A cselekvő hazaszeretet egyik példaképéről tartott előadást Nagy Gyöngyi vásárhelyi történész Budapesten

November 13-a Klebelsberg Kuno kultuszminiszter születésnapja, ennek tiszteletére minden évben rendeznek egy emlékhetet a Pesthidegkúti Emlékházban, ahol egykor a kultuszminiszter és felesége éltek. Nagy Gyöngyi történész ennek alkalmából tartott előadást a kultuszminiszter feleségéről, Botka Saroltáról.

„Botka Sarolta 1878-ban született, 1964-ben halt meg, így viszonylag hosszú életet tudhat magáénak. Egy délvidéki nemesi családból származott, Klebelsberg Kunoval pedig a Balatonon ismerkedtek meg, mindkét család éppen ott nyaralt. 1900-ban házasodtak össze, és végig a támasza volt a kultuszminiszternek, de miután olvasta Tormay Cécile Bujdosó című könyvét, döntötte el, hogy bekapcsolódik a közéletbe is és „csendes háttérmunkásként” küzd és harcol” – ismertette Nagy Gyöngyi történész.

Kiemelte, Botka Sarolta a két világháború között tagja volt a Magyar Nemzeti Asszonyok Szövetségének, (MANSZ), amit Tormay Cécile vezetett, és amelyben Sarolta 1919 és 1930 között a kulturális szakosztály elnöke volt. A ’30-as években pedig a Klebelsberg Kuno által alapított Magyar Anyák Nemzetvédő Bizottságának elnöke is volt. Ez utóbbi a többgyermekes anyákat vendégelte meg és támogatta mind pénzzel, mind adományokkal minden évben, Szent István napján. 1923-ban a MANSZ tagjai létrehoztak egy leánykollégiumot, amely a Sarolta nevet kapta, ez is igen beszédes méltatása annak a „jótét csendben” munkának, amelyet Sarolta ellátott – tudtuk meg.

„1918-ban, amikor véget ért a háború, azt érezte Sarolta és még sok más nő is egyébként, hogy tenni kell a hazáért és harcolni a kommunisták ellen. Sarolta megelégedhetett volna azzal, hogy leéli életét a Hidegkúti villában „kényelmesen”, hazavárva férjét, akinek a munkássága egyébként a mai napig szembejön velünk Szegeden, kezdve a Dómtól a klinikákon át a Panteonig, de a Szabadtéri Játékok ötlete is a kultuszminiszterhez köthető. De Saroltában ott munkálkodott a hazaszeretet, és a küzdést választotta, a „csendesen” küzdőét, ami egyébként az egész MANSZO-t is jellemezte” – részletezte a vásárhelyi történész.

Nagy Gyöngyi hangsúlyozta, a Klebelsberg kúriát a kultuszminiszter és felesége 1922 óta birtokolták, romos állapotban vették, felújították. 1945 után elvették ezt, a szakszervezethez került, a magyar állam csak 2008-ban tudta visszavásárolni, de az ott élő lokálpatrióták is sokat tettek azért, hogy felhívják a figyelmet ennek az épületnek a jelentőségére.

2013-ban a térség akkori országgyűlési képviselőjének, Varga Mihálynak köszönhetően a magyar állam nagy összeget fordított a rekonstruálásra, 2015-ben el is kezdődtek a munkálatok, 2017-ben pedig Orbán Viktor miniszterelnök át is adta ünnepélyesen a Klebelsberg Emlékházat, amely azóta is rendszeresen ad otthon különféle előadásoknak, irodalmi, történelmi témákban.

Emellett volt Klebelsberg Kunonak egy 4 ezer kötetes könyvtára is, amely ma már szintén régi pompájában fogadja az érdeklődőket, látogatókat. Ez egy tetőtől talpig faborítású, csodálatos helyiség. Sajnos a kötetek jó része már nincs meg – ezek tartalmaztak nagyon speciális könyveket is, a kultuszminiszter például élénken érdeklődött az orgonaépítészet iránt is – , de sajnos 1949- ben a kommunisták széthordták és a helyén szakszervezeti iskolát hoztak létre, bár korábban, 1944-ben, mikor az oroszok megszállták Budapestet, Sarolta és testvére beköltöztek ebbe a helyiségbe, hogy megmaradjon és egy orosz alezredes, aki akkor a megszállt villa vezetője is volt elrendelte, hogy ne bántsák a helyiséget és a könyveket.

Botka Sarolta tehát ékes példája volt a küzdő nőnek, aki csendben harcolt és akiben annyira dúlt a hazaszeretet, hogy az otthon kényelme helyett a harcot választotta.