A tram-train segít fejlődésben tartani a várost – év végi „toplistázó” interjú Lázár Jánossal

A városvezetés három éve csak ígéretekkel és politikai kampányokkal „építi” Vásárhelyt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Lázár János által felügyelt tram-train nem csupán közlekedési beruházás, hanem városfejlesztési projekt is. Interjú a kormánybiztossal!

Az év végéhez közeledve a médiában megszaporodnak a különféle toplisták és az óévet elemző „leltárok”. Nem azt kérjük képviselő úrtól, hogy 2021 országos vagy helyi fejlesztéseit toplistába rendezze…

…kár, mert a helyi beruházásoknál könnyű dolgom lenne. (Nevet.)

Úgy akartuk befejezni a kérdést, hogy „az év politikai értékelésére viszont megkérnénk”. A legfontosabb vásárhelyi fejlesztés esetében, úgy gondoljuk, a tram-trainre céloz.

Sajnos nincs nehéz dolga az embernek a helyi toplistával, ugyanis a vásárhelyi fejlesztések listáján más nem is szerepel. A városvezetés három éve csak ígéretekkel és politikai kampányokkal „építi” a várost. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tram-train nem csupán közlekedési beruházás, hanem városfejlesztési projekt is, hiszen a sínpálya vonzáskörzetében számos út, járda, kerékpárút épült vagy újult meg, közművezetékeket cseréltünk, közvilágítást korszerűsítettünk, fákat, bokrokat, virágokat ültettünk. Azt hiszem, a projekt, ami a vásárhelyieknek egy fillérjébe sem került, épp a legjobbkor készült el. Akkor, amikor Vásárhely fejlődése látványosan megtorpant. A tram-train-fejlesztés nélkül a város lemaradása még fájdalmasabb lenne. A vonatvillamos segít fejlődésben tartani Hódmezővásárhelyt.

Jövőre választások lesznek. Nem fél attól, hogy ezzel az ellenfél malmára hajtja a vizet? Hódmezővásárhelyt – a tram-train miatt – most újra pozitív példaként emlegetik a fejlesztéspolitikában…

Sokszor elmondtam már, hogyan gondolkodom erről, előbb vagyunk vásárhelyiek, mint jobb- vagy baloldaliak. Legalábbis így kellene lennie. Én nem hiszek a „minél rosszabb Vásárhelynek, annál jobb a Fidesznek” szekértábor logikában. Tudom, hogy a gyurcsányista ellenzék, élén a polgármester úrral, azt szeretné elhitetni az emberekkel, hogy a kormány bünteti az ellenzéki vezetésű városokat, de ez sem Budapesten, sem itt, Vásárhelyen nem igaz. A tram-train Magyarország egyik legértékesebb, legtöbb fejlődést és gyarapodást generáló beruházása, méghozzá egy ellenzéki vezetésű városban.

Az ellenzéki polgármesterek az ön által is idézett állításukat azzal igyekeznek alátámasztani, hogy a helyi iparűzési adó mérséklése milliárdokat vett ki az önkormányzatok zsebéből.

Amire Magyarország kormánya kompenzációs programokat dolgozott ki. Az ellenzék néha úgy csinál, mintha nem tudná, hogy épp egy világjárvány írja át a történelmet. Egy felelős kormánynak ilyenkor egyszerre kell védenie az emberéletet és a gazdaságot, a munkahelyeket, az emberek megélhetését. Ha már az idei év legjeiben gondolkodunk, a válságkezelő intézkedések toplistájában nagyon is előkelő helyen kell szerepelnie azoknak a döntéseknek, amelyeket az adórendszer vonatkozásában hozott a kormány. Aki ugyanis a helyi iparűzési adó csökkentését támadja, az egyúttal azt is állítja, hogy a magyar vállalkozásokat a kijárási tilalom, a világjárvány közepén is ugyanúgy kellett volna adóztatni, mint amikor pörög az idegenforgalom és zavartalanul működnek a különböző iparágak. Épeszű ember ilyet nem mondhat. Csak a baloldal reflexe az, hogy válság idején megszorítani kell, nem pedig pénzt tenni a gazdaságba.

Ha már itt tartunk, ön hogyan látja, összességében jól teljesített a magyar gazdaságvédelmi akcióterv?

Egy nemzetgazdaság állapota szerencsére nem „véleményes” dolog. Nemcsak azokra a mérőszámokra gondolok, amelyeket minden fejlett országában egyformán mérnek a világon. A GDP-nél sokkal fontosabb, amit az emberek a hétköznapokban tapasztalnak. Magyarország kormánya számos olyan vállalást tett, amelyben nem lehet mismásolni vagy mellébeszélni. Mondok két példát. A polgári kormány az idősekkel kötött szövetségében vállalta, hogy nemcsak azt adja vissza nekik, amit a balliberális kormányok elvettek tőlük – elsősorban a 13. havi nyugdíjat –, hanem ígéretet tett arra is, hogy ezentúl a nyugdíjasok is részesülnek a gazdasági növekedésből. „Együtt sírunk, együtt nevetünk”, ez a józan megfontolás áll a polgári kormány nyugdíjpolitikája mögött. A nyugdíjasoknak ugyanis a Gyurcsány-Bajnai-féle „válságkezelés” során jobbára csak a sírás jutott… A mai egy tiszta helyzet, ha nő a gazdaság, akkor van nyugdíjprémium, ha lassul, akkor meg sajnos nincsen. Most, amikor beszélgetünk, már tudni lehet, hogy idén meglett a nyugdíjprémium, tehát a gazdaság növekedett. A magyar nyugdíjasok egységesen 80 ezer forintos rendkívüli juttatást kaptak. Ilyenre korábban nem volt példa Magyarországon. Ha a gazdaságvédelmi akcióterv nem lett volna sikeres, akkor ezt a „nyugdíjas bónuszt” sem lehetett volna kifizetni. Ahhoz, hogy hasonló kifizetésre jövőre is lehetőség legyen, azt a gazdaságpolitikát kell folytatni, amely az elmúlt 12 év alatt újra növekedési pályára állította a magyar gazdaságot.

Két dolgot említett. Melyik a másik?

Nemcsak a nyugdíjasok, hanem a családok esetében is van egy olyan intézkedés, amelynek a gazdaság meghatározott mértékű növekedése volt a föltétele. Ez a gyermeket nevelő szülők teljes összegű személyijövedelemadó-visszatérítése, amelyről mostanra, remélem, már minden jogosult értesült. Bár nincsenek kevesen, tudomásom szerint közel 2 millió szülőt érint a lépés. Költségvetési oldalról ez mintegy 600 milliárd forintot jelent, ami talán jól mutatja, milyen komoly vállalás ez a kormány részéről, különösen egy világjárvány árnyékában. Azt hiszem, az elmúlt évek munkájának egyik legfontosabb visszacsatolása, hogy Magyarország képessé vált erre a támogatási formára. A magyar nemzeti össztermék ugyanis ezekben a Covid-sújtotta időkben is 5 százalékot meghaladó mértékben tudott bővülni, amit sok uniós ország megirigyelne. Ennek köszönhetően megvan a fedezete az adó-visszatérítésnek, ami hála Istennek nem az első és nem is az utolsó a családokat támogató lépések sorában.

A már érvényben lévő családtámogatási formákról, mint a CSOK, az édesanyák adómentessége vagy épp a nagycsaládosok autóvásárlási programja, talán több szó esett ezeken a hasábokon is az elmúlt időszakban. Van olyan további intézkedés, amelyet még ide sorol, de talán kevesen tudnak róla?

Nemrég részt vettem egy olyan találkozón, ahol sok fiatallal beszélhettem. Meg kell mondjam, meglepett, milyen sokan nem tudtak közülük arról, hogy januártól a 25 év alattiaknak már nem kell jövedelemadót fizetniük Magyarországon. Pedig ennek mindannyian a haszonélvezői lesznek. A döntéssel persze nem titkolt célja van a kormánynak: a családalapításra akarjuk ösztönözni a fiatalokat. Felmérések szerint a magyar fiatalok többsége kifejezetten családpárti. Szeretnének gyereket vállalni, ráadásul nem is csupán egyet, mint sok nyugati országban. A családalapítást mégis halogatják, egyre későbbi időpontra tolják, aminek nem elsősorban a korszellem változása az oka, ahogy a liberális politikusok szeretik magyarázni, hanem az egzisztenciális megfontolások. Támogatás nélkül a fiatalok egyszerűen nem mernek belevágni a családalapításba. Ezen a téren az államtól sokkal több és okosabban kitalált segítséget várnak, mint amilyeneket 2010 előtt az ő szüleik vagy a valamivel idősebb rokonaik, ismerőseik kaptak. Ha ugyan kaptak. Láthatóan van még dolgunk azzal, hogy a mai fiatalokban tudatosítsuk, hogy Magyarországon bő egy évtizede olyan politika van hatalmon, amely a pénzügyi helyzetük megszilárdításában, a családalapításhoz és otthonteremtéshez szükséges anyagi hátországuk megerősítésében a szövetségesük.

A fiatalok támogatását gyakran hangsúlyozza a vidékfejlesztés kapcsán is.

Ez így van. Szerintem a vidékfejlesztés fókuszában a fiataloknak, a fiatal családoknak kell lenniük, annál az egyszerű oknál fogva, hogy jövője annak a településnek van, ahol a fiatalok megmaradnak, családot alapítanak és otthont teremtenek maguknak. Ehhez az kell, hogy elérhető közelségben megkapjanak minden olyan, a jó minőségű, polgári élethez szükséges szolgáltatást és lehetőséget, amit egy nagyobb város tud kínálni a számukra. Ennek érdekében egyszerre kell fejleszteni a közlekedést, tehát az elérés módjait és a közszolgáltatásokat, illetve azok intézményeit, például a vidéki kórházakat, iskolákat és óvodákat. Itt, a Dél-Alföld 4-es számú választókerületében, amelynek lakóit és érdekeit én képviselhetem az Országgyűlésben, éppen ezen dolgozunk. Azt hiszem, a mostaninál nagyobb kontraszt nem is lehetne a 2010 előtti évekkel, amikor a baloldal akkori és mai de facto vezére, Gyurcsány Ferenc még azt üzente az állami támogatásokkal elégedetlen fiataloknak, hogy „el lehet menni Magyarországról”. Mi ehelyett azt mondjuk: van értelme visszatérni, van értelme itt maradni és akár egy vidéki kistelepülésen tervezni a jövőt. Ebben ugyanis végre egy erős és hűséges szövetségesre számíthatnak, a magyar államra.

A 2021-es is nehéz, kihívásokkal teli év volt. Ilyen körülmények között mit lát az óév legnagyobb eredményének Magyarország szempontjából?

Egyértelműen a magyar gazdaság újraindítását, növekedési pályára állítását. Ha gazdasági növekedés van, minden van. Egy ország ugyanis akkor tud tovább nyújtózkodni, mint a takarója ér, ha évről évre nagyobb takarót tud szőni magának. Magyarország erre még a válság idején is képes volt. Ezt tartom az elmúlt 12 év és a 2021-es esztendő legnagyobb eredményének is. A gazdaság növekedéséből fedezünk minden olyan intézkedést, amely pénzt hagy az embereknél és a vállalkozásoknál. Ez a fedezete a minimálbér emelésének, amely jövőre így magasabb lesz a Gyurcsány-féle baloldal által 2010-ben fizetett átlagbérnél is, ami pedig értelemszerűen magasabb, mint a minimálbér. Azonkívül ez a gazdasági teljesítmény a fedezete a rezsicsökkentésnek is, ami Orbán Viktor ellenzéki versenytársa szerint csak népbutítás, és a maga részéről nem is tartaná meg. Pedig ez intézkedés az, amely minden magyar családot képes elérni és segíteni a hétköznapokban. Tény, hogy jól működő, erős gazdaság kell hozzá, amire a baloldal kormányzása alatt 2010 előtt nemigen volt példa.