerekeket a körzetközpontokba irányítsuk. Mindeközben a körzetközpont legtehetségesebb játékosait pedig a tehetségközpont felé irányítjuk. Szerintem ez nagyon fontos dolog a magyar labdarúgásban, hiszen eddig gyakorlatilag szabadrablás ment. Hódmezővásárhelyen is számtalan példa volt, hogy akár Budapestre, akár a Dunántúlra nagy egyesületekhez, akadémiákhoz kerültek el játékosok már nagyon fiatal korban. Ez az én megítélésem szerint nem jó, hiszen kiszakadnak abból a családi közegből, biztonságos környezetből, ami a fejlődésükhöz elengedhetetlen. Talán ezzel a változással a gyerekek életében a stabilitás megmaradhat, és sokkal hatékonyabbá tud válni a munka. U11-es és U13-as korosztályokban, ahol a leginkább szükség van a minőségi képzésre, ott mi is körzetközponti edzéseket tartunk, válogatottakat alakítottunk ki, amiben nem csak vásárhelyi gyerekek vannak, hanem akár szentesi vagy csongrádi gyerekek is. Ők rendszeresen vesznek részt edzéseken, mi nyomon tudjuk követni a fejlődésüket. Valamint a legügyesebb játékosaink szintén részt vesznek a tehetségközponti edzéseken, ahol a Szeged-Csanád Grosics Akadémia edzői követhetik nyomon a nálunk pallérozódó gyerekek fejlődősét. Ezt egy jól átgondolt rendszernek gondolom, ami az elmúlt félévben jól is működött. Természetesen lehet ezen is javítani. Próbáljuk gyakoribbá tenni a körzetközponti és tehetségközponti edzések számát. Még minőségibb munkát szeretnénk fektetni ebbe. A cél, hogy a legügyesebb játékosok a legkomolyabb lehetőséget kapják meg. A legfontosabb, hogy ők a legmagasabb szintre tudjanak eljutni.

A női labdarúgás terén is akadnak változások? Új edzőkkel kezdődött meg a munka és még komolyabb bajnokságokban indultak a csapatok.

A női labdarúgás szerintem egy nagyon felfutóban lévő része a magyar futballnak. Nálunk évekig Mucsi Dénes vezetésével szerepeltek lány csapataink a bajnokságokban. Dénes viszont a kisebb korosztálynál szekcióvezetői feladatokat kapott, így két fiatal edző, Kis Dávid és Török Bence, került a 27-28 leányzó mellé. Örömteli, hogy a létszám növekszik, hiszen decemberben is néhányan jelentkeztek, hogy szeretnék elkezdeni a labdarúgást. A lányok most három bajnokságban is szerepelnek. A megyei U16-os bajnokság mellett országos U16-os és a regionális U19-es bajnokságban is ott vannak. Szépen fut a története, szép fejlődést jelent ez a lányok számára. Abban bízunk, hogy minél sikeresebbek tudunk lenni és magasabb szinten tudunk szerepelni.

Illetve újra van felnőtt futsal csapata is a klubnak.

Ez szintén egy olyan szakág vagy helyesebben egy másik sport, amit azért mindenki a labdarúgással köt össze, ami a mi olvasatunkban egy kiváló kiegészítője a labdarúgásnak. Most hosszú idő után újra van felnőtt futsal csapatunk, ami jelenleg egy regionális bajnokságban szerepel. Felfutóban lévő történetről beszélhetünk. A következő szezonban szeretnénk elérni, hogy a csapat feljebb tudjon lépni és az NB II-es futsal-bajnokságba kerülhessen. Ráadásul utánpótlás szinten is nagyon sok futsal csapatot versenyeztetünk a megyei bajnokságokban. U11-től kezdve egészen U19-ig a fiúkat, a lányokat pedig a megyei utánpótlás bajnokságban szerepeltetjük két csapattal is. Összességében 10 utánpótlás futsal csapatunk van. A tapasztalatok jók, a gyerekek kimondottan élvezik a futsalt. Sokkal több a labdaérintés, jobban kijönnek a technikai képesség, az esetleges hiányosságok. Szerintem ez is egy előremutató történet.