Miért nevezték el egy afroamerikai hírességről a szovjet paradicsomot?

Oroszország ma a 12. legnagyobb paradicsomtermelő a világon. Ez nem tükrözi hűen, valójában mennyire népszerű e gyümölcs az országban: a házi konyhakertek 90%-ában megtalálható, és számos népszerű leves, főzelék és öntet elengedhetetlen eleme az orosz konyhában. Savanyúságként más ételek mellé is előszeretettel fogyasztják.

Polgárjogok és kommunizmus

Oroszországban számos helyben nemesített paradicsomfajta létezik, többük igencsak hangzatos névvel, mint például az Oroszország Anyácska vagy a Fekete-tengeri Ember.

A legkülönösebb fajta azonban minden bizonnyal a Paul Robeson afroamerikai énekes, színész és politikai aktivista nevét viselő paradicsom. Miért pont róla nevezték el?

Robeson 1898-ban született a New Jersey állambeli Princetonban. Édesapja egykor rabszolga volt, aki egy déli ültetvényről szökött el, édesanyja pedig egy vegyes hátterű, neves kvéker család sarja.

Robeson a Rutgers egyetemen több sportban is kiváló minősítéssel, osztályelsőként végzett, majd a Columbia Egyetemen szerzett jogi diplomát.

Itt ismerte meg feleségét, Eslanda „Essie” Goode-ot is, aki 1924-ben meggyőzte: próbálja ki a színészetet (énekhangjáról ekkor már ismert volt New Yorkban).

Robeson végül csak igen rövid ideig dolgozott a jogi pályán – első állását otthagyta, amikor egy fehér titkár nem volt hajlandó utasításokat elfogadni tőle.

A színpadon egyre nagyobb sikereket ért el, hírnevével együtt nőtt érdeklődése a munkások jogai iránt, különösen ami a rendkívül szegény déli feketéket illette. Hamarosan egyértelműen az amerikai kormányzat által rossz szemmel nézett kommunista mozgalmak vonzáskörében találta magát.

Első, 1934-es moszkvai látogatása során úgy nyilatkozott: „Itt nem néger, hanem ember vagyok, életemben először.” Néhány nappal korábban Németországban az utcán támadtak rá, míg a Szovjetunióban éljenző tömegek fogadták.

ztálin Robeson látogatása alkalmával az egyenlőség és a lehetőségek hazájaként igyekezett feltüntetni országát az afroamerikaiak számára – a különféle mozgalmi szervezésű utak során mintegy 18 000 fekete amerikai fordult meg a kommunista országban az 1930-as évek folyamán.

Az 1940-es években Robeson a politika színpadára is fellépett. Nyíltan hangoztatta a szakszervezetek fontosságát a polgárjogok szempontjából, és elítélte a feketékkel szembeni diszkriminációt és erőszakot.

Népszerűség a vasfüggöny mögött

A számos polgárjogi szervezettel kapcsolatban álló híresség a második világháborút követő mccarthyzmus idején hamar célpontjává vált a hírhedt szenátor által a Kongresszus alsóházában felállt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságnak.

1950-ben a külügyminisztérium megtagadta Robeson útlevelének megújítását. Az indoklás úgy fogalmazott: „az Egyesült Államokban a feketékkel való bánásmód ellen megfogalmazott gyakori kritikáit nem szabadna kiteregetni idegen országokban.”

Robesonnak 1956-ban is a Kongresszus előtt tanúskodnia, miután nem volt hajlandó aláírni egy jogi nyilatkozatot, amelyben kijelentette volna, hogy nem kommunista.

Amikor a meghallgatáson megkérdezték, miért nem maradt a Szovjetunióban, azt válaszolta: „Mert apám rabszolga volt, és a népemből azért haltak meg, hogy felépítsék az Egyesült Államokat, én pedig itt fogok maradni, és ugyanúgy részem lesz benne, ahogy önöknek.”

Bátorsága ellenére a sorozatos kormányzati intézkedések megtették hatásukat: Robeson élete végére bipoláris zavarban és depresszióban szenvedett, fia szerint mindkettőnek a hatósági zaklatások és folyamatos megfigyelés voltak az okai. Több évnyi visszavonultság után 1976-ban, 77 évesen hunyt el.

Habár pontos kinemesítőjének és névadójának kiléte homályba vész, a Paul Robeson (Поль Робсон, „Polj Robszon”) nevű paradicsomfajtáról annyi bizonyos, hogy Robeson szovjetunióbeli népszerűségének köszönheti megnevezését.

1952-ben megkapta a Sztálin-díjat, amely a művészeknek adható legrangosabb elismerés volt a hírhedt diktátor uralma idején.

1964-ben a Látóhatár (Кругозор, Krugozor) című szovjet zenei magazin így írt róla: „Aki csak egyszer is hallotta Paul Robesont, soha nem felejti el hangját.

Jól ismerjük ezt a nagy embert, bölcs szemeivel és gyermeki mosolyával, e kiváló énekest és bátor polgárt, akinek neve a szabadságharcosok szimbólumává vált.”

E hírneve ihlette minden bizonnyal kinemesítőjét a névadásra: amikor a Paul Robeson paradicsom megérik, héja elsötétedik, így kívül akár teljesen fekete is lehet, miközben belül piros marad – ha úgy tetszik, vörös.

A különös paradicsomfajta az 1990-es években az Egyesült Államokban is megjelent, és többen foglalkoznak termesztésével itt is. Talán a leghelyénvalóbb dolog, hogy a faji egyenjogúságért szót emelő hírességről elnevezett gyümölcsöt ma már bárki megkóstolhatja ideológiai vagy faji korlátok nélkül.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu, illusztráció: Pixabay.com