Négy sakál esett a dúvadhajtáson
December 31-én, Bács-Kiskun megyében, Balotaszálláson, az óév utolsó napján, dúvadhajtást szervezett a Rákóczi Vadásztársaság.
Azóta eltelt 10 esztendő és a tagság mellett vendégek, távoli barátok is érkeztek, hogy meghajtsák a legsűrűbb részeket a község határában. A vadászaton mindösszesen 47 vadász vett részt és öt hajtó. A hajtás végén ráadásul újabb két sakálvadászt is felavattak – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Pálfi Mihály a Rákóczi Vadásztársaság szakirányítója, egyben titkára.
A reggeli, majd a gyülekező után Pálfi Mihály, a társaság titkára 30 elálló és 17 hajtóvadásszal kezdte a napot. A balesetvédelmi eligazításra nagy hangsúlyt fektetve, fokozott óvatosságra intette a vadászokat. 2010 óta sajnos jelentősen elszaporodott az aranysakál a megye területén és itt, a Balotaszállás körüli erdőségekben is. Ez a visszatelepült ragadozó rendkívül gyorsan felismeri a különböző élethelyzeteket és azonnal képes reagálni. Kiemelten fontos, hogy az elállók szó nélkül, csendben, az erdő sávba belépve, rezzenéstelenül várják a hajtást. Éppen ugyanígy, nesztelenül kell felállnia a hajtósornak is. Ebben az évben is volt olyan élesszemű vadász, aki elmondása szerint a hajtósor indulása előtt már megpillantott a fák között egy osonó sakált, amelyik az árnyékos fenyves biztonságában már elindult. Pechére. Ezek a falkában vadászó ragadozók rendkívül figyelmesek.
Az első hajtáson, már az első pillanatban egy aranysakál bukkant fel, amely a leálló sor előtt haladt végig, majd Győri Istvánnál megpróbált kitörni. A Csongrád-Csanád megyei vadász végül terítékre hozta élete első aranysakálját, amellyel a többiek örömét is fokozta. Igen jó lőállása, jó reflexei miatt tűzben rogyott a sakál. Percekig álltak felette, gratuláltak egymásnak a vadászok. A Tusákerdőben aztán lassabban haladt a hajtósor, mert a területre jellemző dámszarvasok miatt megálltak, hogy az ijedt rudli elmenekülhessen. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy egy sakál megtalálta a rést és megszökött. Vélhetően ezt az egyes sakált látta az egyik leálló, aki guggolva lesett az erdő alá. Lövést nem tudott tenni rá, mert messze is volt, igen rövid ideig látta, a legnagyobb takarásból váltott át a sűrű fenyvesbe. Mozgása óvatos és könnyed volt, s annak ellenére, hogy lassan ment, igen ruganyosan mozgott. Jó szele miatt a vadászt nem vette észre, később a leálló sor felől megfordulva, a hajtósornál surrant ki.
A nap végére négy aranysakál, egy vörösróka és két szajkó feküdt a terítéken. Két vadászt, a jelentés után, aranysakál vadásszá avattak. Pálfi Mihály, a Rákóczi Vadásztársaság titkára kiemelte, hogy nemcsak a nemes vadat, de a dúvadat is tiszteljék meg az új sakálvadászok és szeretettel üdvözölte őket a sakálvadászok táborában. A balatoszállási dúvadhajtás azonban ezzel nem ért véget, mert régi hagyomány szerint, óesztendő utolsó napján díszlövéssel búcsúztatták az évet
Forrás és Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News
