Ideje lenne…

Mondjuk felkészültnek lenni a télre.

Minden tény, naptárba pillantás és ablakon kitekintés ellenére volt néhány, a meglepetés erejével ható történésem az elmúlt napokban. Hajnali futásaim egyikén vontam le a tanulságot, hogy ideje melegebb sportruházatra váltani és nem ártana előkotorni a fiók mélyére vándorolt sapkát és kesztyűt is. Utóbbi hiányában az egyik csípős reggelen még a slusszkulcsot sem sikerült elfordítanom az autóm elindításához: csak a bal kezem rásegítésével boldogultam, miután nagy levélseprő akcióban ledermedtem előtte egy óráig kint a zimankóban. Azon már meg sem lepődtem, hogy a préri közepén jöttem rá, hogy a jégkaparó lapátka és a fagyoldó spray is még a lakásom tárolójában lapul. Viszont kisautóm meg tele van a nyári időszak minden kellékével, amiket jelen esetben kevéssé tudtam használni. Ilyenkor jönnek a kreatív megoldások, mások előtt meg az eleve így akartam szövegek. Tudom, sokkal tudatosabbnak kellene lennem, ezért, akkor rögtön leszerveztem a téli gumi cseréjét és a muskátlik fagyhalál elől menekítését anyukámékhoz.

 Alapvetően tervezgetős alkatnak tartom magam, de néha kellenek erőteljesebb impulzusok az észbe kapáshoz, nem titkolom. Például a tejfehér köd reggelente, amikor újra felfedeztem a ködlámpa bekapcsolásának mikéntjét. Most, amikor a teljes hibernálódás előtt végre begyújtottam a konvektorokat is, kicsit jobban ráhangolódtam a vékonyabb holmik elpakolásához és ösztönösen is a melegebb darabok kerültek a kezem ügyébe. Nem felejtem el a szellőztetésre nyitva hagyott ablakokat becsukni, ami jó időben sokszor előfordult velem és főzésnél jólesik a sütő melege és azok az ételek, amelyek tartalmasságuk miatt inkább már téli üzemmódba kapcsolnak át.

Fájó szívvel vittem le a napernyőt és a kinti műanyag székeket a sufniba és konstatáltam a teregetni kirakott ruhákon, hogy most egy jó ideig hosszabb száradási idővel kell számolnom. A ládáim egynyári virágaitól elköszöntem, a dézsásokat pedig a folyosóra húztam kintről, hogy esélyt kapjanak a következő évre is. Most nem mulasztottam el a vízóra aknába való éves ugrásomat még időben megtenni a nagyobb fagyok előtt és a kerti csapot sem hagytam ki a felkészítésből. Hogy mit felejtettem el, az menet közben még kiderülhet, de akkor biztosan, amikor a baj már bekövetkezett.

Szerintem az is gond lehet, hogy még a nyárból az őszbe váltást sem dolgoztam fel, az óra átállításáról már nem is beszélve. A sötétben indulok, sötétben érkezem menetrendjét sem szoktam meg és ehhez jön a hőmérő mínusza, a szemüveg párásodása, a lehelet látszódása, a mindig esik valami és sokszor fázom…

Vastag csizma szezon és hólapátolás előtt, most jólesik a forró teás bögrére kulcsolni a kezem. Nem mintha időt nyernék vele, de egyelőre csak távolról nézem a Mikulás és szaloncukor választékot.

Másfél hét és itt van december.