Újévi hagyományaink nyomában

A szilveszter a Gergely-naptár szerinti év utolsó napja, az Újév előestéje. Ezen a napon világszerte családi és baráti összejövetelekkel, szórakozással, evéssel-ivással, hangoskodással és tűzijátékkal búcsúztatjuk a mögöttünk álló évet és köszöntjük az újesztendőt.

Miklós Péter történész, a Tornyai János Múzeum szakmai tanácsadója elmondta, a Gergely-naptár megjelenése előtt az emberek december 25-ét, Karácsony napját tartották az újév eljövetelének, hagyományaikkal tehát az előttük álló esztendő kezdetét is ünnepelték. A napjainkban is használt Gergely-naptár térnyerésével azonban szinte mindenütt egységesen január elsejére rögzült az év kezdete, így az ünnep is különvált.

Míg a Karácsony egy böjti időszakot követő, fegyelmezett szakrális ünnep, addig a Szilveszter és az Újév egy sokkal lazább, vidámabb, zajosabb hagyomány, amely az előttünk álló esztendő reménységeiről, a gonosz és a sötétség elűzéséről, valamint a tavalyi évtől való búcsúzásról szól.

Az Újév mindig hangos és harsány, ilyenkor jellemző az alkoholfogyasztás, a jó ételek evése, a kereplőkkel és petárdákkal való durrogtatás, a tűzijáték. Egyfajta karnevál jellegűvé teszi a karácsonyt, amikor nem a reménységet és az örök életet, hanem a következő év gazdagságát, termékenységét, vidámságát, boldogságát hivatott bemutatni

– árulta el a történész, aki hozzátette: a keresztény hagyományvilágban ez a két ünnep jól megfér egymás mellett.

Az emelkedett, erkölcsileg utat mutató tartalom mellett az ünnephez az is hozzátartozik, hogy vígan legyenek az emberek és jól érezzék magukat

– fogalmazott.

A szilveszteri szokások, hiedelmek nagy része az évkezdettel kapcsolatos, a régi és új évet jelképesen elválasztó praktikákkal jár. A gonoszűző zajkeltés mellett Európa-szerte ismert szokás például a téltemetés, valamint a különféle szerelmi- és időjóslások. Hagyományos szilveszteri étel a virsli, a kocsonya, a pogácsa és a lencse, utóbbi az eljövendő esztendő bőségét jelképezi.

Az újév gyakori motívumai a lóhere, a malac, a kéményseprő, melyek szintén a XIX. században alakultak a Szilveszter meghatározó jelképeivé. A kéményseprő hagyományosan szerencsét hoz, a malac pedig a bőséget, a gazdagságot jelképezi.

Ugyan a legtöbb szilveszteri népszokás ma is megállja a helyét, az utóbbi években ez a hagyomány bővülni látszik: jellemzően újévi fogadalmakkal, tűzijátékkal, durrogtatással, a Himnusz eléneklésével és pezsgővel ünnepelünk.

Kiemelt kép: pxhere.com