Rendkívüli kegyetlenségével tűnt ki társai közül Szicília leghírhedtebb bérgyilkosa

Habár 1985-ben megölték, Giuseppe Greco neve a mai napig félelmet ébreszt Szicília lakóiban. A szigeten évszázadok óta beágyazott maffia egyik legbrutálisabb végrehajtó embere ugyanis a „feltétlenül szükségesnél” messze több bűncselekményt hajtott végre főnökei érdekében, és azokat is rendkívüli kegyetlenséggel. Greco jóval több volt egyszerű bérgyilkosnál – a történelem egyik legtöbb áldozatot szedő sorozatgyilkosának is tekinthető. Neve ennek ellenére külföldön más maffiózókéhoz képest kevésbé ismert.

„Scarpuzzedda”

Az 1952-ben a kicsiny Ciaculli településen született Grecót gyermekkorától a Scarpuzzedda, azaz „cipőcske” becenéven ismerték. Korai életéről ezen felül nem sokat tudni – nem csupán a szándékos titkolózás miatt, de a korabeli hiányos és akadozó hivatali adminisztráció okán is.

Annyi azonban biztos, hogy nagybátyja, Michele Greco a szicíliai maffia tanácsának akkori elnöke volt, és bűnözői körökben „a pápa” volt a ragadványneve.

A család azonban nem kérkedett e státusszal: a feltűnésmentesség megőrzése lehetővé tette azt, hogy az alvilági partnerekkel és a helyi politikai elittel egyaránt jó kapcsolatot ápoljanak.

Michele Greco „mindent megtett annak érdekében, hogy istenfélő embernek látszódjék, a Biblia lelkes olvasójának és a tömegek kötelességtudó segítőjének” – írta róla összefoglalójában a La Repubblica című olasz lap.

Nagybátyja példája alapján talán kevésbé meglepő, hogy az ifjú Giuseppe karrierje gyorsan ívelt felfelé a maffiában. Hírnévre elsősorban a „második maffiaháború” néven ismert eseménysorozat idején tett szert.

A „második maffiaháború” és Greco gyilkosságai

Miközben a vietnámi konfliktus éppen a lezárásához közeledett, Szicílián éppen készültek saját háborújukra az alvilág szereplői. A Palermo melletti Corleone városkában honos maffiaklán, a Corleonesi a mára világszerte ismert nevű Salvatore „Totò” Riina vezetésével adta le a „második maffiaháború” néven elhíresült konfliktus első lövéseit 1978-ban. Giuseppe Greco és családja az eseménysorozatban központi szerepet játszott.

A szicíliai maffiacsaládok még 1970-ben létrehozták a Szicíliai Maffiatanácsot (ismertebb nevén Commissione, avagy Cupola), amelynek Riinát választották elnökévé. 1978-ban a tanács tagjai Riina mellett Giuseppe Calò, Filippo Marchese, Rosario Riccobono, illetve Michele Greco, „a pápa” voltak. A tanács 1981-ben létrehozta a Halálosztag néven ismert bérgyilkos-formációt, amelynek vezetője nem más volt, mint Giuseppe Greco.

A Szicília-szerte kiemelkedő lövészként ismert fiatal Greco – általában Riina parancsára, de előfordult, hogy nagybátyja utasítására – Giuseppe Lucchese, Mario Prestifilippo és Giuseppe Marchese társaságában számtalan gyilkosságot hajtott végre.

1981 és 1983 között legalább 400-an vesztették életüket a maffia keze által csak Palermo városában, és a Maffiatanács volt felelős még legalább további 400 ember haláláért szerte a szigeten.

Letizia Battaglia fényképésznő – aki fotóújságírói karrierjének nagy részét a második maffiaháború dokumentálásával töltötte – elmondta, hogy Szicílián az élet hamar brutálissá vált.

„Volt olyan időszak, amikor egy nap öt gyilkosság is történt” – mesélte Battaglia. „Ilyen mértékű erőszakot addig nem láttunk. Végignézem a képeimet, és csak vér, vér, vér.”

Az időszak emberölései közül mintegy 80-at tulajdonítanak Giuseppe Grecónak, amivel minden idők legtöbb emberéletet kioltó gyilkosai közé „emelkedett”.

Egyik legsokkolóbb bűncselekménye a palermói Salvatore Inzerillo megölése volt. Miután a férfi 1980-ban összeveszett a Corleonesi klánnal, Giuseppe Greco követte őt szeretője házáig, majd az épület előtt szó szerint szitává lőtte Inzerillót legkedveltebb fegyverével, a Kalasnyikov gépkarabéllyal.

Miután a fülébe jutott, hogy Inzerillo 15 éves fia bosszút forral, különös kegyetlenséggel lépett elébe a tervnek: a fiút elfogta, lövő karját levágta, majd fejbe lőtte, holttestét pedig feloldotta savban.

Greco hírhedtté vált arról, hogy áldozatai megfojtása után még sorozatot lőtt beléjük a védjegyévé vált szovjet fegyverrel. A holttestektől gyakran sav, avagy éheztetett sertések segítségével szabadult meg.

A sors fintora: a bérgyilkossal bérgyilkos végez

A második maffiaháború abban különbözött a korábbi hasonló konfliktusoktól, hogy a Riina vezette Corleonesi klán kifejezetten az olasz államnak üzent hadat.

Riina ámokfutása előtt a maffia csupán a legvégső esetben vetemedett arra, hogy hivatalos személyekkel végezzen – Riina regnálásának tartós hatása szonban, hogy mára a maffia bevett taktikájává vált Olaszországban.

A Corleonesi klán azonban nem csak ellenségeivel végzett – szövetségeseik közül is sokat eltettek láb alól. 1983-ban Riina Filippo Marchese és Rosario Riccobono után küldte Giuseppe Greco halálosztagát, miután a két maffiózó elvesztette Riina bizalmát.

Amikor Vincenzo Puccio személyében új tagot vettek fel a halálosztagba, a „beavatás” meglehetősen kegyetlenné vált: a halálosztag tagjai kivégezték Puccio fivéreit, hogy teszteljék az új tag hűségét.

Végtére azonban maga Greco is eldobhatónak bizonyult Riina számára.

Habár halálának pontos dátuma nem ismert, több ún. pentito – „bűnbánó”, olyan maffiózó, aki egyezséget köt a hatóságokkal – vallomásában elmondta, hogy Riina nem sokkal egy Antonino Cassara nevű rendőrnyomozó halálát követően rendelte el Greco megölését.

A maffiafőnököt aggasztotta, hogy első számú bérgyilkosa „túl ambiciózus” lett, és azt is parancsba adta, hogy a gyilkosok Greco testét savban feloldva tüntessék el – „Scarpuzzedda” így ugyanolyan véget ért, mint áldozatainak tucatjai.

Maga Riina 23 évnyi körözés után, 1993-ban került a hatóságok kezére, és 26-szoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Forrás: mult-kor.blogstar.hu, illusztráció: Pixabay.com