Akkor szüret!

Termések és beteljesült remények: ősz, én így szeretlek.

Ha a szépségén kívül még valamiért szeretem ezt az évszakot, azok a termései: zöldségek és gyümölcsök színes palettája kényeztet bennünket mostanság. Kivételesen szép időjárású napokon vagyunk túl; szinte mesebeli volt a ragyogó napsütésben a táj. Ezer színben pompázó lombok és levélszőnyeg csábított kirándulni, szabadban lenni, termést gyűjteni. Utóbbiból akad bőven: makk roppan a futópályán a cipő alatt, gesztenye koppan a motorháztetőn parkoláskor, fekete kérgű diók kandikálnak ki a falevélkupacok közül. Gyermekkoromban imádtam gyűjteni őket. A különleges leveleket újságpapírok közé tettem, hogy a szétnyithatós konyhaasztal lapjai között préselődjenek addig, amíg ragasztóval tájképet, fantáziadús állatokat varázsoltam a rajzlapra. A gesztenyéből, makkból gyufaszálakkal mindenféle nyagda élőlények készültek, amikkel azután egy egész mesét lehetett költeni és eljátszani. A gyűjtési szenvedély megmaradt, csak átalakult: inkább már csak dekorációs céllal ügyeskedem a termésekkel a lakásban.

Az őszi betakarításokat a földeken mindig nagyon vártam. Nem csak azért, mert az éves munka végét jelentette és egyfajta számadást az elvégzett tevékenységről, hanem mert igazi családi program is volt. A kukoricaszedés alatt például kiválóan lehet beszélgetni, viszonylag kellemes időben, nem kellett görnyedni a földeken és még haladni is lehetett közben. Szerencse volt, ha lila szemű csövet találtunk, a szebb példányok pedig héjuknál összefonva egész évben díszítették a házat. Az irdalóm, amivel dolgoztam, még nagyapámé volt, nagy becsben őrzöm azóta is, mikor már csak egy régi emlék a kukoricaföldeken a kétkezi munka.

Vannak azonban hagyományok, amiket éltetni szeretnék. Ilyen például a sok vidámságnak, jó beszélgetéseknek egykor helyet adó családi szőlőlugas újraélesztése. Ami tanúja volt anyukámék eljegyzésének, hangulatos szüreteknek; árnyat adott nagy melegekben és bő termést kedvező időkben. Mint amilyen az idei volt: minden fajtából, gyönyörű szőlőfürtök adtak okot az örömre és a fogyasztásra. Tudom, sokan pazarlásnak tartják a nyersen fogyasztást, mikor pálinka, bor is készülhet belőle, de utóbbiakra nem mernék vállalkozni (még). Marad a nagyüzemi szőlőevés és ezzel az alapos őszi tisztítókúra is. És amiért már most szeretem, hogy egy kis kertet is részben magaménak tudhatok, az a gyümölcsös, csupa kedvenc fával: körtével, almával és szilvával, alatta a selymes, idei fűvel.

Megtapasztalt igazság, hogy a kerttel urat is kap az ember, de olykor sokkal több jóságot is, mint amennyit gazdaként adott.

Meg tavasszal vetett vágyakat, hitet és bizalmat, ami előtt ősszel, csak hálával állunk.