A Wallis Simpson-krízis előtt is nőkkel kapcsolatos ügyek tarkították VIII. Eduárd imázsát

VIII. Eduárd brit uralkodót aligha kell bemutatni a királyi házak iránt érdeklődő közönségnek. Eduárd arról vált híressé, hogy még egy év sem telt el az uralkodásából, amikor úgy döntött, hogy egy házasság miatt inkább lemond a trónról. Persze az, hogy minderre sor került, nem feltétlenül érte váratlanul a brit királyi házra jobban rálátó szűkebb közvéleményt. Eduárd ugyanis már korábban számos szeretővel „büszkélkedhetett”, és nagyvilági élete előrevetítette rövid uralkodását.

Hercegi antré

Eduárd 1894-ben született, trónörökössé azonban akkor vált, amikor az apja, V. György király lépett a Brit Birodalom trónjára. A hagyományoknak megfelelően ezután lett belőle walesi herceg. Apja úgy vélte, hogy a gyermekeinek jót tesz a szigorú neveltetés, mivel őt magát is hasonló szellemben nevelték fel. Eleinte tengerésztiszti képzésben részesült, majd walesi hercegi éveiben Oxfordba járt, ám nem szerzett fokozatot, ellenben bekerült az egyetemi lovaspóló csapatba.

Amikor kitört az első világháború, Eduárd belépett a Gránátos Gárdába, és a fronton akart harcolni. A hadügyminiszter, Lord Kitchener azonban megakadályozta a kiküldését, mert kockázatosnak ítélte a bevetését, és félt attól, hogy esetleg elfogják. Ennek ellenére gyakran látogatta a frontvonalakat, amiért Hadikereszttel tüntették ki.

1918-ban megszerezte a pilótaigazolványt és több repülésen is részt vett, a háborús veteránok között pedig népszerűvé vált. Részben ez alapozta meg azt, hogy sokáig mindenki által kedvelt tagja maradt az uralkodóháznak, és csak később kezdett el a hírneve megkopni.

A franciaországi tartózkodása során emlékezetes élményben részesült. A kíséretének két udvaronca úgy döntött, hogy Eduárdnak ideje belekóstolni a férfiúi létbe. Elvitték Amiens-ba, ott egy remekbe szabott ebédet kapott sok borral, majd rábízták egy francia luxusprostituált gondjaira.

Maggie Meller, vagy eredeti nevén Marguerite Marie Alibert viszonylag hosszúra nyúlt szerelmi kapcsolatot alakított ki a walesi herceggel, mivel Eduárd beleszeretett a kurtizánba. Számos levelet írt neki, ám amikor távoznia kellett Franciaországból, a kapcsolatuk megszakadt. A viszonyuknak azonban lett egy váratlan következménye.

Maggie Meller ugyanis nem adta fel, és sikeresen magába bolondított egy egyiptomi üzletembert, akivel végül összeházasodtak muszlim szertartás szerint 1923 elején. A pár Londonba utazott nyaralni júliusban, amikor egy szokásosnak mondható vitatkozásuk során Maggie lelőtte a férjét. A tárgyaláson szóba került a múltja, ám az, hogy valaha is Eduárddal töltötte az idejét, nem képezhette az eljárás részét.

A nőt végül felmentették, mivel bizonyítottnak látták, hogy a keleti életvitelt folytató férje brutálisan bántalmazta, és rajta élte ki különböző perverzióit. Egyesek szerint azonban a felmentő ítélet a királyi udvar nyomására született meg, mivel Maggie zsarolta őket azokkal a levelekkel, amelyet Eduárdtól őrzött meg.

Hölgykoszorúban

Eduárdra mindenesetre mély benyomást gyakorolt az első szexuális élmény, mert attól kezdve nem csillapodó étvággyal vetette bele magát az újabb és újabb kalandokba. Választottjai általában idősebb és férjezett nők voltak. Még 1917-ben lobbant szerelemre Marion Coke iránt, aki Leicester earlje örökösének volt a felesége.

Sok időt töltöttek együtt, olyannyira, hogy a férj figyelmeztette Eduárdot, hogy szíveskedjen távol maradni a feleségétől. Marion Coke pedig úgy tűnt, hogy nem hajlott a románcra, és nem szándékozott felborítani a családi békét. A nő egyébként tizenkét évvel idősebb volt Eduárdnál, és amikor a trónörökös elkezdett érdeklődni iránta 1917-ben, már négy gyermek édesanyja volt.

A következő kiszemeltje Sybil Cadogan, Henry Cadogannak, Chelsea vikomtjának a lánya, Eduárd húgának, Mária hercegnő udvartartásának egyik tagja volt, akivel már a franciaországi kiküldetése előtt is többször találkozott. A kapcsolatuk annyira előrelépett, hogy a lány 1917 júniusában egy olyan táviratot küldött a szüleinek, amelyben arról írt, hogy Eduárd eljegyezte, és hogy egy eljövendő királynét köszönthetnek a családban.

Sybil Cadogan kiváló golfjátékos hírében állt, ami erőteljes személyiséggel párosult, így elnyerte Eduárd tetszését, aki egy estélyen két órán keresztül táncolt vele. 1917-ben azonban Sybil Cadogan mégis elfogadta Eduárd egyik régi barátjának, és egykori oxfordi iskolatársának, Edward Stanleynek a házassági ajánlatát. Bár a kapcsolatuk gyorsan véget ért, Eduárddal barátok maradtak.

Természetesen nem múlt el úgy az év, hogy ne talált volna a walesi herceg újabb társaságot. A következő nő az életében Rosemary Leveson-Gower, Sutherland hercegének a lánya volt. Rosemary ismert társasági szépség hírében állt, aki szívesen vett részt házon kívüli kikapcsolódásokon is.

Egyes szerzők szerint már-már a házassági ajánlatig is eljutottak, ám a szülők ellenezték a dolgot. Mária királyné ugyanis attól tartott, hogy Rosemary vére „szennyezett”, mert a felmenői között többeknél lépett fel mentális probléma, vagy őrültség. Állítólag Eduárd sosem bocsátott meg az apjának, mikor keresztbe tettek a szándékainak. Rosemary mindenesetre 1919-ben házasságot kötött William Warddal, Dudley earljével, ám a walesi herceggel megmaradt jó viszonyt jelzi, hogy legidősebb fiuknak Eduárd lett a keresztapja.

Nők hálójában

Ahogy Eduárd idősödött, a szokásai egy cseppet sem változtak, és számos futó kapcsolatot tartott fent. A nőügyeivel, illetve azzal, hogy nem házasodott meg, elidegenítette magától a szüleit. Eduárd ugyanakkor a korabeli médiában amolyan szupersztárként jelent meg, hiszen magas, jóképű és magányos férfiként számtalan fotó készült róla. A sajtó sokkal inkább nyomon követte az ő pályafutását, mint a korábbi uralkodókét.

Kapcsolatai közül a Freda Dudley Warddal folytatott viszonya mondható kiemelkedően hosszúnak. Freda a szülők szempontjából nem jelentett veszélyt a trónra, mivel 1913-ban már megházasodott, William Warddal, egy nála csaknem 17 évvel idősebb liberális politikussal. (A névazonosságon kívül nincs közeli rokonság a fentebb említett másik William Warddal). Freda valamelyest kivételt jelentett Eduárd szeretői között, mert egyidős volt vele.

A kapcsolatuk azonban más jelleget is öltött, mert Freda egyszerre vált Eduárd bizalmas barátjává és társává. Ugyanakkor, legalábbis a kívülállók visszaemlékezése szerint mindenképpen, a walesi herceg mellett egyfajta anyaszerepet is betöltött. A viszony annyira közismertté vált, hogy Fredát a walesi herceg még a királyi családnak is bemutatta.

Eduárd persze talált más szeretőket is Freda mellett. Thelma Furness, aki ebben az időben szintén férjezett asszony volt, 1926-ban találkozott először a walesi herceggel. Ekkor még nem, ám 1929-ben már felkeltette Eduárd figyelmét. Kapcsolatuk 1930-ban egy kelet-afrikai szafarin eltöltött közös vakáción fűződött szorosabbá.

Ugyanebben az évben V. György király a fiának adta Fort Belvedere-t, attól kezdve pedig Eduárd rendszeresen ott töltötte a hétvégéket, ahol Thelma egyre gyakoribb vendéggé vált.

Az egyre romlóbb egészségű V. György és környezete egyre rosszabb szemmel figyelte Eduárd életmódját, aki nem mutatott hajlandóságot a házasságra, noha több alkalommal már helyettesítette a királyt a hivatalos kötelességeiben. 1931-ben azután Thelma bemutatta Eduárdnak egy ismerősét, Wallis Simpsont, ami nem várt következményekkel járt a birodalomra nézve.

Akiért egy trónt feladtak

Wallis Simpson addigra már túl esett egy váláson, de amikor először találkoztak Eduárddal, még szó sem volt szerelemről. Erre később került sor, amikor Thelma az Egyesült Államokba utazott meglátogatni a testvérét. Wallis lecsapott az alkalomra, és elfoglalta a helyét Eduárd oldalán. Thelma egy ideig csak annyit vett észre, hogy a walesi herceg hűvösebben viszonyult hozzá, ám hamarosan fény derült arra is, hogy immár nem ő a szeretője. Wallis nemcsak őt, hanem Fredát is eltávolította a herceg környezetéből.

1934 végére azonban a kapcsolatuk átmenetileg megromlott, elsősorban a nő uralkodásra hajlamos természete miatt. Azonban egy magánjachton végül újra egymásra találtak, olyannyira, hogy Eduárd arra is hajlandó volt, hogy bemutassa a szüleinek Wallist. György hallani sem akart az ekkor még férjnél lévő nőről, aki ráadásul elvált asszonyként be sem tehette volna a lábát az udvarba. 1935-ben nyilvánosan együtt nyaraltak Európában.

1936. január 20-án elhunyt V. György király, Eduárd pedig új uralkodóként nyilvánosan együtt mutatkozott a még mindig férjezett Wallisszal, ami arra utalt, hogy hamarosan meg fog vele házasodni. Ez aggasztotta a király édesanyját és a testvéreit, de a konzervatív politikusokat is, hiszen az angol király az anglikán egyház fejeként nem tehetett olyasmit, ami ellentétes annak tanításával.

Amikor végül Wallis a férje házasságtörése miatt sikeresen felbontotta a házasságát, a király kifejezte a házasodási szándékát Stanley Baldwin miniszterelnöknek. A javaslata értelmében morganatikus házasságot kötött volna, vagyis Wallis és Eduárd gyermekei nem örökölhették volna a trónt és apjuk címeit, és a felesége sem lett volna királyné. Baldwin és Ausztrália, Kanada valamint Dél-Afrika miniszterelnökei azonban elutasították a javaslatot, és Baldwin megfenyegette, hogy amennyiben mégis megházasodik Wallisszal, akkor lemondásra fogják felszólítani.

Az asszonyra ekkor nagy nyomás nehezedett, Franciaországban próbált elbújni a sajtó elől, sőt egy olyan nyilatkozatra is rávették, amely arról szólt, hogy hajlandó feladni a királyhoz fűződő viszonyát, hogy elejét vegye egy súlyos válságnak. Ám Eduárd addigra elkötelezte magát. 1936. december 11-én aláírta a lemondási nyilatkozatot, és elhagyta Nagy-Britanniát.

Meglepő módon csak hónapokkal később találkozott Wallisszal, és végül 1937. május 3-án házasodhattak össze Franciaországban. Eduárd megkapta a Windsor hercege címet, ám ez csak az ő személyének szólt, a felesége vagy a gyermekei nem örökölhették tőle. Végül a házasságukból nem születtek gyermekek, de egészen Eduárd 1972-ben bekövetkezett haláláig együtt éltek.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu