Karácsonyi ünnepkör – mi változott napjainkban, hogyan ünnepeltünk régen?

Itt a Karácsony! Az elmúlt hetekben sorra gyújtottuk meg az adventi koszorú gyertyáit, színes fényfüzérekkel és égőkkel dekoráltuk ki lakásunkat, megsütöttük a legfinomabb fogásokat és mostanra bizonyára az ünnep központi eleme, a karácsonyfa is elfoglalta méltó helyét otthonunk szívében. A karácsony az emberiség legősibb ünnepe, amely vallásos tartalma mellett a szeretet ünnepét is hivatott jelképezni. Az ünnep a régi maradt, ám a köré épülő hagyományaink, szokásaink megváltoztak az elmúlt kétszáz év során. De mi változott és hogyan ünnepeltünk régen? Miklós Péter történészt, a Tornyai János Múzeum szakmai tanácsadóját kérdeztük.

A karácsony a kereszténység egyik legjelentősebb eseménye, a megváltó, Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az emberi megváltás reménye, melyben az evangélium tanításai és Jézus örömhíre mellett az örök élet és feltámadás ígérete is benne foglaltatik. Ám a karácsonyt nem csupán a keresztények ünneplik, mások az emberi szeretet, a család ünnepeként ülik meg.

Az egyházi és vallási ünnepeket a természet változásával párhuzamosan ünnepeljük. A karácsonyi időszak napjai például az év legsötétebb napjai, melyek a fényesség, a reménység, a tavasz, valamint a feltámadás eljövetelét szimbolizálják.

A várakozás rítusai

Az ünnepet egy várakozási időszak előzi meg, amikor Jézus Krisztus földi megtestesülésére várakozunk. Ez az egyházi év első időszaka is, amely advent első vasárnapján – november végén, december elején – kezdődik és a karácsonyt megelőző negyedik vasárnapig tart. Az advent szó maga is az eljövetel, a megváltó eljövetelének időszakára emlékeztet. Advent idején négy gyertyát gyújtunk meg a koszorún, melyek a hit, a remény, az öröm és a szeretet fogalmait, valamint a római katolikus egyház hagyományának Jézus Krisztus születése előtti négy történeti korszakát jelképezik.

Advent idején a hagyományosan katolikus vallású vidékeken böjtöt tartottak az emberek, hogy karácsonykor már terített asztal mellett ünnepelhessenek. Ám az ünnepet megelőzően nem ez volt az egyetlen bevett rítus.

Kevés olyan jeles nap van például, amelyhez annyi népszokás, hiedelem, tiltás és jóslás kapcsolódna, mint Luca napjához. A legismertebb hagyomány a Luca-szék készítése, amelyre ha valaki rááll az éjféli mise alatt, a hiedelem szerint megláthatja a boszorkányokat. De ott van még a Luca-búza, a megannyi termékenységi és házassági megjövendölés, az időjóslás, valamint a bizonyos női munkák, mint például a mosás, a fonás vagy éppen a sütés tiltása.

Karácsonyi hagyományok

A karácsony a keresztény megváltó eljövetele mellett minden hagyományával, szimbólumával, édességével vagy éppen húsfogyasztásával az eljövendő teljességet hivatott előrehozni.

A karácsonyi asztal négy sarkára gyakran helyeztek szalmát, szénát vagy búzaszemeket, hogy aztán a termékenységvarázslás hitével az állatoknak adják azt. Az asztal alá munkaeszközöket tettek, melyek a következő év bőségét, jólétét biztosították.

Ételek terén hagyományosan a bőséget szimbolizáló mákot, diót, halat, fokhagymát, malacot vagy épp bárányt fogyasztották, melyek ma is megszokott fogásai az ünnepi asztalnak. A mák a jó házasságot és a bőséget szimbolizálja, a malac a szerencsét, míg az alma a család összetartozását jelképezi.

Jellegzetességek a Kárpát-medencében

• A szaloncukor

A karácsonynak van néhány kifejezetten magyar hagyománya is. Ilyen például a XIX. században elterjedt szaloncukor, amely a magyarok egyik legkedveltebb ünnepi édessége, sokaknál pedig még mindig a karácsonyfa csillogó díszítőeleme.

• Az ajándékozás

Míg egyes kultúrkörökben jellemzően december 25-én van az ajándékozás napja, addig Magyarországon december 24-én, szenteste ajándékozzuk meg egymást. Az is kárpát-medencei sajátosság, hogy mi nem Mikulást, hanem Jézuskát várunk, ő hozza az ajándékokat.

Csongrád-Csanád megyében külön érdekesség, hogy a területen élő szerb és román ortodox közösségek eltérő naptárhasználatuk miatt a világ-naptár szerint január 6-án, míg saját naptárjuk szerint december 25-én ünneplik a karácsonyt. Ők jellemzően inkább újév napján ajándékozzák meg egymást.

Régi szokások, új hagyományok

A régmúlt hagyományaihoz az elmúlt kétszáz évben számos új szokás is társult. Az adventi vásárok, a házak feldíszítése, a karácsonyfa állítás, az ajándékozás vagy éppen a mézeskalács készítés ma már elválaszthatatlan részei az ünnepnek, melyek nagyszerűen kiegészítik egykori szokásainkat.

Az ünnepeink elsősorban azok a napok, amelyek különböznek a hétköznapoktól, amelyre készülni kell, ami másmilyen, mint a többi. Az előző korok emberei ezt templomba járással, szentmise látogatással ünnepelték, ma már inkább a találkozások, az ajándékozás, az egymásra fordított figyelem és idő kifejezése áll a középpontban.

Képek: pxhere.com