Két boltos háborújaként indult Billy, a kölyök végzetes kalandja

1870-ben Új-Mexikóban mindenki saját szerencséjének kovácsa volt, ahol a határvidéken a marhahús aranyat ért, a hatalom pedig annál volt, aki a maga kezébe vette a törvényt. Az amerikai szövetségi kormánynak, amely nem sokkal korábban kényszerítette rezervátumokba az őslakos navahó és apacs népeket, marhákra volt szüksége, hogy elláthassa az indiánokat és a rendre felügyelő katonákat. Ebben az ír farmer, James Dolan volt segítségükre. 1876-ban azonban riválisa érkezett John Tunstall személyében, akit két évre rá egy Dolanhoz köthető seriff és emberei agyonlőttek. Így robbant ki a lincolni marhaháború Dolan és Tunstall követői között, akik között Billy, a Kölyök is felbukkant.

A marhaháború előjátéka

Az 1870-es évek elején két ír farmer, Lawrence Murphy és James Dolan elnyert egy marhaszállítási szerződést a kormánytól, ami egy csapásra gazdag emberekké tette őket.

Volt azonban egy mellékfoglalkozásuk is: vegyeskereskedést tartottak fenn Lincoln megyében a Ház (The House) néven, ahol szándékosan felhajtották az árakat.

A Ház volt messzi földön az egyetlen bolt, és monopóliuma volt a szárazárukra a megyében.

Bármire volt szüksége egy telepesnek a környéken, azt Dolantól és Murphytől kellett megvennie.

1876-ban aztán az angol John Tunstall felismerte a helyzetben rejlő üzleti lehetőséget, és maga is megnyitotta saját vegyeskereskedését.

A Nyugat legnagyobb marhacsordáját magáénak tudó texasi farmer, John Chisum támogatásával a háta mögött Tunstall nyugodtan mert fogadni a Ház ellen.

A terv azonban kissé túl jól is sikerült: 1878-ra a Ház kis híján csődbe ment, és még ebben az évben kitört a lincolni marhaháború.

A háború kezdete

Egyik oldal képviselői sem átallották áthágni a törvény betűjét. Lincoln megyében a seriffek sokszor vagy figyelmen kívül hagyták a törvényszegést, vagy maguk is részt vettek benne.

Philip Sheridan, a polgárháborús tábornok így foglalta össze az Új-Mexikóban uralkodó állapotokat: „A népesség két részre osztható, melyeknek a leghőbb vágya, hogy kiirtsák egymást. […] Úgy mondják, az egyik rész a ló- és marhatolvajokból áll, a másik pedig azokból, akik már felhagytak ezzel az elfoglaltsággal.”

William Brady, a lincoln megyei seriff is Murphy és Dolan zsebében volt.

Egy biztosítási ügy végén hozott ítéletben az eljáró bíró úgy rendelkezett, hogy Tunstall egy üzlettársa minden vagyontárgyát át kell adja a Háznak. Az utasítás azonban hibásan Tunstall vagyontárgyait is magába foglalta, ideértve marháit és lovait is.

Murphy és Dolan kaptak az alkalmon, és hogy bosszút álljanak versenytársukon, megpróbálták lefoglalni Tunstall lovait. Ehhez Brady seriff áldásával fegyvereseket is maguk mellé vettek.

Tunstall számított rájuk, így maga is fegyvereseket fogadott, köztük egy farmján dolgozó, William Bonney nevű suhancot is, akit mindenki csak Billy, a Kölyökként ismert (bár születési neve Henry McCarty volt).

Billy, a Kölyök és a Rendcsinálók

A leszámolásra 1878. február 18-án, Tunstall farmján került sor. Brady seriff aznap reggel elküldte a Ház támogatóiból álló csapatát, hogy beszedjék Tunstalltól az adósságot.

Tunstall kilovagolt, hogy elküldje a fegyvereseket a birtokáról, miközben az emberei elrejtőztek a közelben. Éppen visszaértek a városból, ahova lovakat hajtottak, és nem akarták, hogy felbukkanásuk elmérgesítse a helyzetet.

William Morton, a Ház egyik embere azonban hidegvérrel lelőtte Tunstallt.

Billy, a Kölyök szemtanúja volt Tunstall halálának. A New York-i ír bevándorlóktól származó fiatal nagy becsben tartotta Tunstallt, akiről azt mondta: „ő volt az egyetlen, aki szabadként és fehérként bánt velem”.

Tunstall temetésén pedig megesküdött, hogy „akkor is elkapom az összes gazembert, aki megölte Johnt, ha ez az utolsó, amit teszek”. Billy és Tunstall emberei szabályos csapatot (úgynevezett possét) alakítottak, és magukat Lincoln Megyei Rendcsinálóknak nevezték el.

A megyei békebíró megbízta őket, hogy tartóztassák le a Tunstall meggyilkolásáért felelősöket, beleértve Brady seriffet is.

Utóbbi azonban, amikor megkapta a saját nevére szóló letartóztatási parancsot, inkább maga tartóztatott le hármat a Rendcsinálók közül.

Billyék úgy döntöttek, letartóztatásokkal nem fognak tudni bosszút állni Tunstall haláláért, így elkezdték agyonlődözni, akit csak megtaláltak a gyilkosságnál jelenlevők közül.

A harcok elfajulnak

John Tunstall életében jó összeköttetésekkel bírt. A lincolni háború kitörése után egy angol miniszter kapcsolatba lépett az USA külügyminiszterével, hogy igazságtételt követeljen.

A külügyminiszter be kellett, hogy ismerje, hogy a megye egy seriffjének is áttételesen köze volt a gyilkossághoz. Sem a békebíró, sem az új-mexikói kormányzó nem volt képes megfékezni a háborút.

Végül az igazságügyminisztérium egy különleges megbízottat küldött ki e célból, de a Rendcsinálók nem voltak hajlandóak várni. Április 1-jén, amikor a gyilkosság kivizsgálására vádesküdtszék ült össze a Lincoln Megyei Törvényszéken, megragadták az alkalmat: a lépcsőn felfelé sétáló Brady seriffet Billy, a Kölyök és társai lelőtték.

Ezután már letartóztatási parancs szólt a seriff emberei és a Rendcsinálók ellen is, az indulatok tüze pedig egyre magasabbra csapott.

Júliusban a kormányzó által kinevezett új seriff körbevette a Rendcsinálókat Lincoln városában, és rájuk gyújtotta az épületet.

Többeket lelőttek, ahogy a tűzből menekültek, de Billy, bár egy tanú beszámolója szerint „röpködtek körülötte a golyók”, ahogy kitört az égő épületből, sikeresen megszökött.

Néhány hónap alatt az önbíráskodás tizenkilenc ember életét követelte. A kormányzat mosta kezeit, és októberben amnesztiát hirdetett, de ez sem volt elég ahhoz, hogy békét hozzon Lincoln megyébe.

Az amnesztia kihirdetése után a New York Times jelentette, hogy az erőszak „egy maréknyi nyughatatlan, kódorgó törvénytelen miatt” folytatódik Lincolnban.

Billy, a Kölyök végső csatája

Az amnesztia véget vetett a Rendcsinálók Tunstall gyilkosai után zajló vadászatának – a legtöbbjüket eddigre megölték.

Pat Garrett, aki 1880-ban lett Lincoln megye seriffje, a háborút az „ország felfordult állapotának” tulajdonította, ami vonzotta a „törvényen kívülieket, ló- és marhatolvajokat, útonállókat, gyilkosokat, szökött fegyenceket az összes határvidéki államból és területről”.

Sajnálkozását fejezte ki, hogy „Lincoln és a környező megyék jövedelmező és biztonságos terepet biztosítottak számukra bűnös üzelmeikhez”.

Az amnesztia dacára Garrett nem tett le Billy, a Kölyök kézre kerítéséről, és néhány hónapon belül Billyt a bíróság távollétében bűnösnek mondta ki William Brady meggyilkolásában.

Hamarosan le is tartóztatták, de megszökött a törvényszék épületéből, eközben megölt egy őrt és ellopott egy lovat.

Két hónappal később, 1881 júliusában azonban belesétált Garrett seriff csapdájába, aki agyonlőtte őt. Billy, a Kölyök mindössze 21 évet élt.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu